Mobilozás mint háborús bűn
Észak-Korea háborús bűnösként fogja kezelni a Kim Dzsong Il halála utáni száznapos gyász alatt Kínába szökni próbáló, illetve a mobiltelefont használó állampolgárait – írta honlapján a The Daily Telegraph című brit napilap csütörtökön.
A Koreai Munkáspárt az országot elhagyni, illetve a külvilágról származó információkat behozni próbálókat akarja elrettenteni az intézkedésekkel, a belső stabilitás és a hatalmi átmenet gördülékenységének biztosítása érdekében – állítja egy dél-koreai segélyszervezet.
Egyes phenjani információk szerint a élelmiszer-ellátási helyzet romlásával a közelmúltban ismét megnövekedett a szegénység és a politikai elnyomás elől a szomszédos Kínába, onnan pedig Dél-Koreába menekülő észak-koreaiak száma.
A határőrök által elkapott, illetve a kínai hatóságok által hazatoloncolt határátlépőket – a politikai disszidensekkel és a rendszer egyéb ellenségeivel együtt – a kommunista ország számos munkatáborának egyikében helyezik el, a visszaesőket pedig halálra is ítélhetik.
A rossz gazdasági helyzet miatt egyes észak-koreai vezetők állítólag attól tartanak, hogy felkelés törhet ki az országban, ennek megakadályozását pedig az amúgy is jelentős szigor további fokozásával kívánják elérni.
A Eurasia Group amerikai politikai kockázatelemző és tanácsadó intézet a héten kiadott jelentésében a nemzetközi békére 2012-ben leselkedő ötödik legjelentősebb fenyegetésként jellemezte Észak-Koreát. A cég szerint a bezárkózó országban folyó eseményekkel kapcsolatos információhiány jelentette kockázatokat a külvilág nem veszi elég komolyan.
Kubában is így volt tavalyelőttig...
Az sem "gyenge", hogy Észak-Koreából nézve Kína a "szabadság hazája"...
@Nước mắm ngon quá!:
Miért? A kádárista magyar boltok meg fogyasztói paradicsomnak számítottak pl. bolgár szempontból, pedig egy akkori budapesti "luxus" bolt választéka kicsivel egy akkori osztrák falu vegyesboltjának kínálata alatt volt valójában.
@maxval: Igaz, de a bolgárok nem csináltak se "56"-ot, se "68"-at.
@Nước mắm ngon quá!:
Mondok egy még vadabbat. A bolgár boltok kínálata bőségesnek számított szovjet szempotból.
Az egyik legviccesebb esetem 1985-ből, amikor a Havannai Egyetemen tanultam. Egy kisebb társaság gyűlt össze: egy szovjet-ukrán gyerek, két bolgár lány, egy keletnémet lány, két lengyel, két cseh fiú, és én. Valahogy szóba került, hogy szar dolog ez az áruhiány. Erre váratlanul az ukrán fiú közbeszólt: "Hála Istennek, nálunk Kijevben ez nem jellemző, nálunk még kolbászt is lehet kapni a boltokban!". Erre a beszólásra a szerényebbek elmosolyodtak, de a többség röhögni kezdett. Még a Szovjetúnión kívüli legalacsonyabb életszínvonalú Bulgáriából érkezett két lány is csak nevetni tudott azon, hogy valaki büszkén említi a kolbászt valamiféle luxuscikként, s elmeséli büszkén, hogy nálunk még ilyen luxuscikk is kapható, így nem beszélhetünk áruhiányról. A legfélelmetesebb persze az volt, hogy az ukrán gyerek komolyan nem értette, hogy mi a vicces abban amit mondott, mert ő ezt komolynak szánta. Ő csak Kubát és a Szovjetúniót ismerte, s számára az üres bolt volt az alap.