Az orangutánok gesztusnyelve
Kutatók negyven orangután-gesztust azonosítottak be, melyeket tudatosan használnak az állatok, hogy társaikkal kommunikáljanak.
Aki már látott orangután-kölyköt, az tudja, e főemlősök kicsinyei mennyire hasonlítanak az emberi kisbabákra. Nem véletlen, hogy a maláj származású nevük erdei embert jelent. A legújabb kutatások szerint azonban több közös vonásunk is van.
A skóciai St. Andrews Egyetem kutatói három európai állatkert 28 orangutánját figyelték meg kilenc hónapon át, hogy találnak-e szabályszerűséget az állatok gesztushasználatában. Korábbi főemlőskutatások gyakran arra koncentráltak, hogy teszteljék, mennyire hatékonyan tudják elsajátítani a különböző főemlősök az emberi kommunikálás rendszerét. Ilyen volt pédául a 70-es években az atlantai Yerkes Regionális Főemlőskutató Központban elkezdett kísérlet, melyben egy Chantek nevű hím orangutánnak több mint száz jel használatát tanították meg sikeresen, köztük az amerikai jelnyelv mozdulatait is.
A mostani tanulmány – melyről többek között a Sindh Today is beszámol – abban különbözik a korábbiaktól, hogy a kutatók az orangutánok saját kommunikációját igyekeztek feltérképezni. A csimpánzoktól eltérően az orangutánok nem csoportokban élnek, hanem többnyire magányosan. Azonban otthoni környezetükben, a szumátrai őserdőben is rendszeresen találkoznak társaikkal. Feltételezhetően így tanulják el egymástól a szerszámhasználatot – mint például amikor botokkal piszkálják ki a rovarokat fatörzsekből, résekből.
Állatkerti körülmények között sokkal gyakoribbá és rendszeresebbé válik e főemlősök társas élete. A kutatók úgy tanulmányozták az orangutánok gesztusait, hogy próbálták összeilleszteni a gesztusok célját azok eredményességével. Tehát olyan gesztusokat igyekeztek találni, melyeknél összhang volt a kezdeményező fél gesztusa és annak a „megszólított” orangután általi értelmezése között. A kutatók összesen 64 gesztust figyeltek meg, és ezek közül negyven felelt meg a fenti elvárásnak.
A negyven így megfigyelt és beazonosított gesztust hat különböző céllal használták az orangutánok: társas tevékenység kezdeményezése (kurkászás, játék stb.), tárgy elkérése, tárgy használatának megosztása, együttmozgás kezdeményezése, társ arrébb küldése, társ felszólítása tevékenységének abbahagyására.
Ezeknél a gesztusoknál azt találták a kutatók, hogy ha az egyik orangután véletlenül nem értette meg, vagy nem megfelelően reagált, akkor a kezdeményező fél kitartóan ismételte azt, mintegy elvárva, hogy a másik felismerje gesztusát. Az orangutánok tehát tudatosan kommunikálnak, gesztusaikkal céljuk van, és legtöbbször sikeresen el is érik céljukat.