Miért nem tanulnak meg szlovákul
a magyar gyerekek?
Ezt a számukra annyira fájó problémát megérthetik a szlovákok is, ha összevetik a szlovák gyerekek angol- és a magyar gyerekek szlováktantervét.
A Maďari.sk szlovák nyelvű oldal azzal a céllal jött létre, hogy eloszlassa a szlovákok Magyarországgal és a szlovákiai magyarokkal szembeni előítéleteit, elősegítse egymás megismerését és ezáltal a két nép békés egymás mellett élését. A szlovákok gyakran hányják a szlovákiai magyarok szemére, hogy nem képesek vagy hajlandóak rendesen megtanulni szlovákul. A portál elmagyarázza, miért.
Fontos leszögezni, hogy bár előfordul, hogy kétnyelvű családok is magyar iskolába adják a gyerekeiket, vagy hogy a magyar családban élő gyerek már iskolás kora előtt is annyit forog szlovák társaságban, hogy valamennyire elsajátítja a nyelvet, nem ez a tipikus. A magyar iskolák legtöbb tanulója úgy megy első osztályba, hogy egyáltalán nem tud szlovákul, vagy legfeljebb néhány kifejezést ismer. Számukra tehát a szlovák éppúgy idegen nyelv, mint a szlovák gyerekek túlnyomó többsége számára az angol.
Ennek ellenére a magyar gyerekeke szlováktanterve és a szlovák gyerekek angoltanterve között hatalmas különbségek vannak. Kezdődik azzal, hogy míg a szlovák gyerekek csak harmadik osztályos korukban kezdenek idegen nyelvet tanulni, addig a magyar gyerekeknek a szlovákot mint államnyelvet már az első osztálytól tanulniuk kell.
Az elvárt tudásban is hatalmas különbségek vannak. A harmadikos szlovák gyerekek leginkább olyan játékokat játszanak, mellyel az angol nyelv ritmusát, hanglejtését, illetve az angolul beszélők nem nyelvi gesztusait (arcjáték, gesztikuláció) tanulják meg. A nyelvvel kommunikációs helyzetekben ismerkednek meg, a középpontban a hallás utáni értés és a beszéd áll – írni legfeljebb olyan szavakat tanulnak meg, melyek írásmódja hasonló a szlovák helyesírás hangjelöléséhez (hot dog, desk, pen stb.). Tulajdonképpeni nyelvtani ismereteket nem tanulnak.
Ezzel szemben a magyar tanulókkal szemben már első osztályban olyan követelményeket állítanak, mintha nem is idegen nyelvről lenne szó. Már első osztályban elvárás a hallott szöveg megértése és a beszéd mellett az olvasás és az írás – képesnek kell lenniük rövid szövegek elolvasására, beszélgetések folytatására, összefüggő közlések szóbeli megfogalmazására. (Tehát tulajdonképpen egy évben kell megtanulniuk anyanyelvükön és egy idegen nyelven írni, miközben a két helyesírás hangjelölésében jelentős különbségek vannak.) Példamondatok segítségével már többféle mondatszerkezetet is el kell sajátítaniuk.
(Forrás: Wikimedia Commons / Lure / CC BY-SA 3.0)
További különbség, hogy a szlovák gyerekek angoltanára a gyerekek tudásának függvényében maga dönt arról, hogy mekkora szókincset oktat. Az egyes témaköröknél meg van jelölve, hogy mik a fakultatívan tanítható elemek. Így például az osztály és az iskola vagy a család témakörében is megtaníthatóak a számnevek egytől ötig, de nem kötelezőek. Ezzel szemben a magyar gyerekeknek nemcsak kifejezések hosszú listáját kell ismerniük, de év végére el kell tudniuk mesélni négy mesét, elénekelni öt dalt, ismerni három gyerekjátékot és öt mondókát.
A cikk ígéri a folytatást, de már ennyiből is nyilvánvaló: a magyar tanterv a magyar gyerekek oktatására alkalmatlan, hiszen már az első pillanattól kezdve irreális követelményeket ír elő. Így aztán nem csoda, ha a gyerekek folyamatosan frusztrálva érzik magukat, ellenérzéseik alakulnak ki a szlovák nyelvvel szemben, lemaradásukat pedig sosem lesznek képesek behozni. Az egyedüli megoldás az lehet, ha a szlovák nyelvet ugyanolyan módon tanulhatják, ahogyan a szlovák tanulók is az idegen nyelveket.
@bloggerman77: @El Vaquero:
Egyikőtöknek sincs igaza. Az ilyen környezet valóban alkalmas az asszimilációra, és ha a körülmények olyanok, az egyénnek nincs valós választása, törvényszerűen fogja az asszimilációt választani. A tartós kétnyelvűség feltétele pontosan az, hogy a kettős identitás legyen a saját identitása: azaz azokkal érezzen közösséget, akik a magyar és a szlovák nyelvben és kultúrában egyaránt járatosak. Ehhez viszont – ami az oktatást illeti– nem magyar és pláne nem szlovák iskolába kellene íratni a gyerekeket, hanem két tannyelvűbe. Sőt, az igazi az lenen, ha pl. nem külön tanulnának szlovák és magyar irodalmat, hanem irodalmat tanulnának, együtt szlovák és magyar művekkel.
@bloggerman77: ez az asszimilációs sírás nagy kamu. Attól, hogy az államnyelvet is anyanyelvi szinten tanulja meg, még a magyart is megtanulhatja ugyanilyen szinten, és ápolhatja is. Csak az egyénen múlik.
@El Vaquero:
Egy "kiváló" asszimilációs terepet írtál le... Egy olyan közösségben, ahol az államnemzet van többségben, az oktatás emiatt szinte csak államnyelven lehetséges, és az egyik szülő mondjuk államnemzeti, vagy már kétnyelvű... Ez már asszimiláció.
www.qnell.com/
@El Vaquero: Ilyen helyeken viszont a gyerek megtanul szlovákul – gyakran inkább az a kérdés, hogy magyarul megtanul-e, ill. ha megtanul, akkor a gyerekeinek maga még továbbadja-e...
@Fejes László (nyest.hu): ebben biztos van sok igazság, de én nem ezekre az esetekre gondoltam. Nyilván olyan felállásra gondoltam, ahol kellően magas a szlovákok aránya a településen, és legalább az egyik szülő is anyanyelvi szinten tud. Na meg nem árt, ha van szlovák óvoda vagy ilyesmi. Ha annyira nincs viszont lehetőség, ahogy írod, olyan helyeken nyilván nem elvárható, ott eleve fenn sem áll a lehetőség.
@El Vaquero: Sokszor a szülők sem tudnak olyan szinten, hogy otthon feszélyezetlenül szlovákul beszéljenek. És van, hogy a településen sincs annyi szlovák, hogy a gyerek természetes közegben hallja a nyelvet. (Egyébként meg Hasonló tartalmak, első cikk...)
@bloggerman77: Valóban az asszimiláció előszobája lehet. De nem szükségszerűen az. Másfelől viszont megfelelő szlováktudás nélkül normális állást nem kap. Akkor marad az elvándorlás... Ezek helyett a stabil kétnyelvűség kialakítása lenne a célszerű...
@bloggerman77: Az általad leírt folyamat annak az eredménye, hogy a helyi magyarok olyan jól megtanultak szlovákul/románul?
@bloggerman77: Bunkók mindenhol vannak. Olyanról nem hallottál, hogy erdélyi magyar Mo-ra jött, és lingvicista támadásoknak volt kitéve?
@bloggerman77:
"a nagyszülők nyelvét az unokák az általános iskolában gyakorlatilag idegen nyelvként tanulják, és nem is a nemzetiségi dialektust, hanem a irodalmi nyelvet..."
**
Erre egy példa: egyetemi évfolyamtársnőm szlovák nemzetiségi volt. A nyelvet már iskolában tanulta, mert a szülei még értették, de már nem beszélték a nyelvet. Az iskolában az irodalmi szlovákot tanulta, aminek megértésével az anyanyelvi beszélő nagymamának gondjai voltak.. A csaj kiment tanulni Pozsonyba, ott meg mindenki rajta röhögött, hogy "magyarul beszél szlovákul"... Ez annyira kikészítette, hogy inkább hazajött néhány hét után.
@bloggerman77: Én Marosvásárhelyen születtem amikor még szinte teljesen magyar volt. A Bólyai iskolában második osztályos koromban közölték hogy megszüntetik a tiszta magyar iskolát és a 4 osztályból 2-töt átvittek a Papiu Ilarean román iskolába, és azt mondták ha a gyerekek nem akarnak olyan messze járni iskolába akkor járhatnak román osztályba mert ott úgy sem volt elég gyerek. Ezeknek a magyar gyerekeknek nagy része vegyes házasságba került és gyerekeik már románok lettek!
Egyébképpen nincs mit hozzátegyek bloggerman77 hozzászólásához. Pont úgy van ahogy leírta! A székelyföld akkor fogja túlélni a következő századokat ha hivatalos nyelvé válhat számukra a magyar és minden szinten használhatják a nyelvüket! (Én a Magyar Autonóm Tartományban születtem! Magába foglalta szinte a teljes székely földet)
@LvT:
" ha nem látsz a közösségükben annyi megtartó erőt, hogy egy nyelvi gettón kívül fennmaradhassanak."
**
A szlovákiai magyarok ma már kevesebb, mint 600 ezren vannak. 1918-ban még 1 millió 200 ezren voltak... Az erőszakos (re)szlovakizációt, többszöri menekülthullámot, kitelepítést tekintve ez nem is csoda, de még döbbenetesebb, hogy 1990 óta még gyorsabbá vált a szlovákiai magyarok népességfogyása.
Vagy nézzük Erdélyt. Azok a magyarok, akik nem a "enklávé" - így gúnyolják a Székelyföldet a többiek - lakói, népességszáma fogy. Érdemes megnézni egy népszámlálási tárképet: a magyar határ menti partiumi magyar etnikai sáv is feltöredezett. A Erdély belső területein élő szórványmagyarság vagy eltűnt, vagy a közösség az utolsókat rúgja.
Tudod elgondolkodtató, hogy milyen folyamat áll annak a hátterében, hogy a magyar határtól alig 2 km-re fekvő faluban lakó Kis János miért már Ioan Chis-nek nevezi magát?
Úgyhogy a kisebbségi nyelvnek a "gettó" a megmaradás, mert különben a többségi nemzet bedarálja.
De ezt neked LvT gondolom nem kel magyarázni, hiszen a magyarországi szlovákság is gyakorlatilag eltűnt. Az már csak egy Patyomkin-nemzetiség, ahol a a nagyszülők nyelvét az unokák az általános iskolában gyakorlatilag idegen nyelvként tanulják, és nem is a nemzetiségi dialektust, hanem a irodalmi nyelvet...
@blogen: azért tanulnék meg magyarul IS, mert az is nyelv, és egy nyelv anyanyelvi ismerete mindig nagy érték, később, idősebb korban pótolhatatlan. Pont hogy nem a magyar nyelv és a magyarság feladásáról beszéltem, mert pont ezen ok miatt érdemes a magyart is megtanulni és nem elfelejteni. Inkább praktikusan kell ezt átgondolni, nem politikai és hitéleti alapon. Minden ilyen természetes anyanyelvi nyelvtanulási lehetőséget érdemes kihasználni.
@bloggerman77: Két dolgot tennék hozzá, részben magyarországi szlovákként.
1. A hozzászólásodat, miként blogenét is, eleve hitelteleníti az, hogy ad hominem felütésű.
2. Ugyanakkor hipokrita módon le is becsülöd a szlovákiai magyarokat, ha nem látsz a közösségükben annyi megtartó erőt, hogy egy nyelvi gettón kívül fennmaradhassanak.
@El Vaquero: És te minek tanultál meg magyarul, sokkal jobban érvényesülhetnél angol anyanyelvvel!
@El Vaquero:
"de szerintem a szlovákiai magyarok rosszul teszik, hogy nem kétnyelvűvé nevelik a gyerekeiket."
**
Téged Ján Slota keblére ölelne. A kétnyelvűvé nevelés a asszimiláció előszobája, a nyelvfeladás kezdete. A kétnyelvű beszélő jó eséllyel adja fel a nemzetiségi anyanyelvét a vonzóbb többségi nyelvért, mert akkor neki az is az anyanyelve...
Nem vagyok oda a szlovákokért, de szerintem a szlovákiai magyarok rosszul teszik, hogy nem kétnyelvűvé nevelik a gyerekeiket. Akár mennyire is nem szeretjük, a szlovák azért mégis elő és velünk szomszédos idegen nyelv, nem haszontalan beszélni, továbbá ha egy nyelv anyanyelvi szintű elsajátítására lehetőség van, azt érdemes kihasználni. A kölöknek tuti nem árt meg. Ettől meg még nem kell szeretni a szlovákokat.
A cikkben leírt harmadikos szlovák angoltanítás elég jól hangzik, de kötve hiszem, hogy ez lenne kint általános. Legfeljebb elit helyeken tudom elképzelni.