Sándor Klára a könyvhéten
Rendszeres szerzőnk, Sándor Klára a Könyvhéten mutatja be A székely írás nyomában című új könyvét.
Nemrégiben jelent meg Sándor Klára A székely írás nyomában című kötete. A tíz fejezetre oszló negyedfélszáz oldalas kötet a széles körben elterjedt hiedelmek cáfolatával indul. A második fejezet a nyelv és az írás viszonyát, az írások születését tekinti át. A harmadik fejezet a türk írásokkal foglalkozik, a negyedik a székely területeken kívül talált, többek által a székely írásúnak vélt feliratokkal (vagy feliratgyanús karcolatokkal) foglalkozik.
Az ötödik fejezet már kifejezetten a székely írásról szól: jellemzőiről és eredetéről. A hatodik fejezet kissé elszakad az írás(ok)tól, és a székelyek eredetét tárgyalja, a hetedik fejezet viszont visszatér a főcsapásra, és a székely írásos nyelvemlékek legrégebbi rétegét, a templomi feliratokat mutatja be – a nyolcadik pedig az egyéb ránk maradt emlékekkel foglalkozik. Az utolsó két fejezet a székely írás iránti érdeklődéssel foglalkozik: a kilencedik a humanisták és követőik vizsgálataival, a tizedik pedig a tudományos kutatások történetével.
A könyvvel kapcsolatos pódiumbeszélgetést június 15-én, vasárnap 11:40-kor tartják a Könyvhét rendezvényeinek keretében a Vörösmarty téren. A beszélgetés után, 12:30-kor Sándor Klára a Typotex kiadó stabndján (37-es pavilon) dedikálja a könyvet.
Kedves Klára!
Örülök, hogy megírta a könyvét. A téma iránti érdeklődést fenntartja és sok hasznos részletinformációval is szolgál. Gratulálok! Azonban - a szokásomhoz híven - most is a javítanivalókkal foglalkozom inkább.
Azt tudjuk, hogy az akadémikus konszenzus, amihez sajnálatos módon igazodik, alapvetően hibás. Olyan áltudományos világot, amely "nem ismeri eléggé" a székely írást, nem szabad sorvezetőnek tekinteni, ha tudományos célkitűzései vannak. A székely írásról adott "konszenzusos" kép ugyanis nem igaz.
Van azonban ezeken túl is egy elemi hiba a könyvében, amit nem kellett volna kinyomtatnia, s nem lehet szó nélkül hagyni. A tprus ugyanis nem azonos az nt-vel (ezeket a kötetében tudatosan azonosítja egymással). Máté Zsolt fatális hibát vétett, ezért az álláspontja tragikus, amelynek átvétele a kötetre súlyos árnyékot vet. Máté Zsolt nem vette figyelembe, hogy a Nikolsburgi ábécé sorvezetése jobbról balra halad, azaz a harmadik sor jobb szélén lévő nt jel után nem a negyedik sornak látszó tprus következik - márpedig erre épült a feltevése. Azaz - még ha a tprus a temporus-t "korábban"-t jelentené is (de nem azt jelenti) - akkor sem vonatkoztatható az nt-re. Ráadásul a tprus nem alkot egy külön negyedik sort sem, mert a korabeli korrektúrajelek világosan megmutatják, hogy az eredeti helye a harmadik sorban van az st és az us között - azaz reménytelenül messze az nt-től. Máté Zsolt magyarázata úgy szerencsétlen és arcpirító (nem az én arcomnak kellene pirulnia), ahogy van. Csak a hozzá nem értést dokumentálja. S Ön ezt vette át minden ellenőrzés nélkül, a figyelmeztetésem dacára.
Elkerülhette volna a fiaskót, ha nem követi vakon az áltudományos konszenzust, hanem elolvassa a Máté Zsolt cikkére írt válaszomat, amit az "Így írtok ti magyar őstörténetet" c. kötetben időben elküldtem Önnek. csinyalohaz.hu/index.php/cikkek/90-igy-irtok-ti-magyar-ostortenetet . Ez a fiaskó újra igazolja azt, amit eddig is tudnia kellett volna, hogy nem a beosztás, hanem a tudás teszi a tudományt. Önnek joga van a tények helyett a konszenzusra figyelnie, de akkor a hasonló kudarcokat fogja sokszorosítva elterjeszteni. Gondolom, nem ez a célja.
Üdvözli: Varga Géza