Minden szent, mindenszentek, mindszent
Mindenszentek ünnepe alkalmából utánajártunk annak, mit is ünneplünk ezen a napon, és hogy az ünneplésnek milyen nyelvi nehézségei vannak.
November 1-je a nyugati keresztény világban mindenszentek napja; latin elnevezése Festum Omnium Sanctorum. Mindenszentek napján eredetileg azokra a szentekre emlékeztek, akiknek nem volt külön emléknapjuk. Később a valaha élt igaz, azaz üdvözült emberek ünnepnapjává vált. A protestáns hagyományok szerint ilyenkor minden halottra emlékezünk, hasonlóan a november 2-ára eső halottak napjához, ami nem egyházi ünnep.
Az ünnep részben kelta eredetű: a mindenszentek összekapcsolódott egy ősi kelta pogány ünneppel, a Samhainnal. A keltáknál a Samhain jelentette az újév és a tél kezdetét. Úgy tartották, hogy az előző évben meghalt emberek lelkei ezen az éjszakán vándorolnak át a halottak birodalmába. Ez ma a halloweenként (All Hallow's Evening) ismert ünnep, amelynek eredetéről korábban már írtunk.
A keresztény közösségek pedig már a 7. századtól ünnepelték az elhunyt szenteket: eredetileg nem ősszel, hanem tavasszal. A pogány halottakra emlékező ünnep – az akkori kereszténység gyakorlatának megfelelően, miszerint a pogány ünnepeket nem megszüntették, hanem hozzájuk igazították a keresztény ünnepeket – mindenszentek ünnepeként élt tovább. III. Gergely pápa a 8. században a korábban május 13-án ünnepelt Szűz Mária és a mártírok emléknapját október 31-ére helyezte át. Ezután pedig IV. Gergely pápa volt az, aki a mindenszentek ünnepét november 1-jére helyezte és egyetemes ünneppé tette. Magyarországon 2001 óta (újra) munkaszüneti nap.
(Forrás: MTI / Kovács Attila)
Nyelvi nehézségek
Fentiekben láthattuk, hogy az ünnep eredete is kalandos. Az is érdekességeket tartogat azonban, hogy a magyar nyelvben pontosan hogyan nevezzük ezt az ünnepet, és az elnevezést hogyan, milyen nyelvtani szerkezetekben használjuk. – Több lehetőségünk is van: az ünnep teljes neve mindenszentek napja, rövidebben mindenszentek, még rövidebb formájában mindszent. Ezekkel a megnevezésekkel többféle nyelvi nehézség is adódik: belegabalyodhatunk a névelőhasználatba is és az egyeztetésbe is.
Az összes nyelvi problméma abból ered, hogy a mindenszentek alakban természetesen érezzük az összetétel alapjául szolgáló szószerkezetet: minden szentek (ünnepe). Persze a hétköznapi nyelvben ma már elég régiesnek hat a minden utáni többes szám, ma így mondjuk: minden szent.
Amiatt, hogy a kifejezés alakilag többes számú, néha furcsa lehet az, hogy mégis egyes számban kell egyeztetni. Például a fentebb ezt írtuk:
A mindenszentek összekapcsolódott egy ősi kelta pogány ünneppel.
Ilyenkor úgy is képzelhetjük, hogy a mondat hiányos, azért egyeztetünk egyes számban, mert a mondat „valójában” így hangzik:
A mindenszentek [ünnepe] összekapcsolódott egy ősi kelta pogány ünneppel.
Az minden esetre biztos, hogy a mindenszentek alakilag többes számú alakot nyelvtanilag nem lehet többes számúként egyeztetni:
*A mindenszentek összekapcsolódtak egy ősi kelta pogány ünneppel.
(Forrás: MTI / Kovács Attila)
A másik nyelvi furcsaság a névelőhasználathoz kapcsolódik. Különösnek tűnhet, hogy a minden...-es szerkezet elé határozott névelő kerülhet (lásd a fenti példamondatot), hiszen ez nem fordul elő, a minden és a határozott névelő egymással úgynevezett kiegészítő megoszlási viszonyban vannak: ugyanazokban a mondatkörnyezetekben fordulhatnak elő ugyanazokon a helyeken, vagy az egyik, vagy a másik: az alma, minden alma, *a minden alma, *minden az alma. A mindenszentek ünnep megnevezése esetében persze lehetséges a határozott névelő használata. Ennek ellenére természetesebbnek hangzik névelő nélkül:
?A mindenszentek idén csütörtökre esik. / Mindenszentek idén csütörtökre esik.
A halottak napja idén péntekre esik. / Halottak napja idén péntekre esik.
A karácsony idén hétköznapokra esik. / Karácsony idén hétköznapokra esik.
A fenti három példa azt mutatja, hogy míg a karácsony és a halottak napja esetében a névelős és névelőtlen változat körülbelül egyformán jól hangzik, addig a mindenszentek esetében a névelőtlen forma természetesebb.
Mindezek a nyelvi érdekességek tehát abból erednek, hogy a mindenszentek szóalakban érezzük a szerkezetet, amelyből létrejött. A mindszent rövidítés használata a formai többes számot kiküszöböli, de a névelőproblémát nem oldja meg.
" Az ünnep részben kelta eredetű: a mindenszentek összekapcsolódott egy ősi kelta pogány ünneppel, a Samhainnal"
Nem tudom pontosan de nem minden keresztény egyház ünnepel ugyanúgy...és itt gondolok egyes afrikai kelet ázsiai és más elszigeteltebb keresztény egyházaira
"Amiatt, hogy a kifejezés alakilag többes számú, néha furcsa lehet az, hogy mégis egyes számban kell egyeztetni."
Miért furcsa? Mifelénk így használják, de persze lehet, máshol nem, talán nekik az... Szerintem a fent említett állítólagos problémák, csupán azok számára jelentenek gondot, akik mások - olykor a többség - nyelvhasználatát nem képesek elfogadni, és mikor ilyen "helytelen" változatokra bukkannak, szinte azt hiszik, hogy valami világrengető felfedezést tettek, és szent kötelességük ezen jelenség kiirtása.
Persze ez az írás (is) jó. Viszont zavar, hogy ez egyeseknek problémát jelent, mert van egy olyan - régen gyerekeket tanító - ismerősöm, aki szereti kijavítani mások (olykor felnőtt emberek) nyelvhasználatát, mert pl. a szótőből indul ki, és egyszerűen képtelen felfogni, hogy mások milyen jelentést társítanak a szóhoz, és ha valakit rajtakap, hogy (szerinte) rosszul használja, újra elmondja az elméletét, nem veszi észre, hogy amit csinál, értelmetlen. Az ilyen tanárok nem gondolkodni tanítanak, hanem ítélkezni, és a saját nézeteiket adják át a diákoknak.