Nem a szerző írta?
Az orosz meseirodalom egyik legjelentősebb alkotásában az együgyű parasztfiú a cárságig viszi egy púpos lovacska segítségével. Az ártatlannak tűnő mesében többször is veszélyt látott a cenzúra. A cikkben az is kiderül, miért kételkednek sokan abban, hogy ezt a verses remekművet az alig ismert Pjotr Pavlovics Jersov írta.
Nincs orosz gyerek, aki ne ismerné A púpos lovacska című verses mesét. A magyar irodalomban leginkább a János vitézhez hasonlítható mű főként orosz és mongol népmesei elemeket ötvöz, de számunkra is ismerős lehet a szegény legkisebb fiú motívuma, aki leleményességének köszönhetően bekerül a cár udvarába, és nemcsak a cárleány kezét nyeri el, hanem végül cárnak is megválasztják.
Ennek ellenére A púpos lovacskát az olvasók sokáig nem élvezhették teljes egészében. A cenzúra majdnem mindig talált benne kivetnivalót, így ezeket a részeket egyszerűen kihagyták. Mit lehet veszélyesnek találni egy ártatlan mesén? A cári időkben azt kifogásolták, hogy a történet és egyes megfogalmazások a cárt gyalázzák. Például a szépséges cárleány nem hajlandó hozzámenni az öreg cárhoz, amíg az nem esik át egy jeges víz – forró víz – forró tej fiatalító kúrán (Rab Zsuzsa fordítása):
Annyit mondok, cár, neked,
soha férjhez nem megyek
ilyen csúfhoz, vén bolondhoz,
tar homlokú fogatlanhoz!
A 20. században a cár meggyalázása már nem jelentett problémát, azonban a nagy karriert befutó kulákfiú sorsa annál inkább, hiszen előbb főlovász lesz, majd kengyelmester, végül pedig cár. Ma már természetesen ez senkit sem botránkoztat meg, de úgy tűnik, minden korban más és más indokkal próbálják cenzúrázni az együgyű fiú és a talpraesett, ám púpos lovacska történetét. 2007-ben a tatárok emelték fel a szavukat a tatár szó pejoratív használata ellen:
Mire a reggelből dél lett,
nem maradt egy árva lélek,
úgy menekült mind,
akár akit kerget a tatár!
De ki írta?
Hasonló szerzőségi vitákban bővelkedik az irodalom, főként olyan nagy hatású és máig népszerű művek esetében, ahol a szerző életéről vajmi keveset tudunk. Gondoljunk csak Shakespeare drámáira, amelyekkel kapcsolatban lépten nyomon felmerülnek különféle, a Shakespeare-szakértők által csak összeesküvés-elméletnek titulált feltételezések, melyek szerint Christopher Marlowe, vagy éppen Edward de Vere, Oxford grófja írhatta őket.
A remekműnek tartott költemény szerzője többek szerint egy nagyobb géniusz, mint a Szentpéterváron tanult, ám utána kisvárosi tanítóként dolgozó Jersov. Ezt a szubjektív megérzéseken túl más jelekre is alapozzák. Kire utalnak tehát ezek a jelek, és miért állt volna érdekében bárkinek is, hogy Jersov arassa le a babérokat a rendkívüli népszerűségnek örvendő mű szerzőjeként?
(Forrás: Wikimedia Commons / Н.Г. Маджи)
A költemény születésének körülményeiről annyi tudható, hogy Jersovot állítólag az épp abban az időben kiadott Puskin-mesék ihlették a történet megírására, ezeket ötvözte további népmesei elemekkel. A kéziratot maga Puskin is olvasta, aki kijelentette, hogy nem is fog ezek után ezzel a műfajjal próbálkozni, hiszen a nyomába se érne A púpos lovacskának. Egyes feltételezések szerint azonban lelkesedése odáig fajult, hogy az első négy sort ő biggyesztette a kézirat elejére:
Vadon erdőn, nagy hegyen túl,
dörgő vizű tengeren túl,
hol az ég a földre ért,
vén apóka éldegélt.
(Forrás: Wikimedia Commons / Кипренский, Орест Адамович)
Szentpétervári intrikák
Mások viszont nem csak az első négy sort tulajdonítják Puskinnak… Szerintük a verselés, a szófordulatok, a ritmika egy olyan kaliberű költőről árulkodnak, mint az Anyegin szerzője, nem pedig Jersov, aki nem egy költőóriás, nincs is igazán más híres alkotása.
A rossz nyelvek szerint Puskinéknál otthon a feleség, Natalja Goncsarova tartotta kézben a pénzügyeket, így Alekszandr Szergejevicsnek szüksége volt nem hivatalos pénzforrásokra is, hogy eleget tudjon tenni kártyaszenvedélyének. Így aztán fondorlatos tervet eszelt ki. Amikor művét 1834-ben elkezdte publikálni a Bibliotyeka dlja cstyenyija (kb. Olvasmányok könyvtára) c. folyóiratban, állítólag megegyezett a kiadóval, Szenkovszkijjal, hogy A púpos lovacska Jersov neve alatt jelenhessen meg. Abban az időben ugyanis Jersov még csak verssoronként egy rubelt, azaz ebben az esetben összesen 600 rubelt kaphatott, amiből diákként huzamosabb ideig meg tudott élni. Az akkor már elismert Puskin viszont lényegesen többre, verssoronként 25 rubelre számíthatott, és jó kapcsolatainak köszönhetően nem jelenthetett számára nehézséget megállapodni a kiadóval, hogy a honorárium egy részét „feketén” kapja.
Ezt az is bizonyítani látszik, hogy Jersov – már Puskin halála után – azzal fordult a folyóirathoz, hogy nem fizették ki neki korábban a teljes honoráriumot, de ennek a követelésnek Szenkovszkij akkor már nem volt hajlandó eleget tenni. Ugyanez a Szenkovszkij korábban, még a mese előszavában még magasztalta a szerzőt, Jersovval azonban tiszteletlenülé bánt: feltételezhető, hogy szerinte Jersov és a szerző nem volt ugyanaz a személy.
(Forrás: http://lib.ru/LITRA/ERSHOW/konek.txt)
További érdekesség, hogy nem sokkal az első pár versszak megjelenése után egy Pletner nevű egyetemi tanár, aki Puskin közeli barátja volt, a mű egy részletét olvasta fel előadás helyett a diákoknak a Szentpétervári Egyetemen. Amikor pedig bejelentette, hogy az ismeretlen szerző nem más, mint diáktársuk, Pjotr Pavlovics Jersov, a hallgatók elképedtek, hiszen Jersov addig semmi jelét sem mutatta annak, hogy kiemelkedő költői képességei lettek volna.
Jersov Tobolszkban született, majd az egyetem elvégzése után oda is tért vissza, és élete végéig tanítóként dolgozott. Utóbb semmiféle kéziratot vagy piszkozatot nem találtak nála, ami arra utalna, hogy ő írta A púpos lovacskát, Szmirgyin könyvkiadó iratai között azonban találtak egy meserészletet, a következő címmel ellátva: Puskin, Előszó A púpos lovacska c. meséhez.
(Forrás: http://www.moova.ru/)
De miért eshetett éppen Jersovra Puskin választása? Nos, egyesek szerint Jersovhoz hasonlóan Puskin ősei is Szibériából származtak, ráadásul éppen Tobolszknál harcoltak, így aztán nem akárkire, hanem földijére bízta művét. Saját könyvtárában azonban külön polcon tartotta az anonim vagy mások nevén kiadott saját műveit, és érdekes módon A púpos lovacska is ezek között volt…
Források
Конёк-Горбунок (orosz wikipédia)
Конёк-Горбунок (a szöveg 1964-es kiadása)
A púpos lovacska (a mű magyar fordítása)
Конёк-Горбунок (мультфильм)
(az 1975-ös rajzfilmről az orosz wikipédián)