Nyelvek születése és terjedése
Hogyan születnek és terjednek el a nyelvek? Milyen régiek Európa nyelvei? Miért megy végbe a nyelvcsere? Befolyásolhatják-e a genetikai kutatások a nyelvészet eredményeit?
B. Miklós Németországból szerteágazó megállapításokat küldött és többféle kérdést tett fel, ezért most hosszabb leszek. Az első kérdés, a levél fő kérdése a következő:
(Forrás: Wikimedia Commons)
Szeretném tudni, hogy még milyen tudományos elméletek léteznek a nyelvek születésére és terjedésére.
Bár nem vagyok a kérdés szakértője, olvastam erről ezt-azt, és arra jutottam, hogy a nyelvek születésének és terjedésének magyarázatára nem születtek tudományos elméletek, egyszerűen csak ismerjük számos nyelv születésének és terjedésének körülményeit, és bizonyos általánosításokat tehetünk ezek alapján.
B. Miklós elsősorban az európai, ezen belül a Kárpát-medencei helyzet iránt érdeklődik:
A genetikai eredmények bizonyítják, hogy egész Európában és így a Kárpát-medencében is a lakosság csaknem teljesen egészében őslakos. Viszont néhány esettől eltekintve a ma beszélt európai nyelvek több mint 90%-a nem régebbi, mint 1500 éves!
Nem tudom, milyen genetikai eredményekre gondol, én úgy tudom (például egy 2009-es Nature-cikkből), hogy Európa genetikailag igen sokféle, és az eredményekből egyáltalán nem következik, hogy kik őslakosok, és kik nem. A honfoglaláskori sírok genetikai adatai például azt mutatják, hogy a honfoglalók genetikailag eltértek a korábban itt lakóktól.
Egyáltalán nem értem viszont, mire gondol a kérdező, amikor a ma beszélt európai nyelvek „életkoráról” beszél. A nyelveknek nincs életkoruk, mert nem lehet pontosan megmondani, mikortól tekinthetők önálló nyelvnek: mindegyiknek van elődje, és mindegyik úgy jött létre, hogy az elődjének valamelyik változata önállósult (esetleg más nyelvekkel való kölcsönhatásban, erről még alább szólok). Ha arra gondol a kérdező, hogy a ma beszélt európai nyelveket (illetve ezek elődeit, őseit) mióta beszélik Európában, akkor biztosan nincs igaza. A legtöbb Európában beszélt nyelv az indoeurópai (indoárja) nyelvcsaládhoz tartozik, ezek több hullámban terjedtek el Európában, de az elsők (köztük a mai görög és a mai albán ősei) nyilvánvalóan több ezer évvel ezelőtt. A ma beszélt európai nyelvek között van egy rokontalan (a baszk), egy sémi (a máltai) és néhány uráli (magyar, finn, észt stb.). Mindennek azonban semmi köze ahhoz, hogy Európa lakosságának milyen a genetikai összetétele, hiszen a genetikai rokonságnak semmi köze a nyelvrokonsághoz, a népcsoportok igen gyakran átveszik egymás nyelvét a történelem során.
B. Miklóst éppen az érdekli, hogy hogyan, miért történik nyelvcsere, mi lehet az oka annak, hogy egy népcsoport átveszi egy másiknak a nyelvét:
Ismeretes a bolgár példa, de kell, legyen más megoldás is arra, hogy a többségben lévő őseurópaiak indogermán, török vagy finnugor nyelveket tanultak meg erőszakos behatások nélkül.
A levélíró itt megint feltételezi, hogy volt egy egységes „őseurópai” őslakosság, és ezek vették át a ma itt beszélt nyelvek őseit. Éppenséggel ez is lehet, de valószínűbb, hogy egy csomó népcsoport be is vándorolt, le is telepedett Európában (a kelta és a germán törzsek útját vagy a szlávok terjedését nagyjából követni is tudjuk). Emellett persze rengeteg nyelvcsere is történt, és egyáltalán nem biztos, hogy erőszakos úton. Jó példa a szláv nyelvek sikertörténete, a lengyel és az orosz síkság jórészt germán lakossága vagy a Balkán-félsziget számtalan kisebb (illír, török stb. eredetű) törzse vett át szláv nyelveket. A rómaiak sem erőszakkal kényszerítették a latin nyelvet a pireneusi és az itáliai félsziget lakosaira. Ezeken a területeken mind nyelvcsere történt, mint ahogy a Kárpát-medencében is nyilván sok nem magyar eredetű törzs vette át a magyar nyelv használatát.
B. Miklós azonban így gondolja:
Az én ismereteim szerint csak egyetlen elmélet létezik: A többség átadja a nyelvét a kisebbségnek (kivétel a francia nyelv). Ez az elmélet pedig megbukik, ha a genetikusoknak igazuk van!
Nem tudom, hol olvasott erről az elméletről, de akármilyen tekintélyes helyen, nyilvánvaló tévedésről van szó. Rengeteg olyan eset van, amikor nem egy kisebbség veszi át a többség nyelvét, hanem éppen fordítva. Nemcsak a francia nyelv esete ilyen, hanem például a Pireneusi-félszigeté is, ahol a római (latin nyelvet beszélő, de persze etnikailag sokféle) lakosság nem volt többségben. Valószínűleg a Kárpát-medencébe érkező magyar törzsek sem voltak többségben az itt élő szláv, avar, kelta stb. népességhez képest. A ma arab nyelvű országok többsége is úgy vált arab nyelvűvé, hogy a ténylegesen arab eredetű (vagyis az Arab-félszigetről származó) bevándorló népesség kisebbségben volt.
Különösebb elméleti konstrukciók nélkül is világosnak látszik, hogy milyen tényezői voltak ezeknek a nyelvcseréknek. Ha a kisebbségnek hatalma van (pl. szervezett és jól felszerelt hadserege, ez persze sokszor több-kevesebb erőszakot is jelent), vagy pedig kulturális fölénye (pl. fejlettebb mezőgazdasága, államszervezete), akkor jó esélye van annak, hogy a vele együtt élő más népcsoportok, még ha többségben vannak is, átveszik a nyelvét is, mintha csak azok közé a kulturális újítások (szerszámok, szokások stb.) közé tartoznának, amelyeket szintén átvesznek. Ahogy maga B. Miklós is megfogalmazza (bár nem állítás, hanem kérdés formájában):
Elképzelhető az, hogy egy nyelv terjedése nem úgy történik, hogy egy népet megszáll egy nagyobb lélekszámú hódító, és átadja a nyelvét, hanem egyszerűen egymás mellett él két nép, és az egyik nép fejlettebb társadalmi helyzetbe kerül, és akkor anélkül, hogy meghódítaná a szomszédjait, egyszerűen a szomszéd mind többet és többet vesz át a fejlettebb nép kultúrájából, így új nyelvek születhetnek vagy egy nyelv így is elterjedhet?
Tehát röviden: igen, elképzelhető, hogy átveszik a szomszéd népcsoport nyelvét. (Új nyelvek nem így szoktak születni, hanem egy korábban beszélt nyelv változatai, tájszólásai önállósulnak.) De a „fejlettebb társadalmi helyzet” egyben azt is szokta jelenteni, hogy az uralmat is a korszerűbb eszközökkel rendelkező népcsoport gyakorolja. (Egyébként még akkor sincs mindig szüksége nagyobb lélekszámra, ha hódítóként lép fel: elég, ha korszerűbb a hadviselése, mint a meghódítottaké.)
B. Miklós maga is úgy látja, hogy a Kárpát-medence ezt példázza:
Lásd Raskó előadását: a magyarok esetében a honfoglalás kori köznép genetikai képe egyezik a mai magyarul beszélők genetikai jellemzőivel, míg a klasszikus honfoglalók esetében az ázsiai gének nagyobb százalékban jelennek meg!
Raskó István már a 2000-es évek eleje óta vizsgálja a honfoglaláskori lakosság genetikai összetételét. Eredményei azt mutatják, hogy a honfoglaláskori sírok alapján leginkább a társadalom felső rétegei tartozhattak azok közé, akik a népvándorlás során (ezen belül a honfoglaláskor) érkeztek a Kárpát-medencébe, ezeknek ázsiai eredetű lehet a genetikai állományuk. Vagyis a bevándorló és hatalomra kerülő népcsoportok kisebbségben voltak a már akkor is a környékre jellemző etnikai összetételűekhez képest. Persze azt nem tudhatjuk, hogy milyen nyelvek mennyire voltak akkoriban elterjedve errefelé, de a későbbi helyzet arra utal, hogy a kisebbségi honfoglalók nyelvét a Kárpát-medence lakosságának nagyobbik része átvette. Ebben semmi meglepő nincs, hiszen a magyarok államot alapítottak. Bár a magyar állam kisebb volt, mint mondjuk a Római Birodalom, a területén ugyanúgy terjedt el a magyar nyelv, mint a Római Birodalomban a latin.
B. Miklós még azt is szeretné tudni, hogy új nyelvek születése, illetve nyelvek terjedése történhet-e valamiféle összeolvadás vagy egymásra hatás révén, tehát úgy, hogy eredetileg nem rokon nyelvek közeledni kezdtek egymás felé mindaddig, amíg megkülönböztethetetlenek lettek.
Ilyen típusú nyelvváltozásra nem tudok példát. Elvileg történhetett ilyen, de bizonyíték nincs rá, és a nyelvészek azt szokták feltételezni, hogy a nyelvi változás elvei minden korszakban ugyanolyanok, tehát ha létezne „kettős eredetű” nyelv, akkor valószínűleg most vagy a közelmúltban is megfigyelhettünk volna hasonló folyamatot. Tehát a nyelvek kölcsönhatása nem úgy szokott történni, hogy a két nyelv elkezd közeledni egymáshoz, és valahol félúton találkoznak, hanem úgy, hogy két nyelv közeli együttélésekor, a köztük levő állandó kapcsolat következtében merít egymás szókészletéből vagy akár nyelvtani eszközeiből. Az új nyelv ilyenkor is önállósodással, nem pedig „átlagolással” keletkezik.
Például az angol nyelvet a normann hódítások időszakában erős normann-francia befolyás érte. Ez a szókincsére és talán még a nyelvtani szerkezetére is jelentős hatást gyakorolt, de a szakértők ennek ellenére egyértelműen a nyugat-germán nyelvek közé sorolják. A másik jellegzetes eset az ún. kreol nyelvek esete, amelyek úgy jönnek létre, hogy két különböző anyanyelvű csoport egymással valamilyen keveréknyelven (ún. pidzsin nyelven) kommunikál, majd ennek a keveréknyelvnek egy bizonyos változata állandósul, standardizálódik (mert már vannak, akiknek ez az anyanyelvük). Ezeket a standardizálódott nyelveket nevezzük kreol nyelveknek. De ezek keveredéssel, nem pedig egymáshoz való közeledéssel keletkeznek. Ilyen kreol nyelvek kialakulására Európában nem ismerünk példát, és mostanában sem figyelhető meg ilyen folyamat.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (152):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@szigetva:
Amit írsz, nyilván én is észre veszem..
A jelentés és tartalom ugyanakkor rávilágít arra, hogy amit írtam, az helyes, és bárki könnyedén megérti aki eddig nem értette, hogy mi a csodának kell megkülönböztetni magyarul a ban/ ben-t a ba/be-től, és miért nem mondjuk magyarul azt, hogy "sok házak"..
Szerintem ha ilyen módon az iskolákban példákkal magyaráznák el azt, hogy a magyar nyelvben miért nem helyettesíti a ban-t a "-ba", akkor szívesen használnák a nyelvnek megfelelő helyes toldalékokat.. Az életben a nyelvhasználó nem "nyelvészi nyelven" tekint az anyanyelvére (különösen nem idegen szavakkal jelölve a meghatározásokat), és mint kis gyermek, unalmasnak is gondolja.
Az alábbi példákat gondolom le is lehetne rajzolni, amit a gyerekek felteszem érdekesnek és szemléletesnek találnának...
A/
1/"Sok alma fér el ebben a ládában."
2/"Sok alma fér bele ebbe a ládába."
(Ezek a MEGÁLLAPÍTÁSOK helyesek. EGY EMBERTŐL származnak, aki kívülről szemléli a lehetőségeket. Belülről szemlélésről nem lehet szó, mert a láda mérete kicsi számára.)
3/"Sokan azt gondolják, hogy sok alma fér el ebben a ládában."
4/"Sokan azt gondolják, hogy sok alma fér bele ebbe a ládába."
(Ezek a MEGÁLLAPÍTÁSOK helyesek, és nem egy, hanem SOK EMBERTŐL származnak, akik kívülről szemlélik a lehetőségeket. Belülről szemlélésről nem lehet szó, mert a láda mérete kicsi számukra.)
B/
ÁLTALÁNOS MEGÁLLAPÍTÁS (kívülről nézve, vagy tapasztalati úton):
1/"Sok ember (vagy bútor, vendég, stb.. féleség) fér el ebben a házban."
(PL. Ha ez egy társasház..)
2/"Sok ember (vagy bútor, vendég, stb... féleség) fér bele ebbe a házba."
(Ilyet nem mondunk, (a mondat "helyes", ha pl. hajóról van szó ) mert az ember nem tárgy, a ház nem doboz.).
ÁLTALÁNOS MEGÁLLAPÍTÁS (belülről nézve vagy tapasztalatból)
3/"Sokan elférünk (mi, emberek akár a kedvenc kutyáinkkal is) ebben a házban.
4/"Sokan bele férünk (ilyet házzal kapcsolatban nem mondunk, de pl. hajóval kapcsolatban igen) ebbe a házba.
@Sándorné Szatmári: Azt nem veszed észre, hogy a "sok" egy főnévi csoporton belüli determináns, a "sokan" viszont maga egy főnévi csoport helyén áll, amivel az ige egyeztetve van.
A ban/ba-val kapcsolatban még mindig nem érted, hogy a nem kell magyaráznod, mi a különbség, mert azt mindenki érti. Csak magát a ban alakú inessivus ragot helyettesíti a beszélők egy része a ba-val.
@Sándorné Szatmári: 149
kiegészítés:
Ahogyan az előző mondatokban, pl. a "sok" után egyes számot használ a magyar nyelv, a "SOKAN" után többes számot:
Pl.:
-Mi katonák sokan vagyunk tüzérek a hadseregben.
(A ráfókuszálás: "-Pontosan nem tudom hányan, de úgy gondolom, hogy többen, mint béke időben..")
Míg a 149-es "megközelítés" általános és/vagy határozatlan, a fenti példa szerint centrikusan, középről és belülről, vagy valamilyen belső "alpontról" ad(nak) információt, ahonnan vagy határozatlanul, vagy határozottan látják a környezetet, és annak tartamát.
-Ezzel kapcsolatba hozható a sokat emlegetett -ba/ -be // -ban/ -ben toldalékok témája, hogy mi szükség van a "-ban -ben"-re..
Szerintem szükség van, amit megerősít az is, hogy a nyelvhasználatban előtagként és toldalékként is formálisan megismételjük pl. "be megyek a házba", és "bent/ benn vagyok a házban"... A be az kívülről való rátekintés, a bent egyfajta centrális rátekintés valamilyen tárgyra, vagy folyamatra.
@szigetva:
-Ha feltételes módot használ valaki, mint ahogyan én is gondolom, "..tényleg nem sok nyelvet érhetett ilyen SOKOLDALÚ behatás..".. , nem az egyedülállóságra utal, hanem a joggal valószínűsíthető ősnyelvi, fennmaradt, ma már ismeretlen eredetű szótövekre is épülő nyelvi rétegekre, mint amilyen pl. a késztetés eredmény szópárok sokoldalú jelentése és számos formai változata, valamint
további "sokoldalúság" jöhetett létre azzal, hogy a nyelvújítás során sikerült létrehozni és "beilleszteni" az európai kultúra "sodrába" a megújult magyar nyelvet, ami sok szempontokból előnyt jelent..
-Példák az egyes és többes szám használatra a magyarban:
1/-"Sok(-FÉLE) katona van a kaszárnyában."
(Egyenként nem szemlélve, általános állítás EGY, látszólag homogén "csoportra")
2/
Ráfókuszált szemlélet valamilyen FÉLE különbözőségre, és alcsoportokra bontás:
a/
-"Vannak "kopaszok" ezen a csoporton (katonaság) belül,
(Általános jellemző az adott "al" csoportra ), és
b/
- vannak "öreg" katonák is.
(Szintén általánosan jellemző egy másik "al" csoportra), akik hamarosan leszerelnek."
Sokoldalúság a fejlődési folyamatok tükrében:
-Jelnyelvek sokféle formája (pl. mutogatás, szemforgatás, arcmimika) volt elterjedt az emberiség őskorában, majd létrejött és elterjedt a hangos beszéd, ma pedig a komplex adatátvitel a maga SOKOLDALÚSÁGÁVAL . Lehetővé vált nem csak hangokkal, álló képekkel, de mozgó képek felhasználásával is szituációk továbbítását megvalósítani, de ez csak magas, modern kultúra technikai eszközeivel lehetséges...
A késztetés eredmény szópárok nyelvi rétegekbe ágyazottan szintén "képesek" szituációs folyamatokat összekötni, és rugalmasan értelmezve (a fejlődéssel összhangban) tovább adni, ami segíti a gondolkozás fejlődését. Az ikes ige pl. az, ami a folyamatok helyes, vagy helytelen irányára felhívja a figyelmet, segíti kontrollálni, és a folyamatok irányát szükség esetén az embernek (pl. teszteléssel) lehetősége van módosítani elhatározását, hogy egy célt elérjen..
@Sándorné Szatmári: Ezt írtad: „Ilyen sokoldalú behatás tényleg nem sok nyelvet érhetett.” Ez azt jelenti, hgoy behatások szempontjából a magyar egyedülálló. Nem, nem az.
Teljesen félreérted a nyelv működését, ha azt képzeled, hogy az egyesszám és többesszám használata alkalmassá vagy alkalmatlanná tesz egy nyelvet a tudományos diszkusszióra akár „magas”, akár „alacsony” szinten.
@szigetva:
-Nem írtam, hogy "egyedülálló", hanem hogy "sokoldalú hatás érte"..
-Továbbá ezt írtam.. "A "sokoldalú", a magyarban féleségek sokaságát jelenti.."
-A 146 második bekezdéshez:
Ez is a "sokoldalú hatás" része, mert azt feltételezem, hogy pl. a magyar nyelv modernizálása is egyfajta "hatás", amely a tudományok számára is alkalmassá tette a magyar nyelvet (benne az egyes és többesszám alkalmazások módjai) magas szintű használatát.
@Sándorné Szatmári: Őssze-vissza beszélsz: először kijelented, hogy a magyar egyedülálló abban, hogy mennyi behatás érte. Amikor rákérdeztem, hogy ez miből gondolod, akkor kijelented, hogy ez időfüggő. Akkor milyen más nyelvek diakróniáját vizsgáltad, hogy megalapozottan tudod mondani, hogy a magyart egyedülállóan sok hatás érte más nyelvekből? (Az angolban például a szóhangsúly helye módosult, román hatásra, ez nagyon alapvető változás.)
Közben fut egy másik száll is, aminek nem világos, mi köze ehhez: vajon egyes- vagy többesszám áll-e egy-egy kvantor után.
Ezért írtam, hogy végig kéne gondolnod, miről akarsz beszélni, mert egyelőre csapongsz, mint egy kevésbé kifinomult mesterséges „intelligencia”.
@szigetva:
-Szerintem röviden például "átadó nyelv" volt többek között Róma:
ami latin hatás volt Európa nyugati részén, amikor a brit nyelv átvevő volt,
majd később, mint angol nyelv átvevő nyelvből átadó lett, és ma a világon a legtöbben használják..
A változások iránya, milyensége és mennyisége nem statikus.. (Nem mindig szó szerint értendő amit ír valaki, mint én a 139-es hozzászólásom utolsó mondatában írtam.. :)
Ezt írtad:
"..bizonyos kvantorok után egyes szám áll, a másikban többes"
-Utána néztem a "kvantorok" kifejezésnek a Wikipédiában..
1/ Semmilyen forrás nincs megjelölve a cikk végén.
2/ Ugyanakkor a "hány?" kérdőszónak pl. nincs vitalapja csak példák, a "mennyiségnek" van. .. (legalább is nem találtam)..
-Szerintem a szavak jelentéstartama valóban nem csupán alaktani kategória.
Szemantikai (jelentéstani) gyűjtő fogalom azért nem alakítható ki "szófaji" minőségben, mert a szavak jelentése (értelmezése) nyelvtanban mondat és beágyazás függő, a gyakorlatban pedig helyzet (szituáció) függő, ami képes azonos alakú szavakat különböző jelentéssel (különböző értelemben) megjeleníteni..
@Sándorné Szatmári: Ha valamit számszerűsítesz, az nem azért van, mert bármi versenybe volna, hanem azért mert tettél egy állítást (átvevő kontra átadó) nyelvek, amit jó volna valamilyen ténnyel alátámasztani. Ez eddig nem sikerült. Erre most hirtelen arról kezdesz beszélni, hogy az egyik nyelvben bizonyos kvantorok után egyes szám áll, a másikban többes. Előbb magadnak tisztázd,hogy mit akarsz írni, ilyen összevissza gondolatokkal nem illik kiállni a nyilvánosság elé.
@szigetva:
"És hogyan számszerűsítenéd, hogy melyik nyelv „átadó” és melyik „átvevő”?"
Szerintem nem kell számszerűsíteni. Nincsenek "versenyben" semmilyen szempontból a nyelvek.. (Az elterjedésük mértéke annál hatékonyabb, minél kevésbé bonyolultak..)
-Teljesen másról beszélek.
A "sokoldalú", a magyarban féleségek sokaságát jelenti, míg a "sok" azon féleségek relativitását (van valaminél kevesebb) és számszerűségét (nem mennyiségét) jelöli..
(A magyar nyelvben megjelenítve, pl. nem mondjuk azt, hogy "sok házak", hanem csak "sok" a féleségek összességéből relatíve kiemelten, és "ház"-ra mint egyedi féleségre vonatkozik.)
Azt, hogy átvevő vagy átadó egy nyelv, nem csak történelmi, földrajzi események támasztják alá, hanem jó esetben , valamikori folyamatos, vagy időnkénti helyzetek (szituációk és azok változása) és személyes nyelvi kapcsolatokra is utaló "jelek" (hangváltozások, mesék, szólások-mondások, hiedelmek..), amik a mai nyelvekben mint "ősnyelvi" ismeretlen szótövek pl. a magyarban kimutathatók, ugyanakkor mai nyelveken is magyarázható "nyelvrétegekben" fellelhetők, és kapcsolatba hozhatók egymással..
@Sándorné Szatmári: „A görög, a spanyol és az angol jellegzetesen nem átvevő, hanem átadó nyelvek..” Tehát te komolyan azt gondolod, hogy ezek a nyelvek nem vettek át egy csomó mindent más nyelvekből? És hogyan számszerűsítenéd, hogy melyik nyelv „átadó” és melyik „átvevő”?
@szigetva: 140
A tőlem idézett "..sokoldalú behatás.." a magyartól eltérő, jellege egészen más...
A görög, a spanyol és az angol jellegzetesen nem átvevő, hanem átadó nyelvek..
-Míg Nagy Sándor hódításai és a görög kereskedelem által a görög nyelv a tudomány és kultúra átadását biztosította az ókorban, az új korban a spanyolok amerikai térhódítása és főleg délamerikai nyelvhódítása jellemző, míg az angol nyelv északamerikai és ausztráliai elterjesztése, szintén a tudomány és kereskedelem révén történt, és nemzetközivé válása ma meghatározó a világban.....
@Sándorné Szatmári: „Ilyen sokoldalú behatás tényleg nem sok nyelvet érhetett..” Hát ja, például az angolt, a spanyolt vagy a görögöt biztos nem érte annyi hatás, mint a magyart… Miért kell ilyen, az ujjadból szopott értelmetlenségeket ideírnod?
@mederi: 138
Még hozzá tenném.
A nyelvek akkor gazdagodnak leginkább és lehetnek nagyon árnyaltak, ha képesek minél több külső nyelvi hatást "magukba szívni" és "megemészteni" olyan módon, hogy a saját nyelv lényegi szemléletét, vázát képesek legyenek rugalmasan tovább fejleszteni, hogy pl. a magas kultúrák fejlődési szintjét (és azok sebességét) is nyomon követhessék és megértsék, hogy adott esetekben azokhoz hozzá is tehessenek, miközben aktuális nyelvükben is megjelenítik azokat ..
(Az ősi, természeti kultúrák alapvető értékei ugyanakkor figyelmeztetnek rá, hogy a fejlődés ha túlzott mértékű, tönkre teszi a bolygót, és ezek a kultúrák eltűnhetnek..)
A mai magyar nyelvet elegendő külső hatás érte ahhoz, hogy szókincsét gyarapítsa, miközben a magas kultúrák hatásait is folyamatosan "magába szívta".. A földrajzi elhelyezkedés, a népvándorlások amik a Kárpát medencét érték, és a magyarok vándorlása is nagy hatással volt a mai nyelvre..
Ilyen sokoldalú behatás tényleg nem sok nyelvet érhetett..
@mederi: kiegészítés
@mederi: kiegészítés
Pusztay János írta 2010-ben:
"Az alapnyelv tehát a mindenkori történeti-összehasonlító nyelvészet eredményeinek szintézise, amely szintézis – újabb ismeretek, adatok, módszerek felfedezése révén – időről-időre változhat. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a rekonstruált alapnyelv és az egykor ténylegesen beszélt változat igen nagy valószínűséggel különbözik egymástól, s az eljárás során ennek tudatában kell lennünk."
Ezzel mindenképpen egyet értek, és mivel a késztetés-visszacsatolás (pl. az ikes ige)-eredmény szókapcsolat azonos szótőre épül, valamint toldalékolással (vagy ősnyelvben előtaggal jelölve is) a mai nyelvekben még összetett formában, vagy töredékekben értelmezhetők, adatoknak tekinthetők.