Nyomozás a télapó után
Vajon ki a télapó, és mikor, milyen hatásra jelent meg? Mindig jóságos öregember volt, vagy sötét múltja van? Az orosz Gyed Maróz honosítása, vagy egy pogány magyar istenség maradványa? Nyomozásunk nyelvi adatokra épül.
A szavak eredet utáni nyomozás csakis nyelvi adatokra épülhet. De honnan vesszük a nyelvi adatokat? Ezeket bizony rendszeresen kell gyűjteni, feldolgozni, és csak egy terjedelmes adatbázis birtokában mondhatunk bármi biztosat. Ilyen gyűjteménye az MTA Nyelvtudományi Intézetének van. A télapóra vonatkozó adatokat Mártonfi Attila, az intézet munkatársa bocsátotta rendelkezésünkre.
A tél allegóriája
A télapó először külön írva bukkan fel, méghozzá 1850-ben, Arany Jánosnál:
Ej, ej, garázda tél apó!
Ki ördög hítta kelmedet,
Hogy sz. Mártonnap tájba’ hó
Borítja házi telkemet?
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a szót Arany alkotta, nyilvánvalóan már korábban is élt a népnyelvben. Azt, hogy mikor keletkezett, nem tudjuk megmondani. Természetesen elképzelhető, hogy kisebb, jelentéktelenebb kiadványokban korábban is előfordul, de a gyűjtés elsősorban a jelentősebb szerzőkre és sajtótermékekre terjedt ki. A szövegből egyértelmű, hogy a télapónak itt még semmi köze a Mikuláshoz vagy a karácsonyhoz, egyszerűen a telet, pontosabban a téli időjárást testesíti meg (jusson eszünkbe ilyenkor a sajtó által annyira kedvelt tél tábornok kifejezés).
Ezek után csaknem harminc év telik el, mire a szó újból felbukkan. (Itt megint arról van szó, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézet gyűjtésében nem fordul elő hamarabb: újabb adatok bármikor felbukkanhatnak.) Ekkor viszont többször is megjelenik Mikszáthnál.
1879:
[...] elmégy a hegyek közé s felkeresed mohos barlangjában a rosszkedvű Tél apót. Mondd meg neki, hogy adjon havat sok havat; lepje el a Kárpátok bérceit úgy, ahogy emberemlékezet óta nem volt!
1881:
Tél apó meghozta a havat is, igaz, hogy nem olyan bőségben, mint máskor, de annyit csak mégis hullatott [...]
1882:
Tél apó egyébiránt okos ember s mindennemű embereknek meghozza a maga örömeit, a gyerekeknek a karácsonyt, a férfiaknak a disznótorokat, az öregeknek a meleg kályhát, de az asszonyok iránt a legudvariasabb: nekik hozza a farsangot, a bálokat, a hangversenyeket és a jeget. Tél apó ravasz vén hízelgő, s ha már nem szégyenli magát így kedvezni nekik s ha már mindent a számukra hoz, – hozna legalább nekik e mulatságokhoz – toaletteket is.
Az első két szövegben a télapó az időjárást, az utóbbiban a telet mint évszakot személyesíti meg. Az utóbbi szöveg egyértelműen arra utal, hogy ebben az időben a télapó még nem kötődött egy (vagy két) ünnephez, sőt, nem hozott ajándékot sem.
1893-ban Gyulai Pálnál, 1895-ben Komjáthy Jenőnél ismét versben bukkan fel a télapó. Utóbbit különösen jelentős, mert a címe is Télapó, először szerepel benne a télapó egybeírva, és mert sorai ismerősen csengenek.
Télapó
Télapónak hó szakálla
Feje tarkó, ing a lába,
Lehe jégcsap, képe ráncos,
Járja a haláli táncot.
Zúz a szárnya, bús az árnya,
De a táncot egyre járja.
Térdig ér a hószakálla,
Sírfenékig lóg a lába.
Nos, igen, ez még mindig nem az ajándékot hozó, jóságos öregember, akit mi ismerünk. 1896-ban, ismét Mikszáthnál bukkannak fel először olyan sorok, amelyek azt sugallják, hogy a télapó külsejéről már megszilárdult elképzelések vannak:
Pedig olyan tavasz napfényes alak énelőttem az utolsó temesi gróf, Tihanyi Ferenc. Ha ez a csontos, magas termetű öregúr, vélnéd Tél apónak, elém lép a múltak ködéből, vele kiugrik a gyerekkorom is.
Persze ebből nem derül ki, hogy pontosan milyennek is képzelték a télapót. Arra, hogy a télapó a gyerekekkel találkozna, 1911-ből, Ambrus Zoltántól vannak adataink:
Ez a felfogás a nyolcvanon felül lévő embereknek csak a Tél apó szerepét osztja ki nagykegyesen, Tél apóét, aki legyen boldog, ha egyetlen örömére még dédelgetheti és dajkálhatja az unokákat és a szépunokákat, már amennyiben ezek a papának és a mamának alkalmatlanok s jobb mulatság híján hajlandók Tél apó térdén táncolgatni.
Nem világos, hogy a gyerekek és a télapó találkozása itt valamilyen ünnephez kapcsolódik-e, vagy valamiféle játékról van szó. Azt Krúdytól, 1914-ből tudjuk meg, hogy ekkor már létezett valamiféle sztereotipikus Télapó-ábrázolás:
[...] fekete csontkeretes szemüvegű, magános öregúr támasztja homlokát az egyik ablaknak, mint a kalendáriumbeli télapó [...]
Itt nem esik szó arról, hogy a télapónak szakálla lenne, ellenben 1915-ben Szabó Dezső már ezt írja:
Az oltár felett a jó Isten, egy kicsiny, görnyedt, tél-apó szakállú öreg úr mosolyogva néz.
A ma ismerttől elütő szerepben jelenik meg 1921-ben József Attilánál is:
Szeretném, ha vadalmafa lennék,
Mi ha majd egykor kiszárad
És a tél apó kivágat,
Lángjaival felszárítná
Könnyeit a bús árváknak.
1927-ben felbukkan a várva várt orosz szál. Orosz mesejátékot mutattak be, erről Hevesy Iván kritikájából vannak adataink:
J. A. Sheljebuski: Télapó
„A szentpétervári kurir”-ral együtt került bemutatásra egy másik orosz
film, a „Télapó” című mesejáték, egy orosz hamupipőke-mesének
rendkivül kedvesen és szépen kidolgozott filmváltozata.
Rendezőjének sikerült eltalálnia a film-mesének legigazabb stílusát.
Mert a költő tündérmeséjét talán csak a stilizálás eszközeivel volna
szabad filmre vinni, azonban a népmesének megoldása egészen más
feladatot jelent. A népmese elképzelése egyesítése a reális és a
csodás elemeknek és így a film rendezőjének is arra kell törekednie,
hogy a realisztikus és a meseszerű elemeket kellő egyensúlyozással
egyesítse és egybeolvassza. Nem szabad a cselekményt az életen
túlhelyezni, mert a népmesének kedvessége éppen abban rejlik, hogy a figurákat a népből való realisztikus, de naivan körvonalazott
figuráknak képzeli el. A „Télapó” alakjai, Papinka és Maminka, kedves
öreg muzsik és a felesége, Hanka és Panka, a dédelgetett és a
mostohaleány. A miliő, ahol a mese lejátszódik, orosz falu és a
körülötte húzódó erdőrengeteg. Mindez realisztikus, valami nagyon
finom, alig észrevehető naivitással eltompítva, Télapó figurája és
csodatétele pedig mesehatás, a népmesehatások teljes és tiszta
gyermetegségével.
Bár az nem derül ki, télapó pontosan milyen szerepet is játszik a mesében, aligha az ünnepen megjelenő ajándékosztóét. (Egyébként az orosz télapó nem mikuláskor és nem karácsonykor jár, hanem újévkor.)
1928-ban Langer Norbertnek kötete jelenik meg Télapó címen (erről sajnos semmit sem sikerült kideríteni), 1933-ban pedig Héjj Erzsébet már Télapó az óvodában. Téli óvodai foglalkoztatáshoz való gyakorlati anyag címen pedagógiai segédletet is kiad.
1934-ben Nagy Lajos Kiskunhalom című művében kalendáriumokról ír, az egyikből idéz:
Megható költemény, címe: „A szegény kis veréb.” A vers utolsó szakasza: „A télapó könyörtelen, Nem könyörül szegényeken, Sehol egy falat, egy morzsa. Ez a szegény veréb sorsa.” Tél apó! Hát ő már ilyen. De egészen bizonyos, hogy Szalai és Mosel urak, valamint a verset író Sulyom diák, de még azok a derék nyomdászok is mind igazi jószívű emberek.
1934-ben a télapó ’hóember’-hez hasonló jelentésben bukkan fel Ádám Gábornál:
Holnap csinálok én neked egy igazi télapót. Nem hóból lesz, igazi jégből. Úgy fog csillogni, mint a gyémánt, átlátszó lesz, mint az üveg.
A legközelebbi adat húsz évvel későbbi, Weöres Sándor 1954-ben írta jól ismert sorait:
Suttog a fenyves
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.Tél szele hóval, faggyal jő,
elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő ,
húzza-rázza hűs szellő.Suttog a fenyves, zöld erdő,
rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.
Láthatjuk, hogy még ebben a versben sem feltétlenül a ma ismert télapóról esik szó.
A mikulás és a télapó
Gyed Moroz vagy Gyed Maróz?
A név mindkét formájával találkozhatunk, és mindkettő helyes. A Gyed Moroz transzliteráció eredménye, azaz az orosz név írásbeli formáját tükrözi, míg a Gyed Maróz a kiejtést. Mivel akik ismerik a nevet, általában orosz tanulmányaikból ismerhetik, mi inkább a kiejtés szerinti formát alkalmazzuk. A Gyed Marózról bővebben a HVG oldalain olvashatunk.
Az első adatunk arra, hogy a télapó mikulásszerű alakként jelenik meg, Kiss Lajos Mikulás, télapó, krampusz című cikkében jelent meg a Magyar nyelvőrben, 1962-ben. Kiss Lajos akkor az utóbbi évek fejleményeként említi, hogy a mikulás és a télapó alakja oly közel került egymáshoz, és a folyamatot ő hozta összefüggésbe az orosz gyed maróz alakjával.
Valóban könnyen elképzelhető, hogy a télapó képzetére éppen az orosz Gyed Maróz hatott. Ugyanakkor nem kerültek át a magyar kultúrába az orosz télapó más elemei: az őt kísérő Hópelyhecske, vagy éppen az, hogy újévkor jön. Oroszországban fenyőfát is újévre díszítenek, éppen ezért Gyed Maróz is gyakran a feldíszített fenyőfa mellett jelenik meg. (Ezt ebben az esetben aligha hívhatjuk karácsonyfának.)
Ugyanakkor gyakran karácsonyfa mellett jelenik meg az amerikai, ill. nyugat- és észak-európai télapó is. Ezekben az országokban a Szent Miklós-figura már a karácsonyhoz kötődik, mint az korábbi cikkünkből is kiderül, gyakran a neve is magába foglalja a karácsony szót. (De az amerikai Santa Claus is karácsonykor érkezik.) Ennek eredményeképpen a magyar gyerekek folyamatosan olyan külföldi filmeket látnak és olvasnak (sőt, láthattak és olvashattak más a Kádár-korban is), amelyekben a télapó karácsonykor érkezik. Sőt, eredeti magyar művekben is egyre többször bukkan fel a télapó karácsonykor, így például Dallos Jenő Télapó az állatok között című könyvében. A télapó figurájának szerves részévé vált az is, hogy rénszarvasok vontatta szánon jár.
(Forrás: Wikimedia commons)
A magyar télapókép tehát folyamatosan átalakulóban van. Milyen az ön számára a télapó? Különbözik-e a mikulástól? Kötődik-e a karácsonyhoz, netán az újévhez? Írja meg!
@Dabis Balázs Miklós: „1990-es film a Reszkessetek betörők, amelynek magyar szinkronjában Santa Claus következetesen csak Télapó alakban jelenik meg. Egyszer sem használtak a fordítók Mikulást.”
Kicsit furcsa is lett volna, ha karácsonykor jött volna a Mikulás, nem?
Egyébként ez nem elkeserítő! Ez felháborító!
@szigetva:
És akkor ne is említsük Szűz Mária és a gyermek Jézus közkedvelt ábrázolását a keleti orthodox és a római katolikus liturgiában, ami az későkori hellenisztikus Egyiptomból eredő és a Római Birodalom-szerte elterjedt Izisz-kultusz "Ízisz és a gyermek Hórusz" ábrázolásainak lekoppintása :)
@Dabis Balázs Miklós: Apolló vagy Mithras hívei is fel lehetenek háborodva, hogy mennyire összemosták ezeket az alakokat a Krisztushívők az ő Jézusukkal. Még a szülinapját is direkt a téli napforduló környékére tették. Meghát ugye állítólag ugyanúgy isteni közreműködéssel fogant, mint Buddha vagy Nagy Sándor. Elkeserítő!
Mondjuk ki az igazságot. A Télapónak, vagy leginkább a tél apónak nincs köze a Szent Miklós örökségét folytató, Magyarországon december 6-án érkező Mikuláshoz. Semmi. Az itt és más forrásokban is felsorakoztatott tél apó figurák megjelenése, mind egyfajta tél szimbólum a kommunista rémuralom beköszönte előtt. Egy megszemélyesített tél alak, aki a végzet manifesztuma. A kommunista ideológusok ezt és az orosz Gyed Maróz figurát tartották a legtökéletesebb megoldásnak arra, hogy a Mikulás kultuszát rombolják, elvegyék a misztériumot a gyerekektől. Weöres Sándor 1954-es verse is a telet hozó alakról szól, nem az ajándékosztó szentről, de lehet ez volt az ötletadó a kor kultúrpolitikusainak, akik azt kapták feladatul, hogy kezdjenek valamit a Mikulással. Rossa Ernő nagyon népszerűvé váló "Hull a pelyhes" gyermekdala hozta meg a robbanásszerű sikert. Ennek részint az is oka volt, hogy Mikulásos dal nem nagyon létezett. Sajnos sehol nem találom a dal szövegének keletkezési idejét, de biztos vagyok abban, hogy 1960 körül írhatta Rossa.
Weöres tél após versét is berakták a Mikulás kultuszát leromboló kultúrpolitika dalcsokrába, ez talán a második legismertebb dal, de kevésbé hatékony, mert már gyermekként is egyértelmű volt számomra, hogy ez a dal a télről szól, nem a Mikulásról. A "nagykendő" is tarka, nem a Télapó ül a csilingelős szánon.
Ugyanez a helyzet Gazdag Erzsi szintén népszerű "Hull a hó..." kezdetű gyermekdalával, ami a tél kegyetlenségéről szól. A benne szereplő tél apó egyetlen funkciója az ágon való zúzmara fújdogálás. Megint semmi Mikulás. 1976-ban a Honnan jöttél Télapó című kötetével már ez a szerző beáll a kor kultúrpolitikájának célkitűzését megvalósítók közé. Ott már összemossa a két figurát.
Donászy Magdát is említsük meg, mint a Mikulás mítosz lerombolóinak jelentős alakját, hiszen ő is sokat dolgozott azért, hogy beragasszák a köztudatba a Télapót, a Mikulás helyett. Könyvet is írt: Mese a Télapóról címmel, amely 1963-ban jelent meg. Ekkoriban nyomhatták legerősebben a Mikulás "végképp eltörlését".
Ha megfigyeljük ezeknél a szerzőknél a Télapónak sehol sem szinonimája a Mikulás, ezek a megrendelésre dolgozó költők szigorúan csak a Télapó szót használják, döngölik bele a gyerekekbe. Munkájuk eredménye a tökéletes átnevelés lett.
1990-es film a Reszkessetek betörők, amelynek magyar szinkronjában Santa Claus következetesen csak Télapó alakban jelenik meg. Egyszer sem használtak a fordítók Mikulást.
A rendszerváltás után visszatér a Mikulás név, de nem Télapó helyett, hanem annak szinonimájaként. Míg a fenyő ünnepet már senki nem használja a karácsonyra, és elvtársnak sem szólítják már egymást az emberek, a Télapó itt ragadt. Kiirthatatlanul úgy tűnik.
És ez elég elkeserítő...
@Roland2: A Noel francia férfinév, jelentése: születésnap - az ófrancia nael / noël szóból, aminek eredete a latin natalis (születés). Bár egyes nyelvészek szerint a héber nolad (új gyermek világra jötte). Az íreknél Decembert Mi Nolagh-nak (Újszülött hava) nevezik, a Karácsony pedig Nolagh.
@Roland2: A törökben sok a francia jövevényszó, ennek történelmi okai vannak. Lehet, hogy itt is erről van szó (bár nem tudom a konkrét esetben mi a helyzet).
Mivel pont aktuális a téma :) :
A törökök a Mikulás alakját Noel Babának nevezik (karácsony apó),Ez a noel megnevezés honnan került a törökbe ? Ha jól tudom noel-nek csak a franciák nevezik a karácsonyt,illetve a spanyoloknál fordul elő a Papá Noel (télapó) és árbo de Noel (karácsonyfa) megnevezésben (egyébként a spanyoloknál a Háromkirályok hozzák az ajándékot).Talán a franciából került volna a törökbe ? És ha a spanyolban másképp nevezik a karácsonyt ( Natividad,Navidad,vagy Noche Buena),akkor ez a noel megnevezés miért van meg a télapó és a karácsonyfa nevében ? És maga ez a noel név honnan ered ?
@JL: Természetesen ez is érdekes lenne, de ebben az esetben a kérdés úgy merült fel, hogy ki is az a télapó. Attól még hogy allegorikusan öregembernek ábrázolták a telet, még nem biztos, hogy így nevezték volna -- ahogy valószínűleg ma sem neveznénk télapónak egy festményen egy szigorú, mogorva vénembert, még akkor sem, ha havas tájban állna. (Bár nyilván más okokból.) A figura és az elnevezés története tehát elválasztandó egymástól!
Köszönöm az érdekes cikket! Csak... szerintem a Tél[ ]apó eredetét a leginkább egy kultúr-, irodalom- vagy művészettörténésznek kellene keresnie. Különböző emberfigurák mint az évszakok allegórikus megtestesítői már az ókori művészetben szerepeltek (ld. pl.: www.mlahanas.de/Greeks/Mythology/Personifications.html , a lap alján a négy évszak), és ilyenkor a Tél természetesen egy vénember: szigorú, mogorva, a biológiai szerepét már lejátszotta, a "haldokló" természet és a végéhez közeledő naptári évnek jelképe ("a kalendáriumi Télapó"). Ambrus Zoltán Télapóját is úgy lehet érteni a legjobban – itt nem valami bizonyos mesebeli lényről vagy annak szerepét játszó emberről van szó, a Télapó inkább csak az öregkor szimboluma. Érdekes lenne tudni, hogy a magyar képzőművészetben mennyire ismert volt egy olyan Télapó-figura.