Melyik nyelven reklámozzák a legtöbb kaját Amerikában?
A gyermekkori elhízás olyan gyakori jelenség az Egyesült Államokban, hogy már-már járványnak számít. Az okokat kereső tanulmányok sorában egy friss kutatás az ételreklámok szerepét vizsgálja, méghozzá nyelvi szempontból.
Ki ne látott volna olyan kisgyereket, akinek egyik kezében egy szelet csoki olvadozik, míg a másik kezével éppen egy chipset próbál a szájába gyömöszölni? Az őt kísérő szülők bevásárló szatyrából pedig további, kifogyhatatlannak tűnő muníció kandikál ki. Szerencsére nálunk (még) nem annyira megszokott ez a jelenség – létezik viszont olyan ország, ahol a gyerekek túlnyomó része nem barátja a mérlegnek.
(Forrás: Lockstockb / sxc.hu)
A tudósok nemrég a gyermekek számára csúcsidőnek számító szombat délelőtti és hétköznap délutáni tévéműsorokat elemezték 12 csatornán, típus és nyelv szerint. Azt találták, hogy a reklámoknak nem kevesebb mint egynegyede bátorította az ifjú tévénézőket különböző ételek és italok fogyasztására. A Science Daily beszámolója szerint a reklámfilmek 91,2 %-a hangzott el angol nyelven, 8,7 % célozta meg a spanyol bevándorlókat, és a majdnem hatezer felvétel közül csupán egyetlen egy volt kétnyelvű.
Gyorséttermek, édességek, chipsek, ropogtatnivalók és cukrozott italok: minden 5. reklám ezek fogyasztására buzdított. A vizsgált csatornák közül a gyerekadók 76 %-kal több nasireklámot sugároztak, mint a felnőtteknek szóló csatornák. És nem jobb a helyzet a tiniknek szóló adókon sem (pl. MTV), ahol az arány megközelítőleg ugyanez.
Ez a mostani volt az első tanulmány, ami a spanyol nyelvű ételreklámokat vizsgálta Amerikában. Bár az arányokat tekintve nem volt különbség az angol és a spanyol nyelvű csatornák között, a spanyol adók gyakrabban szerepeltettek alkohol-és gyorséttermi hirdetéseket, mint másfajta étkeket. Nem meglepő, hogy a spanyol gyerekek körében is egyre többet fenyeget a kóros kövérség.
„Az iskolákban és a családokban átfogó táplálkozási programokat kell népszerűsíteni, és ezzel együtt csökkenteni kell az ételreklámok számát a médiában” – szögezik le a kutatás vezetői. „Meg kell értetni a fiatalokkal a hirdetések mögött meghúzódó gazdasági érdekeket, és fel kell hívni a figyelmüket azokra a stratégiákra, amiken keresztül a média felébreszti a vágyat a fogyasztásra. A nagyobb éberség felvértezheti a nézőket az ételreklámok kóros hatásai ellen.”
Meg kell hagyni, az ételreklámok között szerepeltek gyümölcs, zöldség és gyümölcslevek fogyasztására buzdító darabok is. Ezek száma azonban elenyésző volt: mindössze 1,7 %. Talán ennek is köze van ahhoz, hogy több apróság kezd toporzékolni a boltban a csokis polc, mint a zöldséges pult előtt.