Oxitocin, a csodahormon?
Az oxitocin hormon a korábbi elképzelésekkel szemben nem csak a szülésben és a szoptatásban játszik szerepet, hanem rendkívül összetett módon befolyásolja az emberi társas viselkedést. Egyre többen adagolják gyereküknek, sőt maguk is szedik. Utánajártunk annak, mennyire jó ötlet ez.
Az oxitocin nevű hormon viselkedésre gyakorolt hatásait újabban igen intenzíven kutatják, és az eredmények a népszerű sajtóban is rendre megjelennek: a minap épp egy MTI-hírben bukkant fel ez a hormon. Mit érdemes elhinni az oxitocinról és mit nem?
(Forrás: Wikimedia Commons / bri vos / CC BY 2.0)
A szoptatáson innen és túl
Az oxitocin elsősorban női nemi hormonként ismert, a középiskolai biológiaórákon általában ekként találkozhattunk vele. Elősegíti a szülés alatti méhösszehúzódásokat, majd később a tejelválasztást. Hasonló funkciója van nemcsak az emberi szervezetben, hanem más emlősállatokéban is. Mindezzel az orvostudomány lassan egy évszázada tisztában van, az ötvenes évek óta pedig többek között a szülés megindítására használja az oxitocint és más hasonló vegyületeket. A nyolcvanas évek óta már olyan gyógyszerek is kaphatóak, amelyek az oxitocin gátlásával akadályozzák meg a koraszülést.
Igen ám, de oxitocin a férfiakban (és más emlősfajok hímjeiben) is termelődik. Csak a közelmúltban kezdték el vizsgálni a kutatók azt, hogy a szülés és a szoptatás elősegítésén kívül pontosan mire is jó ez a hormon, és meglepő összefüggéseket találtak. Az oxitocin az agyban módosítja az idegsejtek működését, és ezáltal befolyásolja a társas viselkedést. Szerepet játszik többek között a párkapcsolat kialakításában, a nemi örömben, az érzelmek felismerésében. Nem meglepő tehát, hogy maguk a kutatók is hajlamosak olyan hangzatos elnevezésekkel illetni, mint a „szeretethormon” vagy a „bizalomhormon”. A népszerű tudományos sajtóban mindez tovább fokozódik, és már olyan szalagcímekkel is találkozhatunk, mint „a világ legelképesztőbb molekulája”.
(Forrás: Wikimedia Commons / Braden Kowitz / CC BY-SA 2.0)
Az oxitocin egyik nagy népszerűsítője, a magát Dr. Love-nak tituláló Paul Zak amerikai tudós egyenesen azt állítja, ez a hormon, az „erkölcsi molekula” tartja össze a társadalmat. Egyre több cég árusítja az orrspré formájában adagolható oxitocint, ha esetleg szükségünk van egy kis szintetikus ölelésre. De honnan indult az oxitocin-láz?
A legújabb csodagyógymód
Már a kilencvenes években voltak emberkísérletes adatok, de a média nem kapta fel őket. Utólag nehéz megállapítani, de valószínűleg akkor indult a trend, amikor egy 2003-as amerikai kísérlet kimutatta, hogy az oxitocin az autizmusban látható kényszeres, repetitív viselkedésmintázatok megjelenését csökkenti. Az oxitocin rövid időn belül új csodaszerré vált, amely elmulasztja az autizmust – pedig az eredeti cikkben ilyesmiről szó sem volt.
A kutatók maguk is leírták, hogy az alacsony elemszám (15 felnőtt, akik közül 14 férfi) mellett azért sem érdemes túláltalánosítani az eredményeket, mert az autizmusnak nem csak kényszeres tünetei vannak, csak a többit nehéz egy kórházban lefolytatott orvosi kísérletben mérni. Arról se feledkezzünk el, hogy az autizmus fejlődési zavar, viszont az oxitocinnal kapcsolatos eredményeket – azóta is szinte minden esetben – felnőtt mintán érték el. Az aktuális csodaszernek kikiáltott anyagokat pedig elsősorban a szülők adagolják a gyerekeknek, egyelőre ismeretlen következményekkel.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Szerteágazó hatások
A kutatók rávetették magukat a témára, és sok mindent kiderítettek. Autizmusban tényleg jó hatása lehet az oxitocinnak, habár azt ne várja senki, hogy majd „elmulasztja” az autizmust – a hatás nem túl erős. Az eddigi adatok szerint az oxitocin javíthatja a társas ismeretek elsajátítását, az érzelemfelismerést, a szemkontaktus felvételét. Még egyszer kiemelnénk, hogy ezek az eredmények autizmussal élő felnőtt, ép értelmű férfiakra vagy serdülő fiúkra vonatkoznak. Több genetikai kutatás próbálta feltérképezni az oxitocinreceptor gén (OXTR) és az autizmus kapcsolatát – egyelőre vegyes, de inkább pozitív eredményekkel. Tehát az is elképzelhető, hogy az autizmus kialakulásában szerepe van az oxitocin-anyagcsere zavarának.
Milyen hatást gyakorol az oxitocin a tipikusan fejlődő emberekre? Egy friss, számos kísérletet összegző tanulmány szerint csakúgy, mint autizmusban, ez a hormon az érzelemfelismerést kis mértékben javítja. A csoportviselkedésre szintén kihat: a csoporton belüli bizalmat közepes mértékben növeli. Felmerült, hogy a csoporton kívüliekkel, idegenekkel szemben viszont bizalmatlanabbá válnak az emberek oxitocin hatására, de a meglévő kísérletek összegzése alapján ezt nem lehet egyértelműen kijelenteni.
(Forrás: Wikimedia Commons / Peter van der Sluijs / GNU-FDL 1.2)
A hormonadagolás hatása ráadásul nagy mértékben függ a társas helyzettől – a bizalmat például az oxitocin, úgy tűnik, csak akkor növeli, ha nincs okunk azt gondolni a másik félről, hogy megbízhatatlan. Az adag nagysága szintén nem mindegy, habár ezt egyelőre keveset vizsgálták.
Bizalomhormon vagy birkahormon?
Milyen negatív hatások merültek eddig fel? Az oxitocin a negatív társas érzelmeket is növelheti, ilyen például az irigység és a káröröm. Ráadásul a csoportnormához való igazodást is elősegíti – a kutatók, akik ezt a hatást először mérték, az aktuális trendeket parodizálva nyájhormonnak nevezték az oxitocint. Azon természetesen lehet vitatkozni, hogy a csordaszellem mennyire negatív dolog, de az oxitocin egyértelműen pozitív imázsába nehéz beilleszteni ezt az adatot.
(Forrás: Wikimedia Commons / 3268zauber / CC BY-SA 3.0)
Egy amerikai kutatócsoport préripockokon vizsgálta a hosszú távú rendszeres oxitocinadagolás hatásait, hogy kiderüljön, mire számíthatnak azok, akik a divatot követve rendszeresen használnak szippantható oxitocinsprét. Meglepő eredményre jutottak: habár a préripockok a hormon hatására valóban több társas viselkedést mutattak, az adagolás megszűntével épp ellenkezőleg, szociális károsodásokat mutattak, a hím állatok kevésbé keresték például másik nembeli préripockok társaságát.
Mi inkább várjuk ki az emberen végzett hatásvizsgálatokat és egyelőre ne szedjünk efféle készítményeket! Arra is érdemes gondolnunk, hogy az eddigi adatok javarészt a hétköznapi társas helyzetekhez képest igen absztrakt laborkísérletekből származnak. A mindennapi életre kérdés, mennyire vonatkoztathatjuk ezeket az eredményeket...
További olvasnivaló, felhasznált irodalom
The Trust Molecule + videó (pro)
Oxytocin is not a love drug (kontra)
Van IJzendoorn, M. H., Bakermans-Kranenburg, M. J. (2011): A sniff of trust: Meta-analysis of the effects of intranasal oxytocin administration on face recognition, trust to in-group, and trust to out-group. Psychoneuroendocrinology, 37: 438-443.
Bales, K. L., et al (2012): Chronic Intranasal Oxytocin Causes Long-Term Impairments in Partner Preference Formation in Male Prairie Voles. Biological Psychiatry, oldalszám nélkül.