Néhány pofon nem árthat!
Az olasz szülők több mint egynegyede tartja hatásos nevelési eszköznek a gyerekének lekevert pofont - derült ki a Save the Children Italia gyermekvédelmi szervezet felméréséből.
A harmadik évezred nevelési módszerei közül nem veszett ki a „jó öreg pofon” – kommentálta az olasz sajtó azt a vizsgálatot, amely szerint az itáliai szülők huszonhét százaléka alkalmazza ezt a fenyítési eszközt. A többi szülő ötven százaléka a pofon helyett a gyerekével való párbeszédet választja, harmincöt százalék pedig azt mondta, hogy a gyerek meghallgatását tartja a legjobb nevelési eszköznek.
A Save the Children nemzetközi gyermekvédelmi szervezet olasz szekciója Nevelj, ne büntess! jelszóval európai kampányt indított a gyereknevelésben mind a napig alkalmazott erőszakkal szemben. Az akciót az olasz gyerekorvosok és pedagógusok szövetsége is támogatja.
A pofonpárti olasz szülők között apák és anyák egyaránt vannak. Huszonkét százalékuk egy hónapban többször is felpofozza három és tizenhat év közötti gyerekét. Öt százalék mindennap lekever gyerekének egy pofont, negyvenkilenc százalék csak rendkívüli esetekben.
Rosszat biztosan nem tesz – hangoztatta a pofozó szülők ötvenhét százaléka. Huszonhat százalékuk szerint a pofon néha egyenesen jót tesz.
Abban mindannyian egyetértettek, hogy akkor sül el a pofon, amikor már nem bírnak a gyerekkel, és teljesen elveszítették türelmüket.
A Save the Children kampánya szerint a pofon sohasem semleges, és nem múlik el nyomtalanul. A pofonnal „nevelt” gyerek ideges, agresszív és depressziós lesz. A szülői tekintélyt nem az erőszak adja – szól a gyermekvédők szlogenje.
Tapasztalatból mondom az alábbit:
Általános iskolában az egyik osztálytársam többször elmondta nekünk, többieknek, hogy őt a szülei otthon elvből nem büntetik veréssel - mint mondta, soha nem bántották, egyetlen pofont nem kapott tőlük.
Ez a fiú hamarosan az osztály legfélénkebb, legkiszolgáltatottabb tagjává vált. Rendszeresen verték őt egyes osztálytársai. Mások ugyan többször is megvédték őt a veréstől, de ő maga soha nem volt képes megütni senkit.
Kizártnak tartom, hogy semmiféle összefüggés nem volt az otthoni környezete és az iskolai viselkedése között.
"Két külön dologról beszéltek."
Köszönöm. Én is úgy érzem, hogy egyesek nem tudnak distinkciót tenni.
@moni79: Em... szerintem arról van szó, hogy akit jól neveltek (ne arra gondolok, akit bántalmaztak) pontosan meg tudja ítélni (_tapasztaltból_, visszatekintve is, kifejlődött személyiségét is ismerve), hogy húsz év alatt két tucatnyi jól időzített pofon _előnyös_ volt a nevelésére, személyiségére nézve.
Ellenben akit nem így neveltek, az tépi a száját, hogy "Barbárság! Szörnyűség!", mert azt _hiszi_, hogy jajj, "verés", aki ilyet tesz csak rossz lehet, csak rosszat tehet.
No, itt van a különbség az én szememben: a tapasztalás és a hit között.
Én — de úgy tudom, a tudomány is — az empíriát elfogadja, a hitet nem.
Két külön dologról beszéltek. „Teljességgel kiszolgáltatott és gyenge gyerekek elleni erőszakról" szó sincs. Aki gyerekként neveletlen, az nem ért a szép szóból, csak azt tiszteli, akiről tudja, hogy erélyes ember, nem csak a száját tépi. Akit viszont rendesen neveltek, az tudja, hogy hol a helye.
@scasc: Nagyon jól "teljesíted", ami várható: Pontosan azok az emberek szokták támogatni a pofont, vagy másfajta erőszakot, akik gyerekkorukban is kaptak, és ezt megérdemeltnek tartják. Így szépen tovább tudod vinni a bántalmazást. Nem csoda-ha saját magaddal nem vagy empatikus, akkor miért is lennél másokkal.
@scasc: "Linkelményed annyit is ér." - ezt eltettem bemutatkozásnak.
Szerintem aki támogatandó ötletnek tartja a teljességgel kiszolgáltatott és gyenge gyerekek ellen alkalmazott jótékony erőszakot, annak nincs mit magyaráznom.
@ddani: Linkelményed annyit is ér.
Pl. azt állítja: "A szülők azért verik a gyerekeiket, hogy azok kérdések feltétele nélkül engedelmeskedjenek nekik." — ez nonszensz, legalább is így, generálisan feltételezve (na, mi-a-fene, az összlakosság ellen élünk Generalverdacht-tal? nem előítéletes dolog ez?). Meg hát, megint az én regiszteremben a verés más mint a pofon. Pofont — csak megérdemelten — kaptam. Elfenekelést egész életemben egyszer, kétszer (gyermekként). Verést — hál' Istennek — sosem.
A pofon jó módja a _határok_ és a _következmények_ tanítására. Csak positive feedback-kel egy biztos nagyon boldog és kreatív gyermeket nevel az ember. Boldogot — addig, míg aztán pont ezért orra nem bukik, rosszabb esetben már felnőttként, amikor már nem képes olyan mértékben tanulni belőle: ugyanis előbb utóbb csak rá kell jönnie, hogy egyes tetteknek (még mai is) vannak következményei. Hogy vannak határok.
Inkább tanulja meg gyermekként egy pofon következményével ezt a leckét, mint felnőttként, mondjuk egy bűntetett előélet szerzésével...
ajánlott olvasmány a témához:
pszichologus-veszprem.hu/irasaim/az-eroszak-gyokerei-nem-ismeretlene
@scasc: Az effajta szomszédságot én gyűlölöm. Nálunk ilyen még nem fordult elő, bár sok antipatikus egyén van köztünk. A miénk meglátásom szerint még konzervatív közeg, ahol jobban különbséget tudnak tenni egy atyai pofon és egy sorozatos verés között.
@doncsecz: "Egy pofon még nem jelenthet családon belüli erőszakot": Egyet értünk. Azonban az érvényes MO-i jogi szabályozás nem ért velünk egyett. Jól megnézheted magad, ha "megeshet akárhol", és egy kedves (rosszindulatú) szomszéd éppen filmezte...
Én is kaptam egy-két pofont gyerekkoromban, ingerlékeny természetű is vagyok, de egyáltalán nem azoktól. Apám nem volt ideges természetű, sőt kifejezetten szelíd, pedig ő jó sokat kapott az anyjától (és az esetek kb. 95%-ban jogos volt az eljárás). Egy pofon még nem jelenthet családon belüli erőszakot, megeshet akárhol és indokolt is. Sajnos ismertem olyat aki soha nem kapott semmilyen pofont, még rossz szót sem, hanem jól elkényeztették és olyan nyavalyás, beképzelt, egoista kölyök volt, hogy egy alapos verés kijárt volna neki.
Itt nyugodtan linkelhetnétek a kérdőíves cikketeket....
"Az olasz szülők több mint egynegyede tartja hatásos nevelési eszköznek a gyerekének lekevert pofont",
"A többi szülő ötven százaléka a pofon helyett a gyerekével való párbeszédet választja, harmincöt százalék pedig azt mondta, hogy a gyerek meghallgatását tartja a legjobb nevelési eszköznek."
— "Ön még mindig veri a feleségét?" jut eszembe.
Mi van azokkal, akik a pofon helyett gyerekével való párbeszédet választja, de bizonyos szituációkban, vétkek esetében a pofont is hatásos nevelési eszköznek tartja?