Merész következtetés a csimpánzokról
Egy új tanulmány azt állítja, hogy a csimpánzok az emberhez hasonló szinesztéziai asszociációval rendelkeznek. A bizonyíték azonban még nem meggyőző…
Az MTI által is közölt hír szerint „Nemcsak az emberek, hanem a csimpánzok számára is világosak a magas, illetve sötétek a mély hangok”. A világ internetes tudományos oldalainak kijelentései néha még ennél is sokkal tovább mennek. Az egyik például azt állítja, hogy a tanulmány igazolja, hogy már a csimpánzok agya is elő van kódolva a nyelv kifejlesztésére. A kutatás valódi eredményeiből azonban elég merész lenne ilyen messzemenő következtetéseket levonni.
Az MTI híre nagyjából ugyanazt írja le, mint amit máshol is olvashatunk:
Nemcsak az emberek, hanem a csimpánzok számára is világosak a magas, illetve sötétek a mély hangok – derítették ki német és japán kutatók.
Mindez arra utal, hogy az ember és a csimpánz közös őse már ismerte a hangzás és a vizuális tulajdonságok közti összefüggéseket.
A berlini Charité és Humboldt Egyetem, valamint a japán Kyotói Egyetem kutatói hat csimpánzzal végeztek kísérleteket – közölte az ORF tudományos hírportálja (http://science.orf.at). Az állatoknak egy képernyőn kellett fehér és fekete négyzeteket felismerniük, és az annak megfelelő gombot megnyomniuk. A feladat elvégzése közben magas vagy alacsony hang szólt a háttérből.
A csimpánzok többször hibáztak, ha a hang nem illett a négyzet színéhez – például a fehér négyzet megjelenésekor mély hang hallatszott.
A kutatók szerint az eredmények arra utalnak, hogy a csimpánzok is érzékelik a hangok és színek közötti összefüggéseket. Ez megerősítheti azt az elméletet, amely szerint az emberelődök első szavai nem véletlenszerűen hangzottak el, hanem létezett szisztematikus kapcsolat a szó hangzása és jelentése között.
Egy fontos rész azonban kimarad a fenti összefoglalóból, ami némely más írásban megtalálható. Ez pedig a csimpánzok teljesítményének állítólagos romlásának mértéke akkor, amikor a hang „nem illet” a négyzet színéhez. A csimpánzok feladatmegoldási sikeressége valójában alig változot ilyenkor, 93 százalékról 90-re „esett”. Ez a romlási arány közel sem meggyőző, arra semmiféleképp se elég, hogy egy komoly elméletet alapozzanak rá. Már az a következtetés, hogy a csimpánzok látják a hangokat, is igencsak merész. Ráadásul az emberek teljesítményének romlása is csak a feladat megoldásának lassulásában volt tapasztalható. (Itt is jó lenne tudni, hogy mekkora lassulásról is van szó.)
A tanulmány konklúziója, hogy sötét-világos asszociációja a mély-magas hangokkal már csimpánz és az ember közös ősénél kialakult, és hogy ez később kihatott az emberi nyelv fejlődésére is, egyelőre inkább csak hipotézis marad.
Forrás
Nature: The chimpanzee who sees sounds
És mi a köze a szinesztéziának a nyelvhez?