0:05
Főoldal | Rénhírek
„a labda, amelyik piros”

Miért „színvakabbak” az angol nyelvű gyerekek?

Egy a Scientific American-ben közölt cikk azt fejtegeti, hogy miért teljesítenek rosszabbul az angol anyanyelvű gyerekek például a spanyolt beszélő társaiknál a színvaksági teszteken.

nyest.hu | 2010. augusztus 17.

A színvakság bár nem egy kritikus egészségügyi hátrány, de több állásnál is kizáró oknak számít. Romániában például nem lehet színvakoknak jogosítványuk, az Egyesült Államokban pedig a repülőpilóták engedélyeit korlátozzák nagymértékben színvakság esetében. A színvakság általában a férfiakat sújtja, gyakorisága 10 és 35 százalék között is mozoghat a tesztek pontosságától függően. Ez utóbbi számadat már igen jelentős különbséget jelenthetne a repülőgép-pilóták utánpótlásában.

Egy tipikus színvakságteszt - zöld 74.
Egy tipikus színvakságteszt - zöld 74.
(Forrás: wikimedia commons)

A Scientific American-ben múlt hónapban megjelent cikk szerint, az angol anyanyelvű gyerekek lassabban sajátítják el a színek neveit, mint például spanyol anyanyelvű társaik – erről számol be a Standard Daily összefoglalása.

A Michael Ramscar pszichológus által vezetett kutatás azt találta, hogy az angol anyanyelvű gyerekek színfelismerési hátránya abból származik, hogy az angol nyelvben (akárcsak a magyar nyelvben) a melléknevek általában megelőzik a főneveket. A gyerekeknek sokkal nehezebb kiszűrniük a színre vonatkozó információt az angol „red ball” (piros labda) szókombinációból, mint a például a spanyol „la silla azul” (kék szék) szókapcsolatból, mert ez utóbbi esetben a főnevet már ismerő gyermek könnyebben kapcsolja az új színt a tárgyhoz.

Ramscar leellenőrizte feltételezését és azt tapasztalta, hogy az angol gyerekek is gyorsan elsajátítják a színek neveit, ha a szokásos melléknév-főnév sorrenddel ellentétben megfordítják számukra az információ közlését – például ha a „yellow house” (sárga ház) helyett azt mondják a felnőttek, hogy „the house that is yellow” (a ház, amely sárga).

A felmérés arra is kitért, hogy az angol nyelvben ez a hatás nem csak a színekre, hanem a méretre és a mennyiségre vonatkozó melléknevek esetében is megtalálható. Más melléknevek esetében ugyanis az angol nyelv is gyakoribban használja a főnév-melléknév sorrendet. Valószínűbb a „dog is wet” (a kutya vizes) kombináció, ha csak korábban már nem tisztázódott a szövegkörnyezetből, hogy vizes a kutya.

Az aggódó szülőknek Ramscar azt ajánlja, a színt, méretet és mennyiséget jelölő mellékneveket kezdetben az angol nyelvre kevésbé jellemző sorrendben adják elő gyermekeiknek, tehát mondják azt, hogy „a labda, amelyik piros”.

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (1):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
11 éve 2010. augusztus 17. 08:40
1 morsi

Nem biztos, hogy annyira jó ötlet fordított sorrendben tanítani a gyereknek a jelzős szerkezet, mert az fog nála rögzülni, aztán az iskolában a tanító néninek nehéz dolga lesz elmagyarázni a gyereknek, hogy az mégsem úgy van. "De hát otthon ezt tanultam..."