Hogy utálta Orbán az oroszokat?

Mennyire szereti Orbán Viktor az oroszokat? Mindig is szerette őket? Ha nem, akkor mikor szerette meg őket? Megannyi égető kérdés Vlagyimir Putyin látogatása környékén, amire az érdekelten kívül talán csak a számítógépes nyelvészet képes választ adni.

1989-ben úgy tűnt, hogy Orbán Viktor nem annyira kedveli az oroszokat. Jogosan gondoljuk ezt, hiszen mindannyian emlékszünk egy beszédre, ami a Hősök terén hangzott el, és amiben komolyan kikelt a hazánkban állomásozó szovjet csapatok ellen.

Azóta Orbán Viktor nagyon sok beszédet mondott. Pontos számot nem tudnánk mondani, csak azokra a beszédekre tudunk szorítkozni, amelyeket – nem kis munkával – megtaláltunk az interneten. Nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat: a miniszterelnök talán az egyetlen a magyar közélet ma is aktív nagyjai között, aki végigbeszélte az elmúlt két és fél évtizedet. És mi az, hogy végigbeszélte! Mintegy 1439 beszédet mondott 1989 mozgalmas nyara óta. Mi legalábbis ennyit találtunk meg az interneten. Egészen pontosan 20 288 661 karakter és 3 234 335 szó hangzott el a hosszú évek alatt. Ez a rengeteg szöveg kitűnően alkalmas arra, hogy számítógéppel elemezzük és következtetéseket vonjunk le. (Arról, hogy honnan jönnek ezek a beszédek, hogy mi az, amit biztosan nem találtunk meg, következő cikkünkben számolunk be.)

Vlagyimir Putyin látogatása kapcsán most az érdekel bennünket, hogyan alakult Orbán Viktor viszonya az oroszokkal. Hogyan tudunk bármit is kimutatni egy ilyen hatalmas szövegmennyiségben? Csak az orosz és az Oroszország kifejezéseket is összesen 668 alkalommal említette Orbán az elmúlt 25 évben. Értelmetlen lenne külön-külön végigolvasni valamennyi szöveget. Szerencsére a nyelvtechnológia segítségünkre siet.

Számítógépes múltidézés

Több megoldási lehetőség is kínálkozik, mi ezek közül a szentimentelemzés mellett döntöttünk. A szentiment – ahogy ezt már korábbi cikkünkben is említettük – magyar megfelelője nagyjából a vélemény illetve az érzelem lenne. Azt vizsgálhatjuk a szentiment elemzésével, hogy miként vélekednek valakik egy adott kifejezéssel kapcsolatban. Ha a szentiment értéke pozitív, akkor a vizsgált kifejezés szövegkörnyezetében jó eséllyel pozitív dolgokat találunk, ha negatív, akkor jó eséllyel írtak negatív dolgokat ugyanerről. A szentiment értéke vizsgálatunkban +10 és -10 között lehet, amit számítógépes algoritmusok segítségével, automatikusan állapítunk meg. Míg előző cikkünkben arra kerestük a választ, hogyan alakult a magyar internetezők véleménye a helyesírásról – most arra használjuk a módszert, hogy megállapítsuk, hogyan alakult Orbán Viktor beszédeinek szentimentje az elmúlt 25 évben az orosz és az Oroszország kifejezések szempontjából.

A szentiment két dologban segít bennünket. Egyrészt az adatok alapján ábrázolhatjuk, hogy alakult a miniszterelnök véleménye Oroszországgal és az oroszokkal kapcsolatban, másrészt pedig ki tudunk ragadni néhány kulcsfontosságú beszédet, amelyek valamiért kiugrónak tűnhetnek a témában.

A keresett kifejezéseink (orosz és Oroszország) előtt és mögött álló öt-öt kifejezést vizsgáltuk – a keresőkifejezéseink konkordanciáját, azaz szövegkörnyezetetét használtuk fel a vizsgálathoz. Ezzel a módszerrel tudtuk úgy szűkíteni a vizsgálatot, hogy azokat a szövegrészeket elemezzük csak, amelyek tényleg fontosak az elemzett kifejezések szempontjából.

A fenti módszerrel az alábbi grafikont állítottuk elő, amin havi bontásban látható Orbán Viktor viszonya az oroszokhoz – pontosabban a beszédeiben az orosz/Oroszország szavakhoz rendelt szentimentértékek, havi bontásban:

Oroszok, oroszok – csak a baj van veletek

Az általunk talált beszédek alapján Orbán Viktor nem sokat beszélt az oroszokról a vizsgált időszakunk első nyolc évében. Amikor meg beszélt, akkor – első pillantásra úgy tűnik – nem szerette különösebben azt, amiről beszélt.

1989-ben – ahogy arra számítottunk – az orosz csapatok magyarországi állomásozásáról, a kivonulásról, hazánk függetlenségéről szól két beszédben is Orbán Viktor. A március 15-én elmondott, majd a híres júniusi beszédét követően sokáig nem is kerültek elő újra az oroszok. A feltűnően hosszú szünetet követően hat évvel később találunk említést újra, méghozzá 1995. január 31-én – bár csupán egy viszonylag átlagos szentimentű említés kapcsán. Mi is csak azért nézünk rá erre a beszédre, mert feltűnően sokáig nem történt említés – nem pedig a szentiment értékének kiugró változása miatt. Ekkor – mai szemmel – egészen meglepő dolog hangzik el Magyarország energiafüggésének kérdéséről. A privatizációval kapcsolatban elmondott beszédében Orbán Viktor világosan fogalmaz:

..aggasztónak és az európai uniós integrációs terveinkkel és nemzeti érdekeinkkel ellentétesnek tekintjük, ha hazánk ismét energiafüggésbe kerül Oroszországgal. A kormánynak ezt a folyamatot meg kell állítania.

Fontos megemlíteni, hogy a +1 és a -1 értékek közötti ingadozás alapvetően normálisnak mondható szentiment szempontjából. Első pillantásra nehéz megállapítani, hogy a miniszterelnök eme kezdeti, langyos pesszimizmusa mikor változik meg az orosz/Oroszország kifejezések vonatkozásában. Éppen ezért készítettünk egy olyan grafikont is, amin a szentimentek átlagát is feltüntettük. Íme:

A szentimentértékek átlaga 2002 júniusában csap át pozitív tartományba. Orbán Viktor beszédeiben az orosz/Oroszország kifejezésekkel kapcsolatban két, jól elhatárolható időszakról beszélhetünk tehát: az elsőben inkább negatív szövegkörnyezetben, a másodikban inkább pozitív környezetben kerülnek elő az oroszok.

Pillantsunk bele most néhány olyan szövegbe, ahol kiugró értékeket kaptunk. 2000. április 6-án -4-es, negatív csúcsot találunk. A beszéd vizsgált részlete valóban baljós eseményeket sorol fel, egyebek mellett az orosz gazdasági válság kerül itt elő:

1999-ben - és most tegyük zárójelbe azt a körülményt, hogy Magyarországot természeti csapások érték, hogy volt egy súlyos orosz gazdasági válság, hogy mintegy mellékesen volt egy háború az egyik szomszédunk területén, amelyben mi érintettek voltunk - 1999-ben a magyar gazdaság egyszerre volt képes arra, hogy csökkentse a költségvetés hiányát /.../.

Nem sokkal később, május 19-én ismét előkerülnek az oroszok (-3), és szintén az orosz válság összefüggésében. És így tovább: 2001-ig ha oroszok, akkor gazdasági válság. Elmondható, hogy az orosz megszállás és az orosz gazdasági függés miatti félelmek mellett elsősorban a gazdasági válság volt az, ami jelentősen lenyomta az Orbán-beszédek szentimentjét orosz szempontból. 

Új szelek

No de hol a töréspont? A grafikonunk szerint valahol 2002 környékén kell keresnünk a magyarázatot. Ha belepillantunk az ezredfordulót követő beszédekbe, 2001-ben két igen szembetűnő szöveget találunk. Az első január 11-én hangzott el, amikor Orbán éppen regnáló miniszterelnökként a következőket mondta:

A jólét és a gazdasági növekedés új sávja rajzolódik ki a Baltikumtól az Adriáig. Azt mondják, "ami növekszik, nem csap zajt". Ebben a térségben a gazdasági fejlődés üteme kétszerese az EU átlagának. Ez a zóna egy prosperáló, széles peremet alkot az Unió mellett északtól délig. E térség befogadásával az EU mindenképpen nyerni fog. Harmadrészt pedig tőlünk keletre, Oroszországban a politikai fejlemények egyre világosabban kirajzolódnak. Kontinensünkön tehát, a történelem eme különös csomópontjában, egyszerre három alapvető fontosságú folyamat van kibontakozóban. Mindez izgalmas, bonyolult - majdhogynem veszélyes. Mi abban hiszünk, hogy a jövő nem olyasvalami, amibe pusztán belépünk, hanem valami, amit mi alkotunk. Készen állunk, lelkesek vagyunk és büszkék arra, hogy aktív részesei lehetünk egy új jövő, egy új, közös európai jövő kialakításának.

Azaz Orbán szembeállítja Moszkva érdekeit a fejlődő Európai Unió érdekeivel, s ez utóbbi céljai mellett itt gyakorlatilag hűségesküt tesz. Igen meglepő, hogy alig két hónappal később, március elsején a következőket mondja egy katonai rendezvényen – és ez a beszéd egyben talán az a fordulópont is, amit kerestünk:

Önök is látják, hogy Oroszországban komoly átalakulások zajlanak. Magyarország úgy foglalta el a helyét a nyugati világban, hogy közben földrajzi helye nem változott meg, tehát Magyarországtól keletre komoly gazdasági és katonai potenciállal rendelkező területek léteznek továbbra is, és ezek az elmúlt egy-két év tapasztalata szerint egyre jobban képesek is magukat megszervezni. Ugyanakkor Magyarország nem tekinti ellenségének a tőlünk Keletre fekvő területek országait, sőt együttműködésre törekszünk velük. Önök is nap mint nap hallhatják, hogy milyen erőfeszítéseket tesz a magyar gazdaságpolitika annak érdekében, hogy az orosz piacra bejusson, meglévő pozícióit megtartsa, újabb piacokat szerezzen.

Azt hiszem, mindannyiunk fejében felötlik a kérdés, hogy akkor mi is a viszonyunk a tőlünk keletre fekvő területek államaihoz, ezekből is elsősorban Oroszországhoz. Szeretném ezért világossá tenni, hogy a két dolog, miszerint Magyarország a nyugati biztonsági rendszer elkötelezett híve és része, valamint, hogy jó gazdasági kapcsolatokra törekszünk Oroszországgal, nem mond egymásnak ellent. Ez a doktrína úgy hangzik, hogy Oroszországgal jó kapcsolatokra törekszünk, erősíteni akarjuk a gazdasági kapcsolatainkat, szívesen veszünk részt kulturális természetű együttműködésekben, de világos választóvonal húzódik köztünk katonapolitikai és biztonsági értelemben. Sőt, úgy is mondhatnám, hogy minél erősebben működünk együtt gazdaságilag, annál világosabb és élesebb választóvonal kell hogy húzódjon katonapolitikai és biztonságpolitikai szempontból közöttünk, mint a NATO legkeletibb tagországa és a tőlünk még keletebbre fekvő területek között.

Az orosz kapcsolatok javítására, a partneri viszonyra törekvés ettől a ponttól számítva jelenik meg markánsan Orbán beszédeiben. 2001 júliusában, nagykövetek előtt össze is foglalja ezt az ars poeticát: arról értekezik, hogy míg a magyar külpolitika célja a partnerség, az együttműködésre törekvés, a világpolitikai események – elsősorban a délszláv konfliktus nagyon megnehezítik ezeket az erőfeszítéseket.

„Keressük annak a módját, hogy hogyan lehetne a magyar-orosz kapcsolatok javítása érdekében gesztusokat tenni” – mondja.Természetesen nem segítette a kapcsolatok bővítését az sem, hogy Orbánék támogatták Ukrajna euroatlanti integrációját. Erről egyébként két hónappal korábban, május 29-én beszélt részletesen. Érdekes egyébként, hogy ebben a beszédben az ukrajnai események szempontjából egy egészen meglepő, már-már látnoki kijelentést is tesz:

„Bármilyen jele annak, hogy megváltoztatjuk céljainkat és Ukrajna iránti elkötelezettségünket rossz üzenetet küldene. Az ukrajnai fejlemények befolyással lesznek az európai biztonságra.”

Kint is vagyok, bent is vagyok

Orbán tehát látványosan párhuzamos politikát folytat: egyrészt számít az orosz gazdasági potenciálra, aktívan keresi a gazdaságpolitikai kapcsolatokat, másrészt az Unióba is „hazabeszél”. Ez a kettősség annyira izgalmasnak tűnik, hogy úgy döntöttünk, megvizsgáljuk Orbán beszédeiben az orosz szentiment változását az Európai Unió szentimentjének függvényében. Íme a grafikonunk:

Első látásra is egyértelmű, hogy a két vonalnak nincs sok köze egymáshoz. Biztos, ami biztos, számoltunk is egyet: a korreláció szintje matematikailag is elhanyagolhatóan alacsony, 0.074 az úgynevezett Kendall-módszer szerint (ez az érték 1 és -1 között változik, mi pedig 0,5 felett gondolhatnánk azt, hogy a két adatsornak van valami köze egymáshoz). Bár az Unióval kapcsolatos megnyilvánulások rendre magasabb szentimenttel rendelkeznek, mint az orosz szentiment, egyáltalán nem tűnik úgy, hogy a kettőnek köze lenne egymáshoz.

Ha tehát azt feltételeznénk, hogy Orbán megnyilvánulásai úgy lesznek ellenségesebbek Európa felé, ahogy barátságosabbá válik Oroszországgal, akkor tévedünk. Orbán – legalábbis időben – teljesen független politikát folytat a két vizsgált irányban: beszél Európának és beszél Oroszországnak, de – legalábbis a matematika szerint – nem lesz ellenségesebb az egyikkel akkor, amikor a másikkal barátkozik.

A barátság útján

2008 októberében – egy magas szentimentértékű beszédében – Orbán egyenesen úgy véli, hogy Oroszország felemelkedése és Közép-Európa jelentősége között összefüggés van:

Tehát közép-európai összefüggésben kell látnunk az antikommunista ellenállási mozgalmakat is; a közép-európaiakkal hosszú távú együttműködést érdemes kialakítani. És most, hogy Oroszország megint felemelkedett, és mi mindannyian tagja vagyunk Brüsszelnek, nyilvánvaló, hogy Közép-Európa jelentősége megnőtt.

A fordulópontot követően Orbán beszédei jellemzően az orosz gazdasági-politikai kapcsolatok szorosabbra fűzésének igényéről szólnak. Aki tehát azt gondolná, hogy az orosz gazdasági-politikai kapcsolatok élénkítése újszerű dolog, az nem figyelt oda Orbánra, aki 2001 óta következetesen beszél ezekről a célokról.

Végezetül szóljunk pár szót arról is, mik azok a tényezők, amelyek torzíthatták a kapott eredményeket. 2005. július 23-án, Tusnádfürdőn hangzott el egy igen alacsony szentimentértékű kijelentés orosz kontextusban, és ez mindjárt rá is mutat a vizsgálati módszerünk határaira. Az idézet így hangzik:

Széchenyi egy helyen arról írt, hogy egy nemzet fiai mitől félnek. Ahogy ő fogalmazott, az angolok a szegénységtől, a franciák a nevetségességtől, a spanyolok az ördögtől, az oroszok a cártól, a magyarok pedig az elfajult és hűtlenné vált magyartól félnek a legjobban.

Nyilvánvaló, hogy bár a mondat valóban nem tartalmaz igazán pozitív kifejezéseket az orosz szótól öt-öt szónyi távolságra (szegénység, ördög, nevetségesség, elfajult, hűtlen – az igekötőket és a névelőket nem számoljuk), mégsem az oroszokról van szó itt. Hasonló a helyzet például a 2009 december 4-én elmondott beszédében is, ahol az oroszok szintén csak említés szintjén jelennek meg: a szöveg a szabadság erőiről értekezik: „Minden olyan egyértelművé és világossá válik, mint Reagan stratégiája az oroszokkal szemben: mi győzünk, ők vesztenek.” Fontos tehát figyelembe vennünk, hogy kisebb szövegeken ez a módszer nem lenne eredményes. Szerencsére azonban Orbán Viktor sokat beszélt, így ezek az elszórt hibák, eltérések nem számottevők, nem torzítják jelentősen az eredményeket.

Tovább, tovább, tovább...

Vizsgálatunkból kiderült, hogy Orbán Viktor beszédeiben sokáig jellemzően negatív kontextusban beszélt Oroszországról és az oroszokról. Ebben a pesszimista időszakban részint az orosz csapatok magyarországi megszállásával, az orosz gazdasági válság negatív hatásaival foglalkozott, sőt olyan beszédet is találtunk, amiben egyenesen arra figyelmezteti a kormányt, hogy ne tegyen olyan lépéseket, amelyek az országot energiapolitikailag Oroszországhoz köthetik.

2001-ben hirtelen fordulatot vett Orbán Viktor kommunikációja, nagyot változott az oroszokkal, Oroszországgal kapcsolatos véleménye. Beszédeiben innentől sokat foglalkozott azzal, hogy Magyarországnak jó együttműködésre van szüksége Oroszországgal. Olyan beszédet is találtunk, amelyben üdvözölte az orosz közeledést az atlanti szövetséghez.

Úgy találtuk, hogy Orbán Viktor beszédeiben nincs összefüggés Oroszország és az Európai Unió megítélése között: azaz nem kommunikál szükségszerűen kedvezőbben az egyikről, amikor éppen a másikról negatív szentimentértékű gondolatokat fogalmaz meg.

Az adatgyűjtést Balogh Kitti, Németh Niki és Morvay Gergő végezte. 

A vizsgálatokat Varjú Zoltán végezte, mégpedig a Szabó Martina Katalin és Morvay Gergő által fejlesztett szentimentszótár alapján.

Köszönjük a Precognox segítségét!

Hasonló tartalmak:

• Ki az az „Elnök úr”?
• Komi internetes források nyelvtanulóknak?
• Monti a Twitteren, Berlusconi a tévében
• Orbán blöfföl: ezt mutatják a számok
• 100 nyelven tudó orvosi csodagép

Hozzászólások (8):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)