Őserdők, kreol nyelvek, pigmeusok
Afrika középső, esőerdős része mindig is fekete foltnak számított. A Kongói Demokratikus Köztársaság pedig Afrika harmadik legnagyobb területű országa, nagyjából 70 millió lakosa lehet, és ásványkincsekben rendkívül gazdag. Az ország lakosai 240 nyelvet, és öt nagyobb közvetítőnyelvet beszélnek.
A jelenlegi Kongói Demokratikus Köztársaság mindig is egy kicsit fekete foltnak számított Európa számára. Itt játszódik például Joseph Conradnak, a lengyel születésű angol írónak A sötétség mélyén című regénye is. Az ország pedig Afrika harmadik legnagyobb területű országa, nagyjából 70 millió lakosa lehet, és ásványkincsekben rendkívül gazdag. A 12 nagyobb etnikai csoport 240 nyelvet beszél. Az ország egyetlen hivatalos nyelve a gyarmati időből megmaradt francia, de négy helyi nyelvnek is nemzeti státusza van, és ezeket fontos közvetítőnyelvekként működnek.
Mostoha történelem
Kongó nevének említése tragédiák egész sorát idézheti fel előttünk. A csak 130 évvel ezelőtt gyarmatosított ország sokáig fekete foltnak számított őserdői és vízeséses folyói miatt, de partvidékéről már évszázadok óta előszeretettel gyűjtötték a rabszolgákat az újvilág ültetvényei számára. A terület az angol Henry Morton Stanley felderítő utazása után lett II. Lipót belga király magángyarmata. A negyed évszázadon át tartó idő alatt különös kegyetlenséggel kényszerítették rá a helyieket minél nagyobb mennyiségű kaucsuk termesztésére az éppen fellendülőben lévő gumiipar igényeinek kielégítésére. A falvaknak kaucsukkvótája volt, és ha nem teljesítették, kézlevágással büntették őket a gyarmati behajtók. 25 év alatt a lakosság fele pusztulhatott el a brutális irányítás alatt, becslések szerint mintegy 10 millió fő.
Egy lelkes fiatal angol újságíró kutatásának köszönhetőn Európába is eljutott II. Lipót hihetetlen kegyetlenségének híre, és a belga állam vette át a gyarmat felügyeletét. A helyi lakosok életkörülményei azonban nem sokat javultak. Az 1960-as függetlenség se hozott gazdasági fellendülést. Mobutu, az ország elnöke és diktátora 1997-ig, az ország ásványkincseiből származó bevételeit jobbára elsikkasztotta, és hagyta az infrastruktúra teljes leamortizálódását, míg az a függetlenség előtti szint egy negyedét se érte el. Az elmúlt 15 évben két nagyobb háború is volt az országban, összesen több mint ötmillió áldozattal, és a keleti részeken a mai napig folyamatos a fegyveres konfliktus a különböző lázadó csoportok között.
(Forrás: wikimedia commons / Denis Jacquerye)
Egy ország, öt lingua franca
A belga gyarmati időszak egyik ritka előnye volt Kongó számára, hogy már abban az időszakban elkezdték tanítani a négy helyi nemzeti nyelvet, és ezért Kongó azon kevés afrikai gyarmat közé tartozott, ahol viszonylag magas volt az írni-olvasni tudás. Ez a négy nyelv a kituba, a lingala, a szuahéli és a csiluba, és mind a négy bantu nyelv. A niger-kongó nyelvcsaládhoz több mint 250 bantu nyelv tartozik, de eddig még nem tisztázták ezek pontos rokonsági viszonyait. A négy nemzeti nyelv jó szolgálatot tesz az országban, mert a hivatalos francia nyelvet csak a lakosság 10 százaléka beszéli jól, míg további 30 százalék törve.
Kongó négy helyi közvetítőnyelve földrajzilag jól elkülönül. A szuahéli nyelvről és vele kapcsolatban a bantu nyelvekről korábban már részletesen írtunk. Kelet-Kongóban általános a szuahéli használata közvetítőnyelvként.
A lingala a Kongó folyásának mentén elterjedt nyelv. Egy kis helyi nyelvből, a bobangiból nőtte ki magát közvetítőnyelvvé, és ezzel együtt sokat egyszerűsödött nyelvtana és hangkészlete is. Legalább 10 millióan használják, és a fővárosban, Kinshasában is ez a leggyakoribb nyelv a francia mellett.
A kituba a kikongó alapon létrejött kreol nyelv, és az ország dél-nyugati részén beszélik, ahol 7 millió embernek az anyanyelve a kikongó valamelyik – nem feltétlenül kölcsönösen érthető – változata. A tipikus kreol nyelvekkel ellentétben a kituba esetében nem különül el egy szubsztrátum és egy szupersztrátum. A kreol nyelveknél ezek a fogalmak általában az őslakosok és a gyarmatosítók nyelveit jelölik, ahol a gazdaságilag hátrányos helyzetű lakosság átveszi egy egyszerűsített formában a felé helyezkedő kultúra nyelvét.
Az ország alkotmánya szerint a negyedik nemzeti nyelv a csiluba. A nyelvnek két változata van, egy keleti és egy nyugati, az alkotmány azonban nem nevezi meg, hogy közülük melyik a nemzeti nyelv, de a keleti változat a jobban elterjedt. A nyelvet az ország középső déli részén 10 millióan beszélik.
(Forrás: wikimedia commons)
Kisebbségben is a legkisebbek
Az ország 600 ezer pigmeus is él, akik különböző törzsekhez tartoznak, mint az akák és az efék. A pigmeus nem egy etnikai, hanem egy antropológiai megnevezés, a 150 cm-es átlagmagasságnál alacsonyabb népcsoportokat jelölik velük. A kongói pigmeusok egyébként nem közeli rokonai a Dél-Afrikában élő szintén alacsony növésű koi és szan népeknek, melyek a nyelvükben található csettintő hangoknak köszönhetően váltak ismertté. A koiszanokhoz hasonlóan a nyugati (mbenga) pigmeusok is nagyon ősi rassznak számítanak a genetikai kutatások szerint, de a koiszanokkal ellentétben a kongói pigmeusok átvették a közelükben élő bantu törzsek nyelvét, csak őserdei élet sajátosságaira vonatkozó szókincsük – ami az összesnek mintegy 30 százaléka – nem bantu eredetű.
A pigmeusok helyzete Kongóban kifejezettem hátrányosnak mondható, a legalapvetőbb állampolgári jogokat sem garantálja részükre az állam. Bantu szomszédaik lenézik, és gyakran rabszolgaként tartják őket. Nem volt jobb a helyzet a belga uralom alatt se, akkor európai és amerikai állatkerteknek szállítottak pigmeus gyerekeket.
Nemcsak hagyományos lakóhelyük, az őserdők területének folyamatos csökkenése lehetetleníti el életüket, de egy 2003-as jelentés szerint a Kongó keleti részén a háborúzó csapatok vadászták is őket, mert húsuknak mágikus erőt tulajdonítanak. Az ilyen hírek fényében Kongó még mindig egy fekete foltnak tűnik.
Források:
http://www.enotes.com/genocide-encyclopedia/king-leopold-ii-congo
http://www.timesonline.co.uk/tol/news/world/article402970.ece