Több mint puszta zaj?
Az ELTE Etológia Tanszék kutatócsoportja a világon elsőként szolgáltatott olyan kutatási adatot, amely arra utal, hogy az ugatás a többi kutya számára is releváns információt hordoz a terepen. A közlemény az Applied Animal Behaviour Science folyóiratban jelent meg.
Az ELTE Etológia Tanszék kutatócsoportja a világon elsőként szolgáltatott olyan kutatási adatot, amely arra utal, hogy az ugatás a többi kutya számára is releváns információt hordoz a terepen. A közlemény az Applied Animal Behaviour Science folyóiratban jelent meg. A kutatást Pongrácz Péter egyetemi adjunktus és Miklósi Ádám tanszékvezető professzor vezetésével Szabó Éva, Kis Anna és Péter András PhD-hallgatók végezték.
A vizsgálat abba a több mint egy évtizede folyó kutatási munkába illeszkedik, melyet az Etológia Tanszéken a kutya akusztikus jelzéseinek megismerésére indítottak. Az eddigi eredmények bemutatták, hogy az ugatás – amely a kutya legjellemzőbb hangadási formája – számos információval szolgál az ember számára: az emberek meglehetős pontossággal meg tudják állapítani, hogy milyen kontextusban ugat egy kutya, illetve arról is határozott véleményt formálnak, hogy milyen belső („hangulati”) állapotban van a kutya. A kutatócsoport egyéb, számítógépes analízist alkalmazó kutatásai alapján az ugatások akusztikai alapokon jól besorolhatók kontextus, sőt, például az ugató kutya-egyed szerint is.
A kutatócsoport a világon elsőként szolgáltatott olyan kutatási adatot, amely arra utal, hogy az ugatás a többi kutya számára is releváns információt hordoz a terepen. Az ELTE kutatói korábbi laboratóriumi méréseik alapján tudták, hogy a kutyák érzékelik a különbséget egyes ugató egyedek hangja, illetve ugyanazon egyed különféle helyzetekben hallatott ugatásai között: mindezt azonban a terepen, a kutya természetes élőhelyén eddig még senki nem tesztelte.
A mostani vizsgálat során budapesti és egyéb kertvárosi helyszíneken hangvisszajátszásos teszteket végeztek kertes háznál élő kutyákon. A kutya gazdájával történő egyeztetést követően a kerítés közvetlen közelében hangszórót rejtettek el, illetve a kert különböző pontjaira kamerákat szereltek. A gazda ezután kiengedte a kertbe a tesztben aktuálisan résztvevő kutyát. Egy-egy alkalommal a kutyának egyféle ugatássorozatot játszottak vissza, és felvették az alany viselkedését a visszajátszás előtt, közben és után. Minden alanynak négyféle ugatást játszottak vissza négy tesztalkalom során, különféle sorrendben. A négyfajta ugatás az „ismerősség” – az alany számára ismerős, illetve ismeretlen kutya ugatása – és a „kontextus” – a kerítésnél elhaladó idegenre adott ugatás, illetve az egyedül, kikötve hagyott kutya ugatása – kategóriák kombinálásával jött létre.
Az eredmények szerint a kertben tartózkodó kutya viselkedésére mind a hallott ugatás kontextusa, mind pedig az ugató kutya ismerős/ismeretlen mivolta hatással van. Ha ismeretlen kutya idegent ugató hangját hallották, az alanyok leginkább a kerítés közelében tartózkodtak. Ha az egyedül hagyott idegen kutya hangját játszották vissza, az alanyok a ház közelében maradtak. Amikor az ismerős kutya ugatásait hallották, az alanyok gyakrabban pillantottak a ház felé (ahol az ismerős kutya és a gazda tartózkodott), mint az ismeretlen kutya hangja hallatán (megjegyzendő, hogy a hangok mindig ugyanonnan, a kerítés felől hallatszottak). Az alanyok leginkább az ismeretlen kutya ugatása esetén „válaszoltak” maguk is ugatással.
Az eredmény jelentősége biológiai-etológiai szempontból az, hogy ez az első olyan tanulmány, amelyben a kutya legmarkánsabb hangadási formájáról (az ugatásról) kiderült, valós helyzetet hűen szimuláló felállásban egyed- és kontextusfüggő információval szolgál a többi kutya számára. Az ugatásról eddig tudományos és hétköznapi fórumokon is uralkodó álláspontként azt tartották, hogy az leginkább a kutya izgatottságára reflektáló, különösebb kommunikációs tartalommal nem rendelkező hangadási forma.
A kutatás állat- és emberjóléti szempontból azért is érdekes, mert a zajszennyezés kategóriába tartozó, a szomszédokat bosszantó ugatások megértéséhez és kezeléséhez köthető. Ahogy a csoport kimutatta, hogy a kutya számára az elhaladó idegeneket kísérő ugatások erős információtartalommal bírnak, őket reagálásra, ugatásra ösztönzik. Ezzel szemben a kutyák csak gyenge reakciót mutatnak az egyedül hagyott kutyák ugatására. Vagyis kutyaszempontból az idegenekre adott ugatás fontosabbnak tűnik – ha tehát csökkenteni akarjuk a kutyák ugatási aktivitását, érdemes őket amennyire lehet, izolálni egyrészt az utcai forgalom látványától (például hátsókerttel, nem átlátszó kerítéssel), másrészt az idegeneket ugató többi kutya hangjától is, például lakásban tartással. Az egyedül hagyott kutya ugatása viszont főként ember számára releváns, jól felismerhető hang korábbi tanulmányaik alapján is, és „túlzásba vitt” megjelenése valóban jelezheti egyes szeparációs szindrómák meglétét az állatnál.
A kutatást többek között az OTKA K82020-as pályázata támogatta.
@licidepot: sztem a jól leírt, megismételhető, standardizálható stb, rész volt az amiért az "elsőként"-et és "az adófizetők pénzét" kapták. mert így már nem csak simán érdekes sztori hogy az utcánkban lakó kutyák (legalább egy közlő és egy fogadó) szókincsében szerepelt a "helyi lakos" is :)
ennyi pénzt kaptak ezért az adózók pénzéből?És ELSŐKKÉNT!!!
No ne már!Minden kutya tulajdonos v.akik figyelnek a kutyák ugatására ezt tudták és tudják és értékelik.
A legjobban a pásztorok ismerik ezeket a tényeket.
Ha idegen embert,állatot,a nyáj közé keveredett idegen állatot,ha veszélyt észlel.Mindent külön-külön féle módon jeleznek a kutyák.
Még sok érdekes dolgot lehet ezzel kapcsolatban nem tudós,csak egyszerű emberek által megélt események alapján.