Nehéz lesz elfogadtatni a szlovákiai kisebbségi településnevek új listáját
A pozsonyi kulturális minisztérium úgy véli, nem kellene olyan településneveket használni Szlovákiában, amelyek a Horthy-korszakot és a magyarosítás éveit idézik – írta az Új Szó című szlovákiai magyar napilap pénteken.
Az újság szerint ezért a kisebbségi településneveket tartalmazó kormányrendelet elfogadása nagy valószínűséggel nem lesz egyszerű.
Az a kormányrendelet, amely a legalább 20 százaléknyi nemzeti kisebbségi lakossággal rendelkező települések kisebbségi elnevezéseit tartalmazza, szerdáig volt tárcaközi egyeztetésen. A kulturális tárca nem tartja elfogadhatónak, hogy a néhai táblatörvény által nem engedélyezett településneveket (pl. Ógyalla, Párkány, Nagyhind) ismét feltüntethessék.
„Ezek a megnevezések a Horthy-korszakhoz kötődnek, akkor használták őket, amikor az elszakított területek Magyarországhoz tartoztak, illetve az erőszakos magyarosítás idejében, 1867-től” – állítja a minisztérium. Azt sem tartja elfogadhatónak, hogy az elmúlt évtizedekben önállóságot nyert települések kisebbségi elnevezést kapjanak.
A minisztérium szerint állítólag a kormányhivatal a lista újraírásával túllépi a kisebbségi nyelvhasználati törvény kereteit. „Szerintük meg kellene várni, amíg egymás után két népszámlálás eltelik, ahogy a 15 százalékos nyelvhasználati küszöb esetében. Nem igazán tudok egyetérteni ezzel a látásmóddal, a törvény szellemét kellene nézni, nem a betűjét” – mondta Somogyi Szilárd, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) párt parlamenti képviselője.
Az 1994-es táblatörvényt a Rudolf Chmel (Híd) hivatala által kidolgozott kisebbségi nyelvhasználati törvény felülírja. A kulturális minisztérium említett érvei szerint viszont a táblatörvény nem véletlenül tiltotta meg egyes kisebbségi elnevezések használatát (pl. Gúta, Párkány, Diószeg). „A lista összeállítását a belügyminisztérium szakmai bizottsága felügyelte, amely ezeket az elnevezéseket egyenként kiértékelte, és oda nem illőnek találta őket” – emlékeztetnek. Ezért nem lehetett feltüntetni például a szlovák nemzeti nagyságokról elnevezett dél-szlovákiai települések neveit magyarul.
A kisebbségi településnevekről szóló kormányrendelet a júniusban elfogadott kisebbségi nyelvhasználati törvény végrehajtását segíti. A Daniel Krajcer (SaS) által vezetett kulturális tárca azt is kifogásolja, hogy Chmel hivatala a rendelet elkészítésénél kizárólag nyelvészekkel és történészekkel dolgozott együtt, a kulturális tárca illetékes főosztályával nem.
A kulturális minisztérium tizenegy megjegyzést küldött a helységnévlistához, ebből hat alapvetőnek számít, ami azt jelenti, hogy a témában további egyeztetésre lesz szükség a két hivatal illetékes főosztályvezetői között, mielőtt a kormány elé kerülne a javaslat. A kormányban elég egyszerű többség az elfogadásához, vagyis ha a tizenöt kormánytagból nyolc rábólint, életbe léphet – írta az Új Szó.
Pont az említett településeknek van eredendően magyar neve,a ma használt szlovák nevüket utólag kreálták.Ez megint valami esetlen nacionalista próbálkozás.
A baj azzal van a Kárpát-medencében, hogy a nemzetiségi nézeteltéréseket az aktuálpolitikusok fűtik. Békés megyében a kutyát se zavarja, hogy tótul is ott van a Sarvaš, Békešská Čaba stb. városnévtábla a magyar alatt. (Vagyis szlovákosított magyar név!) Gyakorlatilag egyedül a lengyeleket bosszanthatná, ha az ország keleti részében a II. vh. alatti erőszakos németesítés során létrehozott német neveket ki kéne írniuk a városnévtáblákra. Még Auschwitz „helyes" neve is Oświęcim lenne (még ha van is régebbi előzménye a német névnek).
.."amelyek a Horthy-korszakot és a magyarosítás éveit idézik"
Ilyen neveket én sem támogatnék. De ami az 1000 éves történelem 100x leírt, és okmányolt (bocs) elnevezése, azt megtiltanám átnevezni.
Párkány neve annyira magyar, hogy még a két világháború közti cselák állam is csak a Parkán' nevet tudták kiizzadni, mert ott egy fia szlovák nem élt.
Aztán kitalálták azt a hülye legendát, hogy Stúr ott született.
... azaz mégsem, hiszen Párkány neve oszmán-török eredetű (parkani - faerőd), mert a falu neve a középkorban Kakat volt.
Nem is beszélve arról, hogy milyen mondvacsinált okok, mert ezek szerint akkor most ők szlovákosítanak. Avagy akkor a csonkaországban még rosszabb a helyzet, hiszen egyenesen a pánszláv hódítást idéző településnevek vannak, mint Tótkomlós, ami ráadásul szégyenszemre magyarul van így, azonnal tiltsuk be őket és találjunk ki rendes magyar nevet nekik.
Az ország északi felein a települések nevei nyilván magyarosítottak, de a déli részeken, ahol színmagyar lakosság van ott meg az mondható el, hogy magyar falunevek kaptak szlovákosított alakokat. Amúgy érdekes a kérdés, de ne pont Szlovákiát nézzük, hanem inkább a Muraközt és a történelmi Vendvidéket. A mai horvát és szlovén települések magyar nevei (sőt dülő- dombnevei is) kb. 80%-ban magyarosítottak, ilyenek mint a Kovacsóc-Vaskovácsi (egykor még Vendkovácsi), Csöpinc-Kerkafő, Rogasóc-Szarvaslak, Vecseszlavec-Vasvecsés. Ezek a nevek tegyük hozzá gyakran nem is tükrözik a falu nevének jelentését, mert csak hangulati jellegét próbálták visszaadni. Ezzel kapcsolatban az ismerősöm felvetette, hogy nem kellene használni így a magyarosított alakjait ezeknek a falvaknak, ha magyarul ezekről írunk, hanem a régi eredeti nevüket. Valakik már mindkettőtől elzárkóznak és csak a mostani szlovén-horvát neveiket akarják még magyarul is alkalmazni, elsősorban a nemzetiségi önkormányzatoknál. Személy szerint én használom ezeket a sokszor elnagyolt magyarosított alakokat, de ha mondjuk az illető településről egy adott korban teszünk említést, ill. írunk, amely még a nevének magyarosítása előtt volt, úgy akkor az akkori nevét használom, pl. a Kovacsócot, de ha már azt követő korszakról beszélünk, akkor ott a Vaskovácsi nevet írom, s zárójelben a szlovén nevét is megemlítem természetesen.