„Te is hallottad, hogy a főnök…?”
„Az új pénzügyi referensnek fogalma sincs a szakmáról!”; „Mit szólsz hozzá, hogy mi történt az irodavezetővel?”; „Rengeteget költöttek a vállalati gyereknapra, mégsem volt elég kaja…” Mindannyiunk számára ismerős mondatok.
Ahogyan a vicc is, amikor a gyárigazgató szóbeli utasítása a másnap reggeli napfogyatkozás közös megtekintésére a hírlánc végén már a gyárigazgató ritkán látható eltűnésének látványosságáról szól. A felszín alatt búvópatakok rendszereként csobogó szervezeti pletyka többnyire párhuzamosan végez építő és romboló munkát: szerencsés esetben erősíti az összetartást, segíti az új csoporttagok beilleszkedését, hatékonyabbá teszi a közös célok megvalósítását, energiát és időt takarít meg a vezetés számára. Rosszabb esetben „átveszi a hatalmat” a vállalat vagy a csoport hivatalos kommunikációja felett, és a negatív „megmondók”, hangadók megerősödéséhez vezet. De vajon hogyan kerülhető ez el?
Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus, az informális hálózatok és a vállalati kommunikáció kutatója ennek ered a nyomába kötetében. Szvetelszkyt sokan ismerik mint „pletykakutatót” néhány évvel ezelőtt megjelent ismeretterjesztő kötetének köszönhetően. Most a hivatalos intézmények, csoportok, vállalatok berkein belül működő pletykakultúra működését veszi szemügyre egyszerre szórakoztatóan és tudományosan. Hiszen a pletyka, miközben a világi és vallási morál egyaránt elítéli, az egyik legősibb késztetése az embernek, és olykor akár életmentő is lehet. Egy vállalatnál legalábbis hasznos dolog a jól értesültség.
Szvetelszky Zsuzsanna azonban az „infókisker” veszélyeire is felhívja a figyelmet, mind a beosztottak, mind a vezetők szempontjából. Nem mindegy, ki ülhet oda a számítógépünkhöz, kinek mit mesélünk az ebédlőben, és egy elöl felejtett dossziénak vagy tévedésből továbbított e-mailnek meglepő következményei lehetnek. A hivatalos „pletykakontroll”, vagyis a búvópatakok mederben tartása és szabályozása pedig a vezetők felelőssége: a kommunikációs csatornák működéséből adódóan senki nem vonhatja ki magát a szóbeszédek, az intrikák, a mendemondák hatása alól. A nem hivatalos kommunikáció ugyan nem szorítható vissza teljesen, mondja Szvetelszky Zsuzsanna, de nem is cél, hogy megszűnjön. Megfelelő korlátok között tartva segíti az összetartást, javítja a hangulatot, fokozza a munka sikerét. És ki ne vágyna erre egy napi nyolc-tíz órára összezárt közösségben?