Nyomdatechnika és ex libris
A nyomdatechnika fejlődése elősegítette a képzőművészeti alkotások sokszorosítását, ezzel párhuzamosan az ex librisek is egyre kifinomultabb technikával és nagyobb példányszámban készültek.
A legrégebbi képsokszorosítási technika a fametszés volt. Ennél a technikánál a művész egy csiszolt fadúcra rajzol, majd a vonalakat meghagyva egy vésővel bemélyíti a felület többi részét, így lesz nyomóforma, amire kerül később a festék.
Mivel az így kézült ex librisek időben még nagyon közel álltak a kézi festésű elődeikhez, ezért ezeket is gyakran kiszínezték még.
(Forrás: Official web site of the International Federation of Ex-libris S)
Nem sokkal később, párhuzamosan a fametszetekkel, megjelent a rézmetszés is: ekkor egy rézlemezbe vésik a kép vonalait, ez egy mélynyomásos eljárás, azaz a képet adó részek bemélyednek a felületen.
Rézkarccal is készültek ex librisek, ez annyiban különbözik a rézmetszettől, hogy itt nem vésővel karcolják, hanem savval maratják az anyag felületét.
(Forrás: Official web site of the International Federation of Ex-libris S)
Ezek a technikák egészen a 19. századig népszerűek voltak, de ma is akadnak hagyományőrzők, akik ilyen módokon készítenek könyvjegyeket.
Modernebb technika a litográfia, azaz a kőrajz. Ez a síknyomásos eljárás kémiai reakciókat használ. A csiszolt kőlapra speciális zsírkrétával viszik fel a rajzot, és a nyomdafesték csak ezen tud megtapadni, így kerül át a kép a papírra.
Ez a technika annyira népszerű volt, hogy lehetővé tette az exlibrisgyűjtés kialakulását.
A 20. század népszerű sokszorosítási módszere a linómetszés volt. Ekkor a könnyen megmunkálható linóleumlapból vájják ki azokat a felületeket, amelyekre nem kerül nyomdafesték.
Mivel az ex libris-művészet folyamatosan alkalmazkodott a technikai változásokhoz az évszázadok során, ezért ma már a legmodernebb technikákat is alkalmazzák. Az utóbbi évtizedekben elterjedtek a számítógépes grafikai eljárással készült ex librisek. A CGD (Computer Generated Design – számítógéppel generált design) ex librisek ügyében egyes gyűjtők, szakértők bizonytalanok, hogy ezek is olyan művésziek, elkészítésük olyan képességeket igényel, mint a hagyományos eljárásokkal készültek, de FISAE (Fédération Internationale des Sociétés d’Amateurs d’Exlibris – Ex libris Egyesületek Nemzetközi Szövetsége) versenysorozatokkal igyekszik rámutatni arra, hogy digitális technikával is ugyanolyan igényes alkotásokat lehet készíteni.
(Forrás: flickr)
Források
Kiss Farkas Gábor - Hegyi Ádám (szerk.): A magyar irodalom filológiája
Deé Nagy Anikó: A marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár ex librisei
Vén Zoltán: A modern ex libris, Kisgrafika, 2010/3, 8.