Miért „színvakabbak” az angol nyelvű gyerekek?
Egy a Scientific American-ben közölt cikk azt fejtegeti, hogy miért teljesítenek rosszabbul az angol anyanyelvű gyerekek például a spanyolt beszélő társaiknál a színvaksági teszteken.
A színvakság bár nem egy kritikus egészségügyi hátrány, de több állásnál is kizáró oknak számít. Romániában például nem lehet színvakoknak jogosítványuk, az Egyesült Államokban pedig a repülőpilóták engedélyeit korlátozzák nagymértékben színvakság esetében. A színvakság általában a férfiakat sújtja, gyakorisága 10 és 35 százalék között is mozoghat a tesztek pontosságától függően. Ez utóbbi számadat már igen jelentős különbséget jelenthetne a repülőgép-pilóták utánpótlásában.
(Forrás: wikimedia commons)
A Scientific American-ben múlt hónapban megjelent cikk szerint, az angol anyanyelvű gyerekek lassabban sajátítják el a színek neveit, mint például spanyol anyanyelvű társaik – erről számol be a Standard Daily összefoglalása.
A Michael Ramscar pszichológus által vezetett kutatás azt találta, hogy az angol anyanyelvű gyerekek színfelismerési hátránya abból származik, hogy az angol nyelvben (akárcsak a magyar nyelvben) a melléknevek általában megelőzik a főneveket. A gyerekeknek sokkal nehezebb kiszűrniük a színre vonatkozó információt az angol „red ball” (piros labda) szókombinációból, mint a például a spanyol „la silla azul” (kék szék) szókapcsolatból, mert ez utóbbi esetben a főnevet már ismerő gyermek könnyebben kapcsolja az új színt a tárgyhoz.
Ramscar leellenőrizte feltételezését és azt tapasztalta, hogy az angol gyerekek is gyorsan elsajátítják a színek neveit, ha a szokásos melléknév-főnév sorrenddel ellentétben megfordítják számukra az információ közlését – például ha a „yellow house” (sárga ház) helyett azt mondják a felnőttek, hogy „the house that is yellow” (a ház, amely sárga).
A felmérés arra is kitért, hogy az angol nyelvben ez a hatás nem csak a színekre, hanem a méretre és a mennyiségre vonatkozó melléknevek esetében is megtalálható. Más melléknevek esetében ugyanis az angol nyelv is gyakoribban használja a főnév-melléknév sorrendet. Valószínűbb a „dog is wet” (a kutya vizes) kombináció, ha csak korábban már nem tisztázódott a szövegkörnyezetből, hogy vizes a kutya.
Az aggódó szülőknek Ramscar azt ajánlja, a színt, méretet és mennyiséget jelölő mellékneveket kezdetben az angol nyelvre kevésbé jellemző sorrendben adják elő gyermekeiknek, tehát mondják azt, hogy „a labda, amelyik piros”.
Nem biztos, hogy annyira jó ötlet fordított sorrendben tanítani a gyereknek a jelzős szerkezet, mert az fog nála rögzülni, aztán az iskolában a tanító néninek nehéz dolga lesz elmagyarázni a gyereknek, hogy az mégsem úgy van. "De hát otthon ezt tanultam..."