Nem a szabadidő mennyisége számít!
Egy tajvani kutató szerint nem a szabadidő mennyisége, hanem a hatékony időbeosztás javítja elsősorban az életminőséget.
A nyugdíjasok boldogulása csakis saját magukon múlik: ha képesek aktívan tölteni szabadidejüket, boldogok és elégedettek lehetnek nyugdíjas éveikkel. – Legalábbis ezt javasolja számukra egy tajvani kutató, Wei-Ching Wang, aki tanulmányában azt állítja, hogy a szabadidő tudatos beosztása sokkal nagyobb hatással van a nyugdíjasok életminőségére, mint az, hogy az illetőnek összességében mennyi ideje van szabadidős tevékenységeire.
Wang és az általa vezetett kutatócsoport 454 nyugdíjassal végzett kérdőíves vizsgálatot, amelyben arra voltak kíváncsiak, hogy az alanyok időbeosztása mennyiben befolyásolja az életminőségüket. A szabadidő eltöltésével kapcsolatban olyan kérdéseket kaptak, hogy milyen célokat tűznek ki maguk elé, hogyan állnak hozzá ezekhez a célokhoz, és hogy milyen időbeosztással érik el ezeket. Az életminőséget pedig a WHO (World Health Organisation) egy sztenderd skálájának segítségével mérték.
Szabadidőnek azt szokás tekinteni, amikor az embernek semmilyen kötelezettsége nincs, tehát szabadon tud dönteni arról, hogy mivel tölti ezt az időt. Általában valamilyen pihentető tevékenységgel töltjük – valamilyen stresszes időszak után vagy egészségünk megőrzése/javítása érdekében. Az több korábbi vizsgálatból is kiderült már, hogy a pihenőidő az idősebb emberek számára ugyanolyan fontos, mint az aktív korúaknak, és az is világos volt a kutatók számára, hogy a pihenés javítja az idősek életminőségét, boldogságérzetét és lelki békéjét. Ugyanakkor azt is kimutatták már, hogy a szabadidő megtervezésének hiánya különböző problémákat okozhat, unalomhoz és egészségtelen, mozgáshiányos életmódhoz vezethet.
(Forrás: Wikimedia Commons / Stougard / GNU-FDL 1.2)
A korábbi vizsgálatok azonban elsősorban a munkában vagy a tanulásban aktív korosztály szabadidő-eltöltési szokásaira koncentráltak; az idősebb korosztállyal igen kevesen foglalkoztak mindez idáig. Az új tanulmány jelentősége és újdonsága éppen ebben áll, hiszen egy elöregedő társadalomban, ahol az átlagéletkor növekedésével az idősebb generáció létszáma is nő, az eltöltendő szabadidő mennyisége is egyre nő. (Tajvan lakosságának például mintegy 10 százaléka – 2,44 millió ember – nyugdíjas.)
„Az életminőség nem elsősorban azon múlik, hogy valakinek mennyi szabadidő áll rendelkezésére, hanem sokkal inkább azon, hogy az illető mennyire képes hatékonyan eltölteni szabadidejét” – nyilatkozta Wang. „Ezért nagyon fontos tehát, hogy megtanítsuk az embereket arra, hogy hogyan tudják javítani saját életminőségüket.” Wang tehát az eredmények alapján azt javasolja a kormányzatoknak és a különböző szociális intézményeknek, hogy olyan programokat dolgozzanak ki és indítsanak, amelyeknek a keretében az idősödő emberek elsajátíthatják a szabadidő hatékony beosztásának technikáit.
Forrás