Mikor mennek a háromkirályok a betlehembe?

Az egyházi ünnepekkel kapcsolatos általánosan elterjedt szokásokról időnként már nehéz megmondani, az egyházi hagyományokban vagy a folklórban gyökereznek inkább. A karácsony előtti szálláskereséshez hasonlóan a betlehemállítás is felhasznál a Szentírásból, illetve a népszokásból merített elemeket. A betlehemek karácsony előtt jelennek meg a templomokban és a tereken, valamivel karácsony után pedig eltűnnek, de mi lakozik a részletekben?

Betlehemet a hagyományok szerint a középkor egyik legformabontóbb szentje, Assisi Szent Ferenc állított először, pápai jóváhagyással, részben abból a célból, hogy az ünneplő keresztények figyelmét az ajándékozás és a karácsony más materiális szegmense helyett a vallási misztériumra összpontosítsa, részben pedig azért, hogy a veszélyes Szentföldre vágyó zarándokoknak megmutassa, a lelki elmélyülés nem a földrajzi távolságon múlik, hanem helyben is elérhető. Az 1223-as grecciói első kompozícióban élő szereplők, juhok, ökör, szamár, valamint pásztorok állták körül a jászlat, a kisdedet pedig játékbaba helyettesítette, vagyis innen ered a hagyomány, hogy az Isten Fiát sem a betlehem jászlában, sem a betlehemes játékok jeleneteiben nem játszhatja el élő ember. (Természetesen nincs szabály kivétel nélkül, a szerző maga is látott a ’90-es évek végén olyan falusi betlehemest, melyben a Máriát játszó lány újszülött testvérét ölében tartva énekelte, hogy „Mosolyogj rám, édes kisfiam”.)

A betlehemben látható angyal(ok) és pásztorok jelenlétét Lukács evangéliuma támasztja alá, az ő részletes beszámolójában esik szó a pásztorok hódolatáról, emígyen:

Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!” Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!” Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. Miután látták, az ezen gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette. A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik. (Lk 2,8-20)

A juhok, ökör és szamár, illetve egyéb állatok ábrázolása azonban már csak a hagyományok és az elemi logika következménye, a Biblia ugyanis nem csak a macskákról szólva szűkszavú, de egyéb jószágokat sem említ, az istállóról mindössze annyit mond: ”Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson” (Lk 2,7). Míg lehetséges, hogy József és Mária az állatok közelsége (és melegsége) miatt választhatott volna egy istállót menedékül, épp ennyire lehetséges lenne az is, hogy azért tudtak szabadon betérni, mert a hely elhagyatott volt, sem a jószágok, sem a rájuk ügyelő pásztorok, béresek vagy szolgák nem tartózkodtak ott. Mindenesetre a betlehemi állatok felsorolása kultúránként változik, Spanyolországban például a háziszárnyasokra is kiterjed. (Az itthon legismertebb spanyol karácsonyi népdal magyar fordítását Tótfalusi István készítette, legismertebb feldolgozását pedig a Kaláka együttes, a neten sajnos csak Huzella Péter előadása érhető el.)

Betlehem tájjal, angyallal, pásztorokkal. Bár a háromkirályok még nem érkeztek meg, a kála mögött már bujkál egy teve
(Forrás: Lucia Severa Cambrensis)

A templomokban és a köztereken felállított betlehemeknek szintén gyakori szereplői a háromkirályok, akiket jellemzően egzotikus ruhákban, ajándékokkal a kezükben, kíséretükben szolgákkal és tevékkel szoktak ábrázolni. Az ő előképük szintén megtalálható az evangéliumokban (Mt 2, 1-18), bár sem számukra, sem etnikai hovatartozásukra, sem uralkodói mivoltukra, sem az általuk hozott ajándékok természetére nem történik semmilyen utalás.

A betlehemben való szerepeltetésük mellett a háromkirályok alakjához kapcsolódó másik, Magyarország-szerte elterjedt, ma is népszerű szokás az úgynevezett házszentelés. A Vízkereszt napján szentelt vízzel a pap a hívek házába, lakásába látogat, a bejárati ajtó fölé krétával a G+M+B (a háromkirályok magyarországi hagyományokban elterjedt nevének, a Gáspárnak, Menyhértnek, Boldizsárnak kezdőbetűi) sort írja, az aktuális évszámmal együtt. Korábban a házszentelés alkalmával szedték össze a papok az egyházi adót vagy más adományokat, ma már az alkalom jobbára csak áldásmondásra szolgál, a házban élő család kérésére. Míg újabban nem ritka, hogy a betlehemeket már advent elején, de mindenképpen még karácsony előtt felállítják a bevásárlóközpontokban, karácsonyi vásárokban, templomok előtt és egyéb köztereken, a konzervatívabb templomi közösségekben a betlehem felállítását, majd fokozatos átalakítását igyekeznek az egyházi ünnepkörhöz igazítani. Először is a betlehemet csak a szálláskeresés végeztével, december 24-én délután, az éjféli mise előtt helyezik el valamelyik mellékoltár előtt. Mária, József és a jászolban fekvő Jézuska általában valamilyen házikóban vagy színben található, melynek tetején leggyakrabban angyal tart Gloria in excelsis Deo ’dicsőség a magasságban Istennek’ feliratot, vagy ritkább esetben csillagot. A házikó körül láthatók a pásztorok és nyájuk.

Egyes templomokban karácsony alkalmából a gyermek Jézust ábrázoló szobrot is felöltöztetik, a január elsejétől használatos betlehemi alakhoz hasonlóan
(Forrás: Lucia Severa Cambrensis)

A hagyományok precízebb ismerői a jászolban fekvő kisded alakját január elsején a Mária ölében tartott Kisjézusra cserélik, nem annyira az új év, mint Jézus névadásának tiszteletére, ugyanis „Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna” (Lk 2,21).

Az installáció aztán január 6-án, Vízkereszt napján bővül csak ki a napkeletei bölcsek és kíséretük szobraival. A templomokban a betlehem február 2-ig látható. Gyertyaszentelő napján, vagyis karácsony után negyven nappal leteltek Mária tisztulásának napjai, így a törvényeknek megfelelően Jeruzsálembe mentek, hogy ott Jézust, az elsőszülött fiút bemutassák, és két gerle feláldozásával megváltsák. Ezzel a nappal zárul a karácsonyi ünnepkör, hogy aztán a nagyböjti időszakot megkezdő Hamvazószerdáig az egyházi időszámításban az évközi időszaknak, polgári időszámítás szerint a farsangnak adja át helyét.

Kapcsolódó tartalmak:

• Szállást keres a szent család,
  de senki sincs, ki helyet ád
• Nem is istállóban született Jézus?
• Háromkirályok vagy három királyok?
• Az advent és a világvége
• Gyertyaszentelő

Hasonló tartalmak:

• Akiről a gregoriánt elnevezték
• Még hogy egy sas védte meg?!
• A kisasszony, aki elhajtja...
• Aki se hall, se lát
• Egy nő miatt tört ki az Etna

Hozzászólások (7):