Szövegértés vagy gondolatolvasás?
Így sikerült idén a középszintű magyarérettségi
Idén is lezajlott a magyar nyelv és irodalom érettségi. Mi, ahogyan tavaly is, letöltöttük a feladatlapokat, és a megadott szabályokat betartva megoldottuk a szövegértési feladatlapot. Nehezebb dolgunk nem volt, mint tavaly...
2013. május 6-án lezajlottak a magyar nyelv és irodalom érettségi vizsgák. Mi, szokásunkhoz híven, miután túlestünk idén már a középiskolás felvételiken is, képzeletben újból az iskolapadba ültünk, és a megadott időkeretet és szabályokat betartva megcsináltuk a szövegértési feladatsort, majd a hivatalos javítókulcs alapján ellenőriztük megoldásainkat. Előrebocsátjuk: első benyomásunk az, hogy a feladatsor hasonló nehézségű volt, mint az elmúlt években, viszont a feladatlapban találtunk egy, a feladat megoldását / megoldhatóságát is befolyásoló sajtóhibát. Bevalljuk, két pontot elveszítettünk, de ezt csak saját figyelmetlenségünk és pontatlanságunk számlájára írhatjuk. További probléma, hogy – mivel az elolvasandó szöveg nyelvészeti tárgyú volt – elvileg könnyebb dolgunk volt, mint egy 18 évesnek. Mindezek ellenére közreadjuk tapasztalatainkat.
Bár sok változás történt, illetve történik idén a közoktatásban, a kétszintű érettségi egyelőre nagyon hasonlóan működik, mint az előző években. A diákok közép- vagy emelt szinten tehetnek vizsgát. Mi – a jóval több diákot érintő – középszintű magyarérettséginek vágtunk neki. Az írásbeli vizsga két nagyobb egységből áll: egy szövegértési feladatsorból, amelyben egy megadott szöveghez kapcsolódó kérdésekre kell válaszolni a szöveg alapján, és egy szövegalkotási feladatból, amely esetében három lehetséges téma közül lehet választani. Előbbi feladatra 60 perc áll rendelkezésre, és maximálisan 40 pontot lehet vele szerezni; utóbbira 180 percet kapnak a diákok, és 60 pontot lehet vele gyűjteni. Az alábbiakban – a tavalyihoz hasonlóan – a szövegértési feladatsorra koncentrálunk.
Szövegértés: A nyelvelsajátításról
A szövegértési feladatsorban elolvasandó szöveg Gósy Mária nyelvész A gyermeknyelv című, némileg átalakított írása volt. A szöveg viszonylag könnyen követhető módon tárgyalja a nyelvelsajátítás folyamatát, szakaszait a csecsemőkortól hároméves korig. A szöveg a gyermeki beszéd fejlődését nagyobb egységekre, szakaszokra bontja: majdnem minden szakaszban leírja a beszédprodukció oldaláról a jellemző hangtani, lexikális és nyelvtani jelenségeket, illetve mindegyik szakaszban jellemzi a kisgyerek beszédmegértését. A szövegben való tájékozódást segíti, hogy a bekezdések meg vannak számozva, és a feladatoknál jelezték, hogy a megoldáshoz melyik bekezdést kell figyelembe venni. Ezzel a szövegben való keresgélés ideje jelentősen lecsökken. A szövegben való tájékozódást alcímek is segítették.
Az 1. feladatban a szöveg első bekezdésének értelmezését kellett reprodukálni egy hiányos mondat megadott elemekkel való kiegészítésével. A feladat könnyű volt, a négy elem megfelelő helyre való beírásával 2 pontot lehetett szerezni. Apróság ugyan, de megjegyezzük, hogy az instrukció kissé szokatlanul, bár egyáltalán nem félreérthetően fogalmazott:
1. Egészítse ki a megadott szavakkal a mondatot úgy, hogy jelentése összegezze az 1. bekezdés jelentését! Minden megadott szót használjon föl!
Számunkra a „bekezdés jelentése” kapcsolat nehezen értelmezhető; nyelvészeti értelemben nem szoktunk a bekezdés jelentéséről beszélni, de a hétköznapi nyelvben is jobb lenne a „bekezdés tartalma” kifejezés használata.
A 2. feladatban a szöveg állításaihoz kellett példákat keresni a szövegből, illetve megadott példákhoz kellett állításokat idézni. A feladat megoldása nem volt nehéz: a szöveg megadott bekezdéseiben ki kellett keresni az állítást vagy a példát, és meg kellett találni a hozzá tartozó példát, illetve állítást. A három alfeladatért összesen 3 pont járt. Mi csupán abban bizonytalanodtunk el, hogy szó szerint kell-e idézni, vagy elegendő tartalmilag. Utóbb, a megoldókulcsból megtudtunk, hogy nem várták el a szó szerinti idézeteket: „Mint azt a feladat szövege jelzi, a jó megoldáshoz nem váruk el szó szerinti idézetet!”. Számunkra azonban a feladat szövege ezt nem jelezte egyértelműen, sőt inkább arra hajlottunk, hogy szó szerinti idézetet vár el a feladat; az instrukció így hangzott:
2. Állításait a szerző rendszeresen példákkal támasztja alá.
Keresse meg és idézze a hiányzó állítást a példához vagy a hiányzó példát az állításhoz!
Az idézetek értelmes (tag)mondatok legyenek!
[A kiemelések tőlünk származnak. – a szer.]
A 3. feladatban a 3. bekezdést összegző mondatban kellett megjelölni és kijavítani a hibás részeket. A 3. bekezdés kikeresésével a feladatot egyszerűen és egyértelműen meg lehetett oldani – mindez ismét 3 pontot jelentett.
A 4. feladattal már inkább meggyűlt a bajunk: már az instrukció is túl bonyolult volt, nem könnyen lehetett megérteni a feladat silabizálása nélkül:
4. Mi igaz az aláhúzott fogalmakra? Egészítse ki a keretbe foglalt szavakkal a mondatok hiányzó részeit úgy, hogy helyes állításokat kapjon! (Egy szó több helyre is kerülhet!) (2, 5, 6, 8)
A verbális után pedig következett a vizuális sokkélmény, amit itt nem tudunk reprodukálni, minden esetre egy keretben találtunk négy szót, illetve kifejezést – ezeket kellett beírni (egyet akár többször is felhasználva) a kihagyott helyekre. Ez alatt szerepeltek a hiányos mondatok – egymástól nem elkülöníthetően. Mondatonként legalább két szó alá volt húzva, ezen kívül vonalakkal voltak jelölve a kihagyott elemek. A kihagyott elemek mondatba illesztését pedig az segítette, hogy vonalak alatt kiskapitális betűkkel kérdőszók szerepeltek: MI?, MIBŐL? stb.
Tipikusan az a feladat, ahol a feladatkészítő szándékának a megértése, és a túlbonyolított kódrendszerének a megfejtése több idő és energia, mint a szöveg értelmezésére fordítandó fáradság. Sajnálatos módon ebbe a feladatba még hiba is csúszott, ami a megoldókulcsban, amely a helyes megoldást tartalmazza, értelmetlen mondat szerepel.
A távirati stílusú mondatban és a többtagú mondatalkotásban egyaránt jelen vannak a toldalékok [MIK?] (-t, -é stb.), a többtagú mondatalkotás már szerkesztett mondathoz [MIHEZ?] használja.
[Az aláhúzás az eredetiben szerepel; a kiemelés a megoldást jelöli. – a szerk.]
Furcsa továbbá, hogy az instrukció nem a bevett „igaz állítás”, hanem a „helyes állítás” kifejezést használja – arra nem jöttünk rá, hogy miért.
Az 5. feladatban egy összefoglaló táblázatba kellett rendszerezni a szöveg tartalmát. Azon túl, hogy a feladat megoldásához valóban az egész szöveget át kellett tekinteni, a tipográfia okozott ismét nehézséget. Helyesebben fogalmazva: könnyebbséget biztos nem hozott. A táblázat ugyanis tartalmazott üres rubrikákat, tartalmazott olyan rubrikákat, amelyekben középen egy egyenes vonal szerepelt, illetve olyanokat, amelyben szerepelt információ, és még egy pötty mellett volt kihagyott hely. Ez utóbbira legalább az instrukció is felhívta a figyelmet: ebben az esetben a hiányos információt továbbival kell kiegészíteni. A táblázat értelmezése során persze kiderült, hogy azokba a rubrikákba, amelyek közepén egy vonal található, semmit sem kell írni, azok elvileg át vannak húzva. (Hát jobb lett volna ezeket valóban áthúzni!) További nehézség a javításban, hogy volt olyan hely – például a 3 éves kori hangképzés állapota –, ahova a javítási útmutatóban szereplő megoldáson kívül még mást is lehetett írni (az ö és az ü megjelenése, a szavak első szótagi hangsúlyának megszilárdulása). A nehéz táblázat hibátlan kitöltéséért 12 pontot lehetett kapni.
A 6. feladat megint problémás volt, de lehet, hogy csak azért, mert a témával kapcsolatban érzékenyebbek vagyunk, hogy félrevezetőnek tartjuk.
6. Gósy Mária cikke a beszédértés fejlődéséről is ír (4, 7, 11).
Képzelje el a következő helyzetet!
A gyermek a konyhában a forró tűzhelyhez nyúl. Édesanyja rákiált: Ne nyúlj a forró tűzhelyhez! – és elrántja onnan.
Döntse el, hogy hány éves kori beszédértési állapotot tükröznek az alábbi elképzelt „gyermekgondolatok”! Írja az elképzelt gyermekgondolat betűjelét a megfelelő életkor mellé, és indokolja egy-egy mondatban döntését! (A megoldást a betűjel és az indoklás együtt jelenti!)
A) „Jajjajj! Anya kiabál. Tűzhely! Nem szabad! Elrántott a tűzhelytől.”
B) „Jajjajj! Anya mérgesen kiabálja: Nem szabad a tűzhelyhez nyúlni!”
C) „Jajjajj! Anya kiabál. Elrántott attól a valamitől. Szorítja a karomat. Baj van!”
Félrevezető az egész helyzet, a „gyermekgondolatok” kifejezés, illetve az, hogy ezeket verbális köntösben kapjuk meg. A pszicholingvisztikában nyilvánvalóan kevéssé jártas érettségizőknek világossá kell váljon, hogy ezek az idézőjeles részletek nem a gyerek mondatai, hanem a gondolatai, azaz itt a beszédértésre vonatkozó információkat kell majd kicsemegézni a szövegből. A feladat persze megoldható volt, ha másképp nem, kizárásos alapon, de igen félrevezető és zavarbaejtő is volt. Ha a „gondolatokat” helyesen párosították a megadott életkorhoz és az indoklás is helyes volt, a feladatra három pontot kaptak.
A 7. feladatban a szöveg egyik kiemelt részletét kellett értelmezni, és eldönteni, hogy a négy megadott „ábra” közül melyik írja le leginkább a szövegrész tartalmát. A feladat megoldását kizárásos alapon megtaláltuk, nyertünk vele 1 pontot, de az egésznek semmi értelmét nem látjuk. Tisztelettel megkérdeznénk a feladat megalkotóját, hogy ezzel vajon milyen szövegértési részképességre volt kíváncsi.
A 8. feladatban egy anya naplójából származó idézetekhez kellett kikeresni a Gósy-szövegből a megfelelő fogalmakat. Ezzel 4 pontot lehetett szerezni. A feladat jó volt, bár megjegyeznénk, hogy Gósy eredeti szövegében az analógia és a túláltalánosítás fogalmak közötti egyenlőségjel megkérdőjelezhető. (Ez utóbbi kifogás a szöveget érinti csak, a feladat értékelését nem befolyásolja, hisz ott a szöveghez kell ragaszkodni – még akkor is, ha a szöveg félrevezető.)
A 9. feladat megint érdekesebbnek és jobbnak mondható: aggódó anyák panaszaira kellett a szöveg információi alapján megnyugtató válaszokat fogalmazni. Itt csak az a kételyünk támadt, hogy hogyan fogják majd megmérni a „megnyugtatóságot” a feladat megoldásának elbírálói… (Erre a javítókulcs nem tér ki; a megadott megoldások nem különösebben megnyugtatóak.)
Szövegalkotás
A vizsga szövegalkotási része – mondhatnánk: szokás szerint – kevésbé volt rázós. Bár idén a három feladat közül kettő elég nehéz volt, a harmadikhoz viszont el kellett olvasni egy elbeszélést…
Az érvelési feladat – sajnos szintén a hagyományoknak megfelelően – nem volt érvelési feladat. Nem voltak álláspontok, amelyek mellett vagy ellen állást lehetett volna foglalni, és amelyeket alá lehetett volna támasztani érvekkel. Számunkra úgy tűnik, az érvelésfeladatok silányodnak arra a szintre az új érettségi rendszerben, mint a régiben az „átfogó” téma volt. Idén a következőről írhatott, aki az érvelést választotta:
Ha utazunk, akkor eszünkbe sem jut a szó szoros értelmében vett tanulás: úgyszólván mindent, amit az utazás során megismerünk, megismerhetnénk utazás nélkül is, nemegyszer alaposabban; a régi latin mondás is azt tartja, hogy „eget s nem elmét változtat, aki a bölcsességet a tengeren túl keresi”. Nem, egyáltalán nem a tudásért utazunk. De nem is azért, hogy megszabaduljunk a napi gondoktól és elfelejtsük a bajainkat, minthogy egy másik latin szentencia szerint „a sötét gond ott ül a lovas mögött”.
Forrás: Leszek Kolakowski: Kis előadások nagy kérdésekről. Az utazásról. Pályi András fordítása. Európa Kiadó, Budapest, 1998.
Miért vált az utazás epikai művek gyakori cselekményszervező elemévé? Miért indítják útnak hőseiket a regényírók, novellisták? 3-4 epikai mű bemutatása alapján foglalja össze álláspontját! Kifejtésében vegye figyelembe a felvezető szöveg állításait az utazás lehetséges céljáról, céljairól!
Az „Egy mű értelmezése” feladatban idén Márai Sándor Az árva című elbeszélését kellett értelmezni megadott szempontok szerint:
Olvassa el és értelmezze Márai Sándor elbeszélését! Értelmezésében fejtse ki, miként járul hozzá az elbeszélés szerkezete, az elbeszélői nézőpont a megjelenített alakok indítékainak, érzelmeinek megértéséhez! Térjen ki arra is, milyen érzelmi változásokat élnek meg a történet szereplői!
Az előzetes hírek szerint ez volt talán a legnépszerűbb feladat a szövegalkotásiak közül. Az összehasonlító elemzési feladat ugyanis két rövid, Napóleonról szóló epigrammát tartalmazott. Berzsenyi és Vörösmarty szövegéről nem lehetett könnyű a megadott terjedelemben írni.
Összességében tehát az idei érettségi az említett szerencsétlen sajtóhibán kívül nem tartalmazott nagyon nagy hibákat. A szövegalkotási feladat témái számunkra kissé unalmasak voltak, de ez legyen a legnagyobb gond. Az már problémásabb, hogy a szövegértési feladatlapban több olyan feladatot is találtunk, amelynek a szövegértéshez érintőleges köze volt csak, de annál nagyobb szükség volt a türelemre és a feladatkészítő szándékainak a rossz és bonyolult instrukciók ellenére való kitalálására.