A házasság világnapja
Eljegyzés, esküvő, házasság – napjainkban egyre kevésbé népszerűek ezek a fogalmak. Az utóbbi évtizedekben hazánkban is egyre többen választják a házassággal szemben az élettársi kapcsolatot. De mi is az a házasság, amitől sokan annyira idegenkednek? Mi köze a rablóultihoz vagy az esőhöz?
A vízkereszttől hamvazó szerdáig tartó farsangi időszak a klasszikus báli szezon. Mivel ekkor a mezei munkák nem kötötték le az embereket és a mulatozást tiltó böjt sem volt, hagyományosan ez volt a házasságkötések legfőbb ideje is. Magyarországon az 1894-ben hozott XXXI. törvénycikk rendelkezett úgy, hogy érvényes házasságot polgári tisztviselő előtt kell kötni – szemben az addig a kereszténység elterjedése óta egyeduralkodó egyházi házasságkötéssel. De mit jelent a házasság?
(Forrás: Wikimedia commons / Nevit Dilmen / GNU-FDL 1.2)
Maga a házasság szó az 1400-as évektől kezdve jelenik meg az írásos emlékekben. A szó töve, a ház, a finnugor korból származó szó; amelynek az alapalakja valószínűleg *kota volt. Arra több nyelvben is van példa, hogy a ’házasodik, házasság’ jelentésű szavak töve a ’ház’ jelentésű szó. Ilyen például a spanyol, ahol a casa ’ház’ – eredendően latin – tőből képezhető a casarse ’megházasodik’ ige. A szláv nyelvek közt is találunk ilyen példát: a bolgár dom ’ház’ szó a töve a ’megházasodik’ jelentésű zadomjavamsze igének.
A francia mariage [mariázs] ’házasság’ szóból származik a magyar máriás szó, ami egy magyar kártyával játszott, német eredetű kártyajáték neve. Ennek talonmáriás nevű változatából alakult ki a hazánkban igen népszerű rablóulti. Az eredeti máriást francia kártyával játszották, ahol a király és a dáma alkotott egy párt. Így a név a két lap házasságára utal. Ezzel a szóval ellentétben a máriás ’egy pénzfajta’ szó Szűz Mária nevéből ered.
A házasság szó megfelelői több nyelvben a latin matrimonio [matrimónio] ’házasság’ szóból származnak. Pontosan ebben a formában jelenik meg a szó a spanyolban vagy az olaszban. Ennek a szónak a töve a latin mater ’anya’. Ezzel szemben az angol marriage [meridzs] és a francia mariage [mariázs] a latin maritus [maritusz] ’férj, házas’ vagy a maritare [maritáre] ’összeházasít’ szavakból származik. Ezek végső forrása a latin mas [mász] ’férfi, hím’ szó. A román ebből a szempontból nemzetközi nyelv. Megtaláljuk benne ’házasság’ jelentésben a fent tárgyalt mindhárom latin eredetű változatot: a căsătorie [köszötoríe] (< ’ház’) ~ matrimoniu [matrimóniu] (< ’nő’) ~ mariaj [mariázs] (< ’férfi’).
(Forrás: Wikimedia Commons)
Jogi szempontból a házasság a jelenleg hatályos szabályozás szerint akkor jön létre egy férfi és egy nő között
ha az együttesen jelenlevő házasulók az anyakönyvvezető előtt személyesen kijelentik, hogy egymással házasságot kötnek.
A házasság nem csupán nyilvántartásba vételt jelent, mint az 2010. január 1-je óta közjegyző előtt tehető élettársi nyilatkozat, hanem például vagyonközösség létrejöttét is. A házasságot felbontani csak bíróságon lehet, és a válás a felekre különböző kötelességeket ró – elsősorban az utódokról való gondoskodás és a közös vagyon felosztása tárgyában. Talán nem mindenki tudja, hogy nem csupán a különböző egyházi eskük szövege, hanem a házasságról szóló törvény is kitér a házastársi hűségre: „A házastársak hűséggel tartoznak egymásnak és egymást támogatni kötelesek.”
Eskü esőben
A házasság megkötésének ceremóniáját esküvő-nek nevezik – az írásos emlékek tanúsága szerint a XV-XVI. század óta. Az eskü, esküszik, esküvő szócsalád a régi es ’eskü’ szóból keletkezett. Ez az es- igető (esik, esdekel, eseng) főnévi párja lehetett, így a mai eső szóval áll közvetlen rokonságban. Az es szó ’eskü’ jelentése – A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint – a következő lépéseken keresztül történhetett: ’esik > térdre esik, leborul > leborulás közben megfogalmazott kérés, ígéret > ígéret, fogadalom’. Az es főnévből igeképzővel alakultak ki az igei formák (pl. esket, esküszik), majd az ezekből képzett főnevek, melyekből a nyelvújítás során elvonással jött létre az eskü szó.
(Forrás: Wikimedai Commons / Wknight94 / GNU-FDL 1.2)
A boldogító igen kimondása után a fiúból vagy legényből és a lányból férj és a feleség lesz. A férj ősi finnugor eredetű összetett szó. Az elhomályosult összetétel első eleme a fiú, fi, a második elem pedig az önállóan elő nem forduló *er(j) tő. A férj eredeti jelentése valószínűleg ’férfi’ volt, mely később a ma is használt ’férfi házastárs’-ra szűkült le. A XVIII. században időlegesen azonban a férjet ’női házastárs’ jelentésben is használták.
A férj társa a házasságban a feleség. Ez a szó a fél főnévből jött létre szóképzéssel. A fél ’embertárs; vminek az oldala’ szó ősi örökség az ugor korból. Az ’embertárs’ jelentés már az 1190-es évekből származó Halotti beszéd és könyörgésben is megjelenik: Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk? Valószínűleg az ’az ember, aki az ő felén áll’ jelentésből alakult ki a szónak ez az embertársakra vonatkoztatott használata.
(Forrás: Wikimedia Commons)
A feleség szó szinonimája a valakinek a neje kifejezés. A neje alak az uráli eredetű nő ’nőnemű felnőtt ember’ szó ragozott formája, mely a fő~feje, vő~veje alakokkal párhuzamos. Napjainkban azonban a nő szót főként nője alakban ragozzuk birtokos esetben, hasonlóan a hő~hője alakhoz. Mára a neje ’felesége’ és nője ’barátnője, csaja’ alakok jelentése elvált egymástól. Mostanában lehetünk tanúi annak a változásnak, hogy a neje alakból elvonással keletkezik a nej tő: „A balhés nej miatt mondott le a svájci jegybankelnök”. Ez párhuzamos azzal a folyamattal, aminek során a fej szó keletkezett a feje, fejem stb. alakokból a 17–18. században. Az ilyen folyamatokat hívják a nyelvészetben szóhasadásnak.
Párok
A világ számos országában megfigyelhető az a tendencia, hogy egyre kevesebb pár köt házasságot. A régi paraszti társadalomban is létezett a házasság nélküli együttélés, ám azt első gyermek megérkezése előtt rendszerint esküvő követte. Napjainkban egyre többen élnek együtt a számukra további jogokat és kötelességeket adó házasság nélkül, akár számos közös gyerek születése után is. Terjed a férjem, feleségem szavak helyett a párom használata.
(Forrás: Wikimedia Commons / Kobako / CC BY-SA 2.5)
A házasságra való buzdítás érdekében számos intézkedés történik világszerte. Nem csak jogi eszközökkel, hanem ismeretterjesztéssel is igyekeznek rávenni a párokat arra, hogy hivatalos formában is erősítsék meg összetartozásukat, és ezzel például vállalják fel az együttélés vagyonra vonatkozó következményeit is. Ebbe a folyamatba illeszkedik az az Amerikából induló kezdeményezés, hogy legyen külön ünnepe a házasság intézményének. 1983 óta február második vasárnapja a Házasság Világnapja.
" Arra több nyelvben is van példa, hogy a ’házasodik, házasság’ jelentésű szavak töve a ’ház’ jelentésű szó. Ilyen például a spanyol, ahol a casa ’ház’ – eredendően latin – tőből képezhető a casarse ’megházasodik’ ige. A szláv nyelvek közt is találunk ilyen példát: a bolgár dom ’ház’ szó a töve a ’megházasodik’ jelentésű zadomjavamsze igének."
Itt muszáj megemlíteni a törököt, mert ellenben a fent hozott 'házasodik' párhuzammal a teljes képzéssor megtalálható benne: ház: ev, házas: evli, házasodik: evlenmek. Gyanús, hogy a török kultúrkörből való tükörfordítás a magyar.