Melegházasság már az őskeresztényeknél?
Dokumentumok sora utal arra, hogy a 12. századig a keresztény egyház is természetesnek fogadta el a melegházasságot – ráadásul ez nem is új felfedezés.
Bár a melegházasság nagyon modern ötletnek tűnik, John Boswell, a Yale egyik katolikus tudósa már csaknem két évtizeddel ezelőtt azzal sokkolta a világot, hogy bizonyította: a korai keresztény egyház szentesítette az egyneműek házasságát – emlékeztet az io9 tudományos-ismeretterjesztő portál. Boswell jogi és egyházi dokumentumok tanulmányozása közben több tucat olyan szertartás írásos nyomára bukkant, melynek során két férfi kötötte össze az életét – a heteroszexuális párok házasságkötéséhez hasonló módon. Leszbikus házasságoknak nem találta nyomát, de ezt az is magyarázhatja, hogy a férfiak élettörténete egyébként is jobban dokumentált.
Boswell kutatásait még az 1970-es években kezdte, már 1980-ban megjelent Christianity, Social Tolerance, and Homosexuality: Gay People in Western Europe from the Beginning of the Christian Era to the Fourteenth Century (Kereszténység, társadalmi tolerancia és homoszexualitás: melegek Nyugat-Európában a kereszténység kezdeteitől a 14. századig) című műve, ennek módosított és jelentősen bővített az 1994-ben kiadott Same-Sex Union in Pre-Modern Europe (Azonos nemű kapcsolatok az újkor előtti Európában) című könyve.
Boswell úgy vélte, hogy az egyház nézetei csak a 13. században változtak meg a házasságról. Ekkor alakult ki az a nézet, hogy a házasság elsődleges célja a szaporodás, és ez jelentette a melegházasságok végét. Az egyháztudósok és -hivatalnokok mindent megtettek azért, hogy eltüntessék a melegházasságok nyomait. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a mai tudósokat megtéveszti a házasság mai fogalma, és gyakran nem ismerik fel az eléjük kerülő 1800 éves iratokban a melegházasságok dokumentumait. Az oklevelek általában „fivérek” egyesítéséről beszélnek – így írták le az a melegkapcsolatokban élőket az ókori Rómában, ahol ez az életforma teljesen elfogadott volt. A házasság még ezer évvel ezelőtt sem a szaporodásról, hanem a vagyonmegosztásról szólt.
A keresztény szentek közül homoszexuális kapcsolatot sejthetünk Polyeuctus és Nearchus, Perpetua és Felicitas, illetve Sergius és Bacchus között. 7. századi ikonjukat Boswell a melegházasság dokumentuumaként értelmezi: a két szent esküvőjén Jézus jelenik meg tanúként.
(Forrás: Wikimedia Commons)
A legfőbb bizonyíték arra, hogy ezek a szövetségkötések házasságkötésnek tekinthetők, az, hogy a szertartások leírásai nagyon hasonlóak a heteroszexuális házasságkötések leírásaira. Ezek az őskereszténységben néhány ima elmondásából álltak, a 12. századra viszont komplex szertartásokká fejlődtek: a helyszínt gyertyákkal díszítették, a két fél az evangéliumokra helyezte kezét, jobb kezuket egymásba fonták, a kezeiket a papi stólával kötötték össze, elhangzott a miatyánk, áldoztak és csókkal zárták az eseményt – időnként meg is kerülték az oltárt. Boswell külön fejezetben hasonlítja össze az azonos neműek szertartásait a heteroszexuális házasságkötési ceremóniák leírásaival: a könyv mellékletében ezekből mintegy száz oldalnyit publikál is.
Az akkori melegházasságok elsősorban abban különböztek a maiaktól, hogy akkoriban az emberek nem láttak bennük semmi különöset. A homoszexualitás nem volt megszilárdult tabu.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (18):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
Nettó marhaság. A IV. Lateráni Zsinat (1215) előtt nem is létezett semmiféle egyházi esküvő. A házasság nem is számított szentnek. (forrás: Ruszoly József: Európa jogtörténete) Papok jelenléte az esküvőn csak a IX. sz-tól datálható. Tudjuk, hogy István és Gizella házasságánál volt pap, később Kálmán is előírta hazánkban, de nem létezett semmilyen liturgia. Az ekkoriban elszakadó orthodoxoknál egészen az újkorig nem volt semmilyen szertartásrend. Persze, azért is ostobaság, mivel a Biblia tiltja a homoszexualitást (Genezis: Szodoma és Gomorra, Leviták könyve stb.) Merő anakronizmus az egész.
De szerintem a kettos mercet nem kell neked tanitanom, lathatolag ebben szocializalodtal.
Es nem elhanyagolhato az sem, hogy a te seggfejseged meg raadasul torvenytelen is, nevezetesen becsuletsertes. Tehat amig az eredeti komment nem sertette senki jogait sem, addig te, a hatalyos torvenyek altal is elismerten, mas jogait serted!
@Sigmoid: csatlakoznek Galvan Tivadarhoz.
Csak azert, mert valakinek nem tetszik a homoszexualitas(radasul a kommentbol ez ki sem derul, nem lehet tudni, Bloggerman77 errol nem nyilatkozott), mar egybol seggfej? Nem aki buntetne, nem aki uldozi, csak akinek nem tetszik. Az mar biztosan seggfej? Nem hallottad meg, hogy izles dolgaban nincs helye a vitanak? Nem csak mert a vita eldonthetetlen lenne, hanem azert is, mert az ember izlese nem szabadon valaszthato, nem dontes kerdese. Nem lehet szeretni a kavet, bort, csokoladet...... es horribile dictu a homoszexualitast sem azert, mert valaki akarja szeretni. Vegy szereti, vagy nem.
Akkor peldaul aki nem szereti a kavet, az is seggfej? Nem aki tiltana a kavefogyasztast, nem aki pl megtamad kavefogyasztokat, nem, csak epoen nem szereti a kavet. Vagy csaknem mar megint a jol ismert kettos merce? Akkor pl az aki nem szereti a homoszexualitast nem szereto embereket, szerinted az is seggfej? Szerintem igen, kulonos akkor, amikor - mint azt te is tetted- minden ok nelkul leseggfejezi oket. Ezek szerint te, még a te beteges ervrendszered szerint is seggfej vagy!
Ezert szerintem ez a seggfejezes nem vezet sehova, kulonosen indokolatlan pedig egy ilyen visszafogott kommentre valaszul.
Mivel a hegyi legelőkön a pásztorok hónapokon keresztül... azt is kutatni kellene, vajon az emberiség bizonyos százalékában fellelhetők-e olyan gének, amelyek a göndör kis barikákat részesítik előnyben.
@Sigmoid: Csakhogy Kegyed jócskán visszaél ezzel a joggal.
Én se tudom mire vélni a cikket. Ez tényleg olyan, mintha B. J. F. munkásságát a sumer-magyar rokonságról, vagy mondjuk H. I. és P. G. munkásságát a kitalált középkorról úgy állítanák be, hogy „bár sok tudós kritizálja felfedezésüket, más tudósok egyetértenek velük, beleértve a prominens tudóst, X.Y. stb." Csak ettől még az adott személyek „munkássága" egy-egy bődületes nagy ökörség és a szakbarbárság iskolapéldája.
Vagy itt volt ugye a leleplező sorozat a Nyesten az állítólagos finnugrista összeesküvésről, amit egy légből kapott idézetre alapoznak. Ott is hány „prominens tudós" állítja, hogy a Habsburgok így meg úgy „összeesküdtek", közben a „forrásuk" egy ordenáré hazugság.
Maxvalt kiegészítendő, amit itt vizsgálni lehetne, az az adott rituálé esetleges deviációja. Nem pedig fordítva próbálni „érvelni".
Az Adelphopoiesis házasságként értelmezése eléggé problémás. Ez sokkal inkább az örökbefogadás egy speciális esete, amikor nem "szülő" egy "gyermeket", hanem testvér fogad testvért:
www.newoxfordreview.org/reviews.jsp?did=1294-viscuso
@maxval: Természetesen a felvázolt elmélettel nem kell egyetérteni, és nem hiszem, hogy a nyest munkatársai vagy olvasói között sokan lennének, akik olyan szakmai ismeretekkel rendelkeznének, hogy határozott véleményt formáljanak a kérdésről.
Mindazonáltal az említett szertartásról szóló Wikipédia-oldal (en.wikipedia.org/wiki/Adelphopoiesis ) a szertartás kapcsán lényegében azzal az egyetlen kérdéssel foglalkozik, hogy Boswell általad marginálisnak minősített álláspontja mennyiben helytálló. (Persze lehet, hogy a Wikipédiát is a „homoklobbi” tartja a kezében.) Mindenesetre itt olvashatjuk azt is, hogy „While many scholars criticized Boswell's findings, other scholars agree with him, including prominent scholar Robin Scroggs and William L. Countryman.” Természetesen azt sem tudjuk megítélni, mennyire prominens a két kutató.
Ezek a jelek nem arra utalnak, hogy a Boswell nézetei annyira marginálisak lennének (függetlenül attól, hogy helytállóak-e). Véleményünk szerint Boswell munkája érdemes arra, hogy megismertessük vele olvasóinkat, függetlenül attól, hogy esetleg később valóban sikeresen cáfolják, vagy éppen a kérdés örökre nyitott marad.
Mindenesetre köszönjük a feltételezést, hogy a „homoklobbi” csapdájába estünk, nem pedig a „homoklobbi” áll mögöttünk, esetleg mi magunk vagyunk a „homoklobbi”. Sajnos érveid engem személyesen nagy számuk ellenére sem győztek meg.
A hozzászólásom elsősorban felhívás volt egy (szerintem biztosan nem létező) homo házassági okirat bemutatására az ókor-, középkorból. Ez volna szükséges ahhoz, hogy az itt közölt cikket a "helyére tegye".
Az anális szex I. által való megszentelésének kizárt voltát nem a ceremónián elhangzottakban kell keresnünk, hanem a megfelelő vallásnak a HÁZASSÁGRÓL szóló részletes direktívákban.
1. A zsidó vallás utálatosságnak tartja a homoszexet, de még az onániát is. Ezzel szemben helyesnek, sőt kötelezőnek tartja, hogy a férfi rendszeresen "adjon" a nőnek. Elismervén ezzel azt, hogy ennek hiányában a nő szexuális nyomorba kerül és előbb-utóbb máshol keresheti azt, amire szüksége van. Ami pedig - főleg a nő számára - szigorúan tiltott. Ezt, vagyis a férfi "teljesítési" kötelességét annyira fontosnak tartják, hogy még a házassági okiratban (a KTUBÁ-ban) is szerepel.
2. A keresztény vallás csak a gyermeknemzés céljából való közösülést tartja "bűntelennek". Bevezette a papok nőtlenségét és az apácák szexnélküliségét is... Ilyen körülmények között természetes, hogy a keresztény átlagember mindezt egyáltalán nem veszi komolyan.
Szerző, beleestél a homoklobbi csapdájába. Ez a szertartás a testvérré fogadás, s semmilyen szexuális tartalma nincs szinte egyetlen kutató szerint sem. Te megtaláltad az egyetlen kutatót, aki más véleményen van és az ő marginális álláspontját valamiféle történelmi igazságként állítod be.
Ez kb. olyan, mintha lesöpörnéd az asztalről a magyar nyelvészet álláspontját, s kijelentenéd, hogy a magyar a sumér leszármazottja, mert egy könyvben te ezt olvastad.
@bloggerman77: „a korai kereszténység tisztán zsidó gyökerű volt”
A kereszténység a Római Birodalomban államvallássá lett – római gyökerei legalább olyan erősek.
@Krizsa: „amely a szexuális életet két egynemű között I. áldásával szentesítette (volna). De nem mást, hanem az anális szexet”
Miért, hetero pároknál a szertartás melyik részénél mondja el a pap, hogy az ifjú pár ezentúl milyen módon egyesülhet?
Elhiszem, hogy pénzért és presztizsért 1951 táján bármit összefirkáltak az őskeresztényekről.
Ókori írást kérünk felmutatni, olyan egyházi szertartásról,
amely a szexuális életet két egynemű között I. áldásával szentesítette (volna). De nem mást, hanem az anális szexet, és nem heteropárnál (mert azoknál ez általában terhességmegelőzés), hanem homopárnál.
Ilyen nincs. De bármely vallásos ceremónián megáldhattak egyszerre két személyt, bármely feladatra kiszemelvén őket. A többi marhaság.
Az viszont természetes dolog, hogy szexualis nyomorban a pótszerek iránt is nehezen legyőzhető a hajtóerő - amit még az éhség sem győz le. Tehát a börtönökben, a kolostorokban, a pásztorok az állatokkal stb...
NEM "genetikusan homonak született" egyedek kasztak, és zasznak, hanem nemi nyomorban csinálnak bármit és akármit.
Szal ne zagyváljunk, modern emberke. Aki a hetero kapcsolatokkal együttjáró utálatos mindennapos zaklatást, a személyed kisajátítását a másik által,
a házassággal kapcs. plusz terheket, stb. nem akarod felvállalni. (Igazad is van:-). Ezek elkerülésének többféle módja van: az egyik módszer a homo kapcsolat.
Vannak más megoldások is... de ezekhez, az adott társadalmakban nem mindig van LEHETŐSÉGE - vagy bátorsága.
S vegyük észre, hogy a modern "nyugati" társadalmakban ált. a FÉRFI a kiszolgáltatottabb, akit (a gyerektartás, pláne nőtartás elmaradásáért) a törvény is üldöz - viszont a közös lakásból, a gyerekei szeretetéből meg kihajít.
Mert a valóban emancipált nő (pláne, ha még jellemtelen, hazudós is) sokféle egyéb megoldást is találhat:-).
Ez a könyv e: www.amazon.com/Lost-Christianities-Battles-Scripture-Faiths/dp/01951
(Persze ha nem az érdekel, hogy az őskeresztények vagy a zsidók mit gondoltak, hanem csak történelmi / vallási megerősítést keresel arra, hogy utálod a buzikat, akkor nem szóltam. Seggfejnek lenni emberi jog.)