Nem kell a nyelvvizsga a diplomához?
A felsőoktatási stratégia legújabb változata szerint enyhítenének a diplomaszerzés követelményein. Megszüntetnék például az egyetemisták nyelvvizsga-kötelezettségét azokon a képzéseken, ahol „az idegen nyelv ismerete másodlagos”.
Szeptember 20-án fogadta el a Felsőoktatási Kerekasztal a felsőoktatási stratégia legújabb, módosított változatát. Ebben – többek között – azt fogalmazzák meg a készítők, hogy a jövőben enyhülnének a diplomaszerzés követelményei. Nem kellene például minden szak elvégzéséhez nyelvvizsgát szerezni. Azokon a szakokon, amelyeken – ahogy a stratégia megfogalmazását idézi az Eduline – „az idegen nyelv ismerete másodlagos”, racionalizálnák az „irreális” nyelvvizsga-követelményeket. Van olyan felsőoktatási intézmény, ahol a hallgatók 25–30 százalékát is érintene egy ilyen engedmény.
Az utóbbi évek felsőoktatási politikájában a nyelvvizsga-követelmény talán az egyik legellentmondásosabb kérdés. Míg 2011-ben, az új felsőoktatási, illetve köznevelési törvény előkészítésekor még arról volt szó, hogy felvételi követelménnyé tennék a nyelvvizsgát, később ez a javaslat nem került be a törvény szövegébe. De nem sokkal később, 2011 decemberében az viszont belekerült a törvénybe, hogy – legalábbis 2016-ig – futni hagynák azokat az egyetemistákat, akiknek már csak a nyelvvizsga hiányzik a diplomaszerzéshez. Végül azonban ez az úgynevezett nyelvvizsga-amnesztia sem lett teljes körű: a döntés az intézmények saját hatáskörébe került. Azóta több felsőoktatási intézmény szervez úgynevezett intézményi nyelvvizsgákat, amelyekkel kiváltható az államilag elismert bizonyítvány.
A mostani javaslat a képzés jellegétől tenné függővé, hogy kell-e a nyelvvizsga a diploma megszerzéséhez. Az olyan szakmákban, amelyeknél az idegen nyelv ismerete „másodlagos”, nem lenne kötelező. De valóban vannak ilyen szakmák? – Gyakorlatilag persze egyelőre vannak, de hosszabb távon biztosan nem ez lesz a jellemző. Ráadásul az ilyen szakokon ugyan elvileg könnyebb lesz végezni, de a diploma alcímeként nyugodtan odaírhatják majd a végzettséget igazoló papírra azt is, hogy: „nem piacképes”. Így azonban – ha a leendő hallgatók racionálisan döntenek majd –ezek a szakok elnéptelenednek, vagy legalábbis „felsőoktatási elfekvőkként” vegetálnak majd. Ma egy szakmunkásnak is szüksége van legalább az angol nyelv magabiztos tudására, nemhogy egy diplomával rendelkező, író-olvasó embernek.
A javaslat persze valós problémákat próbál meg – rosszul – orvosolni. Egyrészt a gyengébb felsőoktatási intézményekben a nyelvvizsga-követelmény a diplomaszerzők akár 20–30 százalékának is problémát okoz. Ugyanakkor az is igaz, hogy a diplomások össznépességen belüli arányát növelni kéne, hiszen Magyarország az uniós átlaghoz képest jócskán le van ebben maradva. A részleges nyelvvizsga-amnesztia tehát logikus lépés. Rövid távon mindenképp. Hosszú távon azonban, ahogy azt fentebb írtuk, a minőség romlásához vezet.
(Forrás: Wikimedia Commons / Ralf Roletschek / GNU-FDL 1.2)
Az iratban az az érv is szerepel, hogy a nyelvvizsga megszerzése nem jelent automatikusan nyelvtudást, tehát nincs is rá szükség. Ez a következtetés azonban alapvetően téves. A légzsák sem ment meg minden balesetben minden életet, de azért azt senki nem gondolja, hogy ki kéne szerelni az autókból (vagy esetleg bele se kéne szerelni).
- A legújabb tervezet szerint a középiskolákban a B1 tudásszint elérését célozzák meg.
- Beindítanak egy úgynevezett "diplomamentő" programot közpénzből.
Ezekkel az intézkedésekkel szentesítik és kőbe vésik a nyelvi képzések alacsony színvonalát. Elhitetik a nyelvoktatás szereplőivel, hogy a közoktatásban és az egyetemeken nem reális elvárás a B2 szint elérése.
Nem lenne szabad, hogy gond legyen az, hogy az egyetemi tanulmányok végére a hallgatók elérjék a B2 szintet. Nem látom be, hogy a "diplomamentő" programban, közpénzekből megvalósuló képzés miért lenne képes hirtelen nyelvtudást biztosítani azoknak, akiknek évekig tartó közoktatás majd több évnyi egyetemi képzés ezt nem tudta biztosítani. Ezt az ostoba ötletet megint valamelyik nyelviskola-lobbista harcolhatta ki.
Az általános és középiskolákról most nem beszélnék, de az egyetemeken például fontos lenne az oktatásba beintegrálni az idegen nyelvet - nem feltétlenül nyelvórák keretén belül, hanem pl úgy, hogy az egyetemi oktatók képesek lennének idegen nyelven is előadásokat tartani és az elvárások között szerepelne bizonyos órákon az idegen nyelv használata (prezentációk, házi dolgozatok, stb készítése idegen nyelven).
Másrészt, ha nem kezeljük a probléma gyökerét, a nyelvtanárképzést, valamint a nyelvoktatás és a nyelvtanulás szemléletmódjának változását (mert szerintem a nyelvtanuló szemléletében is kellenek változások), akkor minden lépés csak tüneti kezelés lesz.
@helci: "A kettő nem ellentétes. A "használható nyelvtudásnak", bárhol is húzzuk meg a határt, van egy nyevlhelyességi része is, a pidgin azért jobbára csak a rabszolgamunkához elég."
Kitekert logika. Valamennyire része lehet a nyelvhelyesség, de azért a nem helyes nyelvhasználat és a pidgin között van jó néhány fokozat. A honi idegennyelvoktatás pedig igenis tévesen áll hozzá, úgy tartja, hogy nyelvtudás=helyesség+nyelvtan+helyesírás, mikor van még millió, ezeknél sokkal fontosabb faktor, amit nem tanítanak. Azért nem tudják letenni sokan a nyelvvizsgát sem, mert csak nyelvtanoznak, fordítgatnak, és nem tudnak megszólalni és kommunikálni idegen nyelven. Ez a tömeges kudarc jól minősíti a hagyományos nyelvoktatás alkalmatlanságát.
@nbsp;
@sanz: nem kiválasztott nyelviskolák lesznek ezek, hanem fideszes, meg viktóriánus hívek, rutyák üzleti vállalkozásai, akik nyelviskolát is üzemeltetnek.
Na, végre, itt van, megszületett a hajmeresztő megoldás, mit szóltok?
'...a Nemzetgazdasági Minisztérium 3 milliárd forintos keretösszegből "Diplomamentő" néven képzési programot indít. A program célja, hogy a diploma megszerzésével javuljanak az érintettek esélyei a munkaerőpiacon."'
Csak nem a "kiválasztott nemzeti nyelviskolák" segítségével fognak nyelvtudás birtokába kerülni azok, akiknek hosszú évek alatt ez valahogy nem sikerült?
"A nyelvvizsga nem a használható nyelvtudást méri, hanem például a nyelvhelyességet."
A kettő nem ellentétes. A "használható nyelvtudásnak", bárhol is húzzuk meg a határt, van egy nyevlhelyességi része is, a pidgin azért jobbára csak a rabszolgamunkához elég.
A követelményenyhítésről pedig az a véleményem, hogy puszta beismerése annak, hogy sem a közoktatás, sem a magánszféra nem képes elérhető áron, megfelelő számban, szinten, és minőségben nyelvoktatási szolgáltatást nyújtani. Ennyi, meg egy bambi.
Nem arról lenne szó, hogy vannak, akiknek teljesen reménytelenek nyelvtanulási szempontból, hanem arról, hogy vannak, akiknek a nyelvi képességeik átlag alattiak, és anyanyelvükön sem szólaltak meg 3 éves korukig. Ezt megkésett beszédfejlődésnek hívják, és ismerik, mint a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia első figyelmeztető jelét. De nem is mind tanulják meg anyanyelvi szinten a saját anyanyelvüket.
Volt egy tanuló, rossz volt a magyar anyanyelvével, de gyorsan megtanult németül, és jobb lett benne, mint a magyarban. Nem tudom, hogy hogy áll az angollal, mert azóta nem hallottam róla. A másik példa, hogy a sváb anya hiába beszélt németül a lányával, az végül csak magyarul válaszolt neki. Később a lány megint megpróbálkozott a némettel, nem ment neki, viszont megtanult oroszul, latinul és eszperantóul. Aztán ezeket a nyelveket elfelejtette, miután évtizedekig tanított, és napközizett. Ma már nyugdíjas.
Egy átlagos képességű tanuló megtanul napi 10 szót az adott nyelven, tehát megvan neki egy év alatt a szükséges szókincs. Nekem pedig ehhez akár öt év is kell, különösen, ha hozzávesszük a szómegtalálási nehézséget, és azt, hogy nem nagyon tudok egy kisebb szókinccsel körülírni.
Mindenkin sokat segítene, ha nem akarna minden kormány az oktatáson spórolni. Akkor csökkentenék az osztálylétszámokat, minimum helyett maximumot határoznának meg. A csoportokban nem 12-15 fő lenne; akár több csoportra is oszthatnák az osztályokat, így mindenki szóhoz jutna.
Az állásinterjúhoz a kérdéseket köszönöm. Felkészülök rá, és akkor már lesz esélyem.
Egyetértek az előttem szólókkal. Az egyetlen megoldás az lenne, ha normális nyelvoktatás lenne Magyarországon, ami nyelvtudást ad, nem (csak) nyelvvizsga-bizonyítványt. A papírt meg lehet venni a piacon is, de nem ez a lényeg.
@Szalakóta: nem mind. A modernebb egynyelvűek - pl. a TELC - nem a nyelvhelyességre, hanem a nyelvhasználatra mennek inkább rá (leginkább szövegértés és beszéd, nincs pl. fordítás, sem magyarról idegen nyelvre, sem fordítva, és nyelvtani teszt is csak egyetlen egy van írásbelin, és akkor is át lehet menni, ha az rosszul sikerül). Az Origó viszont tényleg a nyelvhelyességet, és az akadémiai felkészültséget méri.
A rossz nyelvérzék hülyeség, azért nem ismerik el. Aki meg tudott tanulni magyarul, a saját anyanyelvén, az meg tud tanulni más nyelveken is. Sőt, aki az írást meg tudta tanulni, az meg tud tanulni szóban is, csak a beszédnek más a technikája, máshogy kell tanulni. Nem csak az írást kéne tanítani, egyből menne a beszéd. A tanárok többsége azért nem tanítja a beszédet, mert nagy átlagban ők sem beszélnek valami jól, és könnyebb az évszázados hagyományok alapján az írásbeli dolgokon, nyelvtanon rugózni, le van írva egy csomó helyen, rendelkezésre áll hozzá egy csomó feladat, egész rutinszintig könnyen begyakorolható, mégis mindenkit meg lehet belőle szivatni, legalábbis bele lehet kötni.
Állásinterjúra nem lehet készületlenül beesni, magyarul is fel kell készülni az olyan hülyeségekre, hogy miért jelentkezett hozzánk (azé' me' ke' a pé'z b+), esetleg elborultabb helyeken: milyen állat lenne Ön (én? HR-es majom, aki ilyen hülyeségeket kérdez), soroljon fel 3 rossz és 3 jó tulajdonságát, vagy pl. miért Önt vegyük fel? Ezekre magyarul is csak púderolni lehet, de ott nemigen van idő kitalálni a válaszokat.
Angolból annyit tudsz készülni, hogy lefordítod, amit mondanál magyarul, át is nézetheted valakivel. Az a minimum, hogy angolul el tudd mondani, ami az önéletrajzodban benne van, bemutatkozás: ki vagy, hol végeztél, milyen munkatapasztalatod van, mik a szakterületeid (önéletrajz angolul is legyen pöpec, azt is érdemes valakivel átnézetni). A neten találni egy csomó tippet angol nyelvű állásinterjú címszavakra rákeresve. Persze teljesen nem lehet felkészülni, inkább csak a főbb kérdésekre, és személyes témákra, és munkatémákra lehet rámenni.
A produkciót persze nem a nyelvtan alapján értékelik, hanem összbenyomás alapján. Inkább csak azt nézik, hogy milyen a beszédkészséged, tudsz-e valamit mondani a témáról, lehet-e veled fennakadás nélkül kommunikálni. Munkáltatótól, cégtől, munkakörtől függ, hogy az interjúztató milyen szinten tud angolul, hány percig kell beszélni, és milyen produkcióval hogyan elégszik meg. Akikkel eddig nekem volt dolgom, főleg csak kisebb cégeknél, olyan átlagos, szokásos angoltanári szinten beszélték az angolt. Sok volt náluk a hunglizmus, eléggé törték, de ennek ellenére folyékonyak, rutinosak voltak a saját szintjükön. Meg lehetett őket érteni. Nem kérdezősködtek tovább max. 10 percnél. A netes beszámolók tanulsága szerint (már ha van alapjuk) nagyobb cégeknél lehetnek nagyobb vérengzések, főleg, ha angolt tényleg intenzívebben használó munkakörről van szó. Sose tudod, hogy mit fogsz ki, és nem csak akkor van ilyen angol nyelvű interjúrész, ha a hirdetésben követelmény volt az angol. Nem egy olyan helyen játszották el, ahol a hirdetésben szó nem volt semmilyen angolról.
A nyelvvizsga nem a használható nyelvtudást méri, hanem például a nyelvhelyességet.
A fennakadt egyetemisták jó részének van már állása, sőt, családja is. Különben nem jelentene akkora gondot a nyelv, mert akkor akár napi több órát is rá lehetne szánni.
A rossz nyelvérzék pedig a beszédfogyatékosság körébe tartozik. Kár, hogy ezt nem ismerik el.
Az állásinterjún előforduló témákat köszönöm. A jó főnökön még gondolkodnom kell; még magyarul is.
Az egyetemeken lehetne szemináriumokat tartani, ahol mindenki választ nyelvet. Az oktató hoz elegendő cikket, amikből kiválaszt mindenki egyet. Kap felkészülési időt, majd tart egy kiselőadást a cikkből.
"Ma egy szakmunkásnak is szüksége van legalább az angol nyelv magabiztos tudására, nemhogy egy diplomával rendelkező, író-olvasó embernek."
Ez a lényeg. Sok ember már a nyelvvizsgától is fosik, azt sem tudja megcsinálni. Ha tudnák, hogy a való életben, a munka világában sokkal jobban kell tudni angolul, mint nyelvvizsgán. Vagyis nem jobban, inkább szóban folyékonyabban. Ma már lassan takarítónőnek sem vesznek fel valakit, ha a beszélt angolja nincs folyékony társalgási szinten minimum. Esetleg sok helyen követlenek meg tárgyalási szintet is, egyáltalán nem ritka. Esetleg nem írják, de állásinterjún mégis átváltanak Do you speak English-re.
Most hiába kapnak majd könnyebben diplomát a nyelvvizsgával kínlódók. A többségnek nincs protekciója, hogy csak a diplomapapír elég legyen egy állás betöltéséhez. Ők majd hiába is adják be az önéletrajzukat, meg esetleg hívják be őket állásinterjúra, az interjú angol részén el fognak vérezni (óó, igen, nem felejtik el soha személyesen ellenőrizni, ne lehet csak bekamuzni). Persze nem csak ők véreznek el, hanem a nyelvvizsgások zöme is. Állásinterjún (és az angol nyelvterület országaiban) ugyanis nem kíváncsiak sem a helyesírására az embernek, sem arra, hogy milyen faszán mennek az igeidők, gerundiumok, és a passive voice. Leszarják. Magasan. Nagy ívben. Ha ott nem sikerül a produkció, akkor az sem érdekli őket, ha mindenféle nyelvvizsgapapírja van az embernek, ilyen Oxford C2, meg Stanford Z9++, és esetleg még kint élt Kanadában 97 évet. Ráadásul nincsenek nyelvvizsgatételek sem, bármit kérdezhetnek, az megint más, hogy nem meglepő módon általában a munkáról kell beszélni, és azokat a kérdéseket kérdezik, amiket magyarul is meg szoktak (miért hozzánk jelentkezett... hol látja magát 5 év múlva... mik a jó főnök ismérvei, stb.).
A honi nyelvoktatás pont "csak" a beszédre nem készít fel, és ez nem az emberek hibája, hanem az oktatási rendszeré. Írásra, olvasásra, fordításra, nyelvtanra, de csak ezekre. Esetleg már újabban hallás utáni értésben is zárkózgatnak fel az emberek (bár ez inkább az internet és az amerikai szórakoztatóipar számlájára írható), vagyis inkább csak a fiatalok. Csak a beszéd az, ahol nem állunk sehol sem, és pont ezt kérik mindenhol.
Nem véletlenül emlegetem itt most mindig az angolt. A többi nyelvet csak az angolon FELÜL fogadják el mindenhol, helyette nem. Hiába van valaki franciából C2-es szinten, az szép és jó, biztos Chuck Norris is csak nyüszíteni tudna hozzá, de ha cserébe az angol nem megy, akkor bukta lesz lekvárral. Jó, most persze sokan mondják, hogy nem baj, ők "németesek" voltak, és majd úgyis német nyelvterületre mennek ki munkát vállalni. Kár, hogy a német nyelvű álláshirdetések 90%-ban benne van, hogy "Erforderungen: ... bla-bla... und sehr gute Englischkenntnisse MÜNDLICH und schriftlich...".
Persze sok álláshoz valójában nincs szükség az angolra. Ez inkább csak elterjedt munkáltatói gyakorlat (itthon és külföldön is), hogy a szóbeli angoltudással jól lehet rostálni a 1000x-es túljelentkezéseket, ezen a szűrőn sok ember kapásból fennakad, és elég kényelmes csak a fennmaradóakkal foglalkozni. A lényeg akkor is az marad, hogy a nyelvvizsga a dolgoknak csak kis része.
Tudomásom szerint most akarja a Tanügy bevezetni az alapfokú vizsgánál ENYHÉBB követelménynek megfelelő nyelvvizsgát.... Gondolom, óvodásoknak.... Vagy a haveroknak, akik végleg hülyék a nyelvvizsga letételéhez.....