Nyelvek születése és terjedése
Hogyan születnek és terjednek el a nyelvek? Milyen régiek Európa nyelvei? Miért megy végbe a nyelvcsere? Befolyásolhatják-e a genetikai kutatások a nyelvészet eredményeit?
B. Miklós Németországból szerteágazó megállapításokat küldött és többféle kérdést tett fel, ezért most hosszabb leszek. Az első kérdés, a levél fő kérdése a következő:
(Forrás: Wikimedia Commons)
Szeretném tudni, hogy még milyen tudományos elméletek léteznek a nyelvek születésére és terjedésére.
Bár nem vagyok a kérdés szakértője, olvastam erről ezt-azt, és arra jutottam, hogy a nyelvek születésének és terjedésének magyarázatára nem születtek tudományos elméletek, egyszerűen csak ismerjük számos nyelv születésének és terjedésének körülményeit, és bizonyos általánosításokat tehetünk ezek alapján.
B. Miklós elsősorban az európai, ezen belül a Kárpát-medencei helyzet iránt érdeklődik:
A genetikai eredmények bizonyítják, hogy egész Európában és így a Kárpát-medencében is a lakosság csaknem teljesen egészében őslakos. Viszont néhány esettől eltekintve a ma beszélt európai nyelvek több mint 90%-a nem régebbi, mint 1500 éves!
Nem tudom, milyen genetikai eredményekre gondol, én úgy tudom (például egy 2009-es Nature-cikkből), hogy Európa genetikailag igen sokféle, és az eredményekből egyáltalán nem következik, hogy kik őslakosok, és kik nem. A honfoglaláskori sírok genetikai adatai például azt mutatják, hogy a honfoglalók genetikailag eltértek a korábban itt lakóktól.
Egyáltalán nem értem viszont, mire gondol a kérdező, amikor a ma beszélt európai nyelvek „életkoráról” beszél. A nyelveknek nincs életkoruk, mert nem lehet pontosan megmondani, mikortól tekinthetők önálló nyelvnek: mindegyiknek van elődje, és mindegyik úgy jött létre, hogy az elődjének valamelyik változata önállósult (esetleg más nyelvekkel való kölcsönhatásban, erről még alább szólok). Ha arra gondol a kérdező, hogy a ma beszélt európai nyelveket (illetve ezek elődeit, őseit) mióta beszélik Európában, akkor biztosan nincs igaza. A legtöbb Európában beszélt nyelv az indoeurópai (indoárja) nyelvcsaládhoz tartozik, ezek több hullámban terjedtek el Európában, de az elsők (köztük a mai görög és a mai albán ősei) nyilvánvalóan több ezer évvel ezelőtt. A ma beszélt európai nyelvek között van egy rokontalan (a baszk), egy sémi (a máltai) és néhány uráli (magyar, finn, észt stb.). Mindennek azonban semmi köze ahhoz, hogy Európa lakosságának milyen a genetikai összetétele, hiszen a genetikai rokonságnak semmi köze a nyelvrokonsághoz, a népcsoportok igen gyakran átveszik egymás nyelvét a történelem során.
B. Miklóst éppen az érdekli, hogy hogyan, miért történik nyelvcsere, mi lehet az oka annak, hogy egy népcsoport átveszi egy másiknak a nyelvét:
Ismeretes a bolgár példa, de kell, legyen más megoldás is arra, hogy a többségben lévő őseurópaiak indogermán, török vagy finnugor nyelveket tanultak meg erőszakos behatások nélkül.
A levélíró itt megint feltételezi, hogy volt egy egységes „őseurópai” őslakosság, és ezek vették át a ma itt beszélt nyelvek őseit. Éppenséggel ez is lehet, de valószínűbb, hogy egy csomó népcsoport be is vándorolt, le is telepedett Európában (a kelta és a germán törzsek útját vagy a szlávok terjedését nagyjából követni is tudjuk). Emellett persze rengeteg nyelvcsere is történt, és egyáltalán nem biztos, hogy erőszakos úton. Jó példa a szláv nyelvek sikertörténete, a lengyel és az orosz síkság jórészt germán lakossága vagy a Balkán-félsziget számtalan kisebb (illír, török stb. eredetű) törzse vett át szláv nyelveket. A rómaiak sem erőszakkal kényszerítették a latin nyelvet a pireneusi és az itáliai félsziget lakosaira. Ezeken a területeken mind nyelvcsere történt, mint ahogy a Kárpát-medencében is nyilván sok nem magyar eredetű törzs vette át a magyar nyelv használatát.
B. Miklós azonban így gondolja:
Az én ismereteim szerint csak egyetlen elmélet létezik: A többség átadja a nyelvét a kisebbségnek (kivétel a francia nyelv). Ez az elmélet pedig megbukik, ha a genetikusoknak igazuk van!
Nem tudom, hol olvasott erről az elméletről, de akármilyen tekintélyes helyen, nyilvánvaló tévedésről van szó. Rengeteg olyan eset van, amikor nem egy kisebbség veszi át a többség nyelvét, hanem éppen fordítva. Nemcsak a francia nyelv esete ilyen, hanem például a Pireneusi-félszigeté is, ahol a római (latin nyelvet beszélő, de persze etnikailag sokféle) lakosság nem volt többségben. Valószínűleg a Kárpát-medencébe érkező magyar törzsek sem voltak többségben az itt élő szláv, avar, kelta stb. népességhez képest. A ma arab nyelvű országok többsége is úgy vált arab nyelvűvé, hogy a ténylegesen arab eredetű (vagyis az Arab-félszigetről származó) bevándorló népesség kisebbségben volt.
Különösebb elméleti konstrukciók nélkül is világosnak látszik, hogy milyen tényezői voltak ezeknek a nyelvcseréknek. Ha a kisebbségnek hatalma van (pl. szervezett és jól felszerelt hadserege, ez persze sokszor több-kevesebb erőszakot is jelent), vagy pedig kulturális fölénye (pl. fejlettebb mezőgazdasága, államszervezete), akkor jó esélye van annak, hogy a vele együtt élő más népcsoportok, még ha többségben vannak is, átveszik a nyelvét is, mintha csak azok közé a kulturális újítások (szerszámok, szokások stb.) közé tartoznának, amelyeket szintén átvesznek. Ahogy maga B. Miklós is megfogalmazza (bár nem állítás, hanem kérdés formájában):
Elképzelhető az, hogy egy nyelv terjedése nem úgy történik, hogy egy népet megszáll egy nagyobb lélekszámú hódító, és átadja a nyelvét, hanem egyszerűen egymás mellett él két nép, és az egyik nép fejlettebb társadalmi helyzetbe kerül, és akkor anélkül, hogy meghódítaná a szomszédjait, egyszerűen a szomszéd mind többet és többet vesz át a fejlettebb nép kultúrájából, így új nyelvek születhetnek vagy egy nyelv így is elterjedhet?
Tehát röviden: igen, elképzelhető, hogy átveszik a szomszéd népcsoport nyelvét. (Új nyelvek nem így szoktak születni, hanem egy korábban beszélt nyelv változatai, tájszólásai önállósulnak.) De a „fejlettebb társadalmi helyzet” egyben azt is szokta jelenteni, hogy az uralmat is a korszerűbb eszközökkel rendelkező népcsoport gyakorolja. (Egyébként még akkor sincs mindig szüksége nagyobb lélekszámra, ha hódítóként lép fel: elég, ha korszerűbb a hadviselése, mint a meghódítottaké.)
B. Miklós maga is úgy látja, hogy a Kárpát-medence ezt példázza:
Lásd Raskó előadását: a magyarok esetében a honfoglalás kori köznép genetikai képe egyezik a mai magyarul beszélők genetikai jellemzőivel, míg a klasszikus honfoglalók esetében az ázsiai gének nagyobb százalékban jelennek meg!
Raskó István már a 2000-es évek eleje óta vizsgálja a honfoglaláskori lakosság genetikai összetételét. Eredményei azt mutatják, hogy a honfoglaláskori sírok alapján leginkább a társadalom felső rétegei tartozhattak azok közé, akik a népvándorlás során (ezen belül a honfoglaláskor) érkeztek a Kárpát-medencébe, ezeknek ázsiai eredetű lehet a genetikai állományuk. Vagyis a bevándorló és hatalomra kerülő népcsoportok kisebbségben voltak a már akkor is a környékre jellemző etnikai összetételűekhez képest. Persze azt nem tudhatjuk, hogy milyen nyelvek mennyire voltak akkoriban elterjedve errefelé, de a későbbi helyzet arra utal, hogy a kisebbségi honfoglalók nyelvét a Kárpát-medence lakosságának nagyobbik része átvette. Ebben semmi meglepő nincs, hiszen a magyarok államot alapítottak. Bár a magyar állam kisebb volt, mint mondjuk a Római Birodalom, a területén ugyanúgy terjedt el a magyar nyelv, mint a Római Birodalomban a latin.
B. Miklós még azt is szeretné tudni, hogy új nyelvek születése, illetve nyelvek terjedése történhet-e valamiféle összeolvadás vagy egymásra hatás révén, tehát úgy, hogy eredetileg nem rokon nyelvek közeledni kezdtek egymás felé mindaddig, amíg megkülönböztethetetlenek lettek.
Ilyen típusú nyelvváltozásra nem tudok példát. Elvileg történhetett ilyen, de bizonyíték nincs rá, és a nyelvészek azt szokták feltételezni, hogy a nyelvi változás elvei minden korszakban ugyanolyanok, tehát ha létezne „kettős eredetű” nyelv, akkor valószínűleg most vagy a közelmúltban is megfigyelhettünk volna hasonló folyamatot. Tehát a nyelvek kölcsönhatása nem úgy szokott történni, hogy a két nyelv elkezd közeledni egymáshoz, és valahol félúton találkoznak, hanem úgy, hogy két nyelv közeli együttélésekor, a köztük levő állandó kapcsolat következtében merít egymás szókészletéből vagy akár nyelvtani eszközeiből. Az új nyelv ilyenkor is önállósodással, nem pedig „átlagolással” keletkezik.
Például az angol nyelvet a normann hódítások időszakában erős normann-francia befolyás érte. Ez a szókincsére és talán még a nyelvtani szerkezetére is jelentős hatást gyakorolt, de a szakértők ennek ellenére egyértelműen a nyugat-germán nyelvek közé sorolják. A másik jellegzetes eset az ún. kreol nyelvek esete, amelyek úgy jönnek létre, hogy két különböző anyanyelvű csoport egymással valamilyen keveréknyelven (ún. pidzsin nyelven) kommunikál, majd ennek a keveréknyelvnek egy bizonyos változata állandósul, standardizálódik (mert már vannak, akiknek ez az anyanyelvük). Ezeket a standardizálódott nyelveket nevezzük kreol nyelveknek. De ezek keveredéssel, nem pedig egymáshoz való közeledéssel keletkeznek. Ilyen kreol nyelvek kialakulására Európában nem ismerünk példát, és mostanában sem figyelhető meg ilyen folyamat.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (168):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@szigetva:
"..A nyelvészet célja elsősorban az, hogy megtudjuk, mi az a nyelv..."
Talán nevezhetnénk biológiai jelzésrendszerek sokféleségének a "nyelveket" ha nem csak emberekre vonatkoztatjuk.. :)
Az "ősnyelv" fogalom önmagában nekem azért gordiuszi csomó, mert mint minden, a nyelv is változó..
Amit a nyelvészek kutatnak és felsoroltál úgy összegzed, hogy "igyekszünk, hogy próbáljuk megismerni egy-egy nyelv működését és azt, hogy miért pont így működnek."
Amire utaltál, hogy társadalmaktól is függ a nyelv modernizálása ez érthető. Ugyanakkor szerintem ami nagyon jó útnak látszik ezen a téren, nem minden esetben segíti a reális, vagy annak vélt cél elérését, ezért a rész eredményeket és azok várható hatásait a nyelvekben is érdemes megjeleníteni hogy a közgondolkozással a társadalmi viszonyok és a természet védelme együtt érvényesüljön..
-Amit szerintem az un. elmaradott civilizációk fennmaradt nyelvei és életmódjaik valamint hiedelmeik tükröznek, azok tények olyan szempontból is, hogy a mai modern civilizációk ősi, valamikori gondolatvilágát is hasonlónak vélhetjük. Ha bármelyik modern civilizáció nyelvében maradtak fenn őskorokra jellemző gondolatokat megjelenítő zárványok bármilyen formában (ami őskultúrájuk és őskörnyezetük tükör része), azok nyelvtani eltérései talán néhány vonatkozásban egyértelműsíthetők, és magyarázhatók lehetnek anélkül, hogy vágyak kategóriájában leragadjanak, ha a ma is még élő őslakosok és ősnyelvek kutatási eredményeinek segítségével, mint analógiákkal összevethetők a logikai feltételezések..
@Sándorné Szatmári: Miért látható, hogy nem volt alapnyelv? Mert valójában voltak ilyenek, itt ( en.wikipedia.org/wiki/Australian_Aboriginal_languages ) a második bekezdés elején olvasható. Az kétségtelen, hogy ezeket jóval kevésbé derítették fel, mint pl. az európai nyelvek korábbi változatait. Ennek több oka van: egyrészt jóval kevesebb adatunk van ezeknek a nyelveknek a korábbi változatairól, másrészt jóval kevesebben és jóvel kevesebbet foglalkoztak eddig ezzel.
Ha egy közösség csoportjai elkülönülnek és utána nem kommunikálnak egymással, akkor a nyelveik is elkülönülnek, ebben nincs semmi különös. Az indo-európai nyelvekből is elég sok van, elég különbözőek is, de attól még van ősnyelv mögöttük.
Egy nyelv "modernizálása" csak annyit jelent, hogy új szavakat kölcsönzünk vagy gyártunk olyan dolgokra, amikról eddig nem nagyon beszéltünk. (Esetleg a nyelvünkben a társadalmi viszonyainkat is kissé erőszakosan akarjuk tükrözni, és a magázást felváltjuk a tegezéssel, vagy a genderspecifikus névmásokat gendersemlegesekkel.) Azok a közösségek, amelynek tagjai beszélnek a csillagászatról, használják a "kvazár" szót, azok, amelynek nem, nem. És mindkét fajta közösség van pl. a magyar, szlovák és nagyon sok más nyelvű beszélők között is (sok magyar vagy szlovák beszélő nem használja a "kvazár" szót, mert sose beszél ilyesmiről).
Hogy egy nyelvet "modernizálni" kell-e (bármit is jelentsen ez), azt nem te vagy én, hanem a nyelvet beszélő közösség, esetleg egy azt a közösséget és lehetőleg a nyelvét is jól ismerő ember tisztje eldönteni. Ha a közösség akarja használni a nyelvét ÉS a kvazárokról is a saját nyelvén akar beszélni, akkor ott modernizálni fog és fog rá valami szót használni, ahogy a kvazárokról beszélni kívánó magyar anyanyelvűek is így tesznek és használnak erre egy szót: "kvazár".
A nyelvészet célja elsősorban az, hogy megtudjuk, mi az a nyelv. A látszat ellenére még ez sem teljesen világos. Efelé úgy igyekszünk, hogy próbáljuk megismerni egy-egy nyelv működését és azt, hogy miért pont így működnek. Miért van az, hogy van nyelv, ahol csak az E3.-ban van nem szerint többfajta névmás, van ahol az E2.-ben is, de olyan nincs, ahol az E2.-ben van, az E3.-ban nincs. Vagy olyan nyelv van, ahol a csak a zárhangok közt van zöngés és zöngétlen, olyan is, ahol a réshangok közt is, de olyan nincs, ahol csak a réshangok közt van ez a megkülönböztetés, de a zárhangok közt nincs. És ezer más ilyen dolog. Más nyelvészek olyasmivel foglalkoznak, hogy az új nyelvi változókat miért inkább a nők használják, mint a férfiak. Vagy azzal, hogy hogyan nézett ki korábban egy nyelv. Mindezt azonban elsősorban tények és nem vágyak alapján teszik a nyelvészek.
@szigetva:
Az internetről idézek:
"Őslakos nyelvek: Ausztráliában több mint 200 őslakos nyelv létezik, amelyek többsége veszélyeztetett, de vannak még élő nyelvek, főként a mai napig használatban lévő pama-nyungan nyelvek és a Torres-szorosban beszélt, új-guineai eredetű pápua nyelvek (meriam)."
-Láthatóan itt nem volt az őslakosoknak alap nyelve, de mégis nyelvcsaládba sorolhatók, ami arra utalhat, hogy mégis lehetett? Vajjon van-e köztük olyan még élő nyelv, amelyet szerinted érdemes modernizálni?
Másik kérdés, hogy Te mit értesz nyelvészeti célok alatt (én már korábban írtam ilyen vonatkozásban arról, hogy a nyelvészet módszerei változóak és relatívak).
@Sándorné Szatmári: „A magyar nyelv például egy olyan nyelv, amely bár "gyökeresnyelv", modernizált.” Na látod, az ilyen értelmetlen mondatok árulják el azonnal, hogy fogalmad sincs a nyelvészetről, módszereiről, céljairól, stb.
@szigetva:
Azt gondolom, hogy a tudományos vizsgálatok típusai relatívak, és kultúrákhoz köthetők.
Az ausztráliai ősemberek például természeti népek.. Nyaranta ma is gyakorolják és átadják fiataljaiknak ősi kultúrájuk fennmaradt 'Tudományát' feltehetően saját anyanyelvükön..).
A "Tudomány" szó relativitását úgy vélem a példa alátámasztja..
Szerintem anyanyelvük elemzése nagyon értékes lehet, amelyet a mai modern nyelvészek csak kognitív megközelítéssel elemezhetnek, hiszen nem "írásos kultúráról" van szó. :)
@szigetva:
Hogy "mit jelent a nyelvek tudományos vizsgálata", szerintem kultúra korszakok szerint más-más megközelítéssel lehet "TUDOMÁNYOS" bizonyos nyelvek fennmaradt nyelv kultúra rétegmaradványainak vizsgálata, amelyeket nem lehet nyelvcsaládokhoz kötni, de nagyon fontos elemek a jövőre nézve, ezért szükséges a kutatásuk.
Ezeknek a gyökeresnyelveknek az a tulajdonsága, hogy nem merev nyelvtanhoz ragaszkodnak, és nem szigorú célok elérésére alapozzák, aminek sok előnye ugyanakkor hátránya is van (például lassítja a technikai fejlődést)..
-A magyar nyelv például egy olyan nyelv, amely bár "gyökeresnyelv", modernizált. A célok elérése fontos de feltételekkel (lásd például: ikes ige és azok visszacsatolása a nyelvtanban).. A feltételek fontos elemei, hogy nyomon követhető legyen a kiválasztott út valóságfolyamata (nem nyelvtani folyamat), amelyen változtatni is lehet, ha már a környezeti változások miatt a kitűzött cél nem kielégítő, vagy nem megvalósítható.. Ez például egy, a gondolkozást befolyásoló tényező, amely nem elsősorban folyamatidőhöz köti a megvalósulást, hanem egy optimalizált cél eléréséhez az alkalmazható lehetőségek relációit is figyelembe véve...
Szerintem a sikeres gondolkozás megjelenése a nyelvekben és az írásbeliség létrejöttével a nyelvtanban is, bár modern emberi tulajdonság, a korábbi elemek jelentős mértékű elhagyása a tudományos életben bizonyos szempontokból (például a természet romlása a gyors fejlődés miatt) káros..
@Sándorné Szatmári: Mivel a hozzászólásaidból a hozzáértők számára világos, hogy nem vagy tisztában azzal, hogy mit jelent a nyelvek tudományos vizsgálata, a véleményednek kevés a súlya.
@szigetva: Szerintem az emberi nyelvek mai tudományos vizsgálata amely nyelvek összehasonlításán alapul (főleg valószínű "alapszavak" hangváltozásának nyomon követésével) térben és időben, akkor lenne megfelelőbb, ha egyéb vonatkozások szempontjait is követve és vizsgálva, a fennmaradt kapcsolatrendszereket is beépítenék a vizsgálatok sorába..
Egyéb vonatkozások például: környezetváltozások hatása a nyelvekre, a természeti jelenségek változásának okai és folyamatai nyelvi formákba öntése, társadalmi helyzetek és azok változásának nyomon követése és nyelvbővülési hatásai időszakonként, a valószínű keletkezésüktől.. Nagyszerű a "tudományos igyekezet" de tényleg nem sokat tudunk tudunk róla, mivel többnyire csak szaklapokban jelennek meg az elért eredmények (nem a hétköznapok nyelvén) például heti lapokban, ami színesebbé és közérthetőbbé tenné a nyilvánosságnak szánt tudományos eredményekről szóló cikkeket.. :)
@Sándorné Szatmári:
1.A gyenyiszovai embert sem lehetett kutatni addig, amíg fel nem fedezték a maradékát egy barlangban.
2. Attól, hogy te nem tudsz róla, még kutatnak olyan nyelveket is nyelvészek, mint a baszk.
A nyelv azért nehezebb, mint az ember, mert nincs csontja, ami fennmarad és amiből legalább remény volna DNS-t kivonni. A hasonlatnál maradva, a nyelv "DNS"-ei ma használt nyelvekben maradnak fenn, ott meg elég nehéz megmondani, hogy pontosan mi volt az a korábbi rendszer, amiből a mai lett. De azért van igyekezet, csak ez téged, aki nem ismered a tudomány módszereit, nem elégít ki. Ez sajnálatos, de nem a tudomány tehet róla.
@szigetva:
Ha a felfedezett és/ vagy leigázott ősnépek nyelveit vagy a fennmaradt európai rokontalan ősnyelveket is kutatnák a nyelvészek, kénytelenek volnának új módszereket alkalmazni szerintem. Ezért az alternatív megközelítéseket is érdemes volna elemezni nem spontán elvetni.. :)
@Sándorné Szatmári: De erre jelenleg nem ismerünk megbízható módszereket. Mesékkel ilyesmi nem pótolható.
@Sándorné Szatmári:
Idézet:
A cikk szerint:
"a nyelvek születésének és terjedésének magyarázatára nem születtek tudományos elméletek", ami alátámasztja a gondolatot, hogy tovább kell kutatni ahhoz, hogy a tudományágak szinkronba kerüljenek a nyelvek eredetének és fejlődésének tekintetében, hogy az ősnyelvek "megszólaljanak".. :)
@Sándorné Szatmári: Ha nem érted a cikket, inkább kérdezz.
A cikkben a következő kérdésre "Milyen régiek Európa nyelvei?" adott válaszok az írásbeliséggel kezdődő időszakokról szólnak..
Véleményem szerint a nyelveknek vannak megőrzött szótövekre és szituációkra" alapozott, a világ jelenségeihez és vélt magyarázatához kötött szótövei és dinamikus "szókapcsolati változói", olyanok, amelyek "megközelítése" teljesen más jellegű, mint amelynek alapján a ma elfogadott nyelvcsaládokat értékeljük..