Megváltoztathatók az emlékek
Kutatóknak sikerült megváltoztatniuk egerek emlékeit. Az új kutatás a memória működésének és a hamis emlékek keletkezésének megértéséhez vezet közelebb.
Mindenki tapasztalhatta már, hogy az emlékek megbízhatatlanok: az, ahogyan emlékszünk egy adott helyre vagy eseményre, időről időre változik. Két ember biztosan nem ugyanúgy emlékszik ugyanarra az eseménysorra, amelyben közösen vettek részt. Az MIT memória működését kutató tudósai azt tapasztalták, hogy egerek agysejtjeinek stimulációjával megváltoztathatók az állatok emlékei; új információk is kerülhetnek a memóriájukba ilyen módszerrel – számol be a Science magazinban megjelent eredményekről a Science Daily tudományos hírportál.
A kísérletekből kiderült, hogy az egereket „meg lehet tanítani félni” azzal a módszerrel, hogy aktiválják egy emléküket és közben áramütés éri a lábukat. „Ehhez hasonlóakat korábban csak a sci-fikben láthattunk” – mondja Steve Ramirez, a kutatás vezetője.
A kutatók azzal már korábban is tisztában voltak, hogy az emlékek bizonyos kisebb neuroncsoportokhoz köthetők. Annak a megértése, hogy hogyan vannak kódolva az emlékek, kulcsfontosságú lehet az emberi memória működésének feltérképezésében, és a memóriazavarokkal járó betegségek kezelésében. Annak az azonosítása azonban, hogy ezek az emlékek hogyan kapcsolódnak az egyes neuroncsoportokhoz: technikailag igen nehéz feladat.
A kutatók korábban kifejlesztettek egy módszert, amelynek segítségével pontosan meghatározhatók az aktív neuronok egy adott helyzetben. A módszer lényege, hogy az agysejteket úgy módosítják, hogy azok fényérzékeny fehérjéket termeljenek, amikor aktívak. Így az agysejteket fénynek kitéve aktiválni tudják a neuronoknak egy-egy kívánt csoportját.
A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy ennek a módszernek a felhasználásával egyes emlékekhez kapcsolódó neuronok is aktiválhatóak-e. Ezt úgy tesztelték, hogy megpróbálták megváltoztatni az állatok emlékeit azzal kapcsolatosan, hogy egy adott szituációban féltek-e vagy sem.
„Az egereknél a félelem a legegyértelműbb viselkedéses reakció” – magyarázza Ramirez. „Ha az állat nem fél, akkor elkezdi feltérképezni a ketrecet, fel-alá járkál; ha azonban fél, akkor behúzódik az egyik sarokba, és meg se moccan.”
A kísérlet első lépésében az állatokat négy különböző ketrec valamelyikével ismertették meg. A négy ketrec különbözött egymástól abban, hogy mi volt a padlón, más szaguk és más fényviszonyaik voltak. Amint az állat az első ketrecet feltérképezte, a kutatók a fent leírt módszerrel (a fényérzékeny fehérjék segítségével) rögzítették, mely neuroncsoportok aktiválódtak. Ez után az állatokat egy másik ketrecbe helyezték át, majd amikor az egér elkezdte feltérképezni az új helyet, a kutatók fény segítségével aktiválták azokat a neuronokat, amelyek az első ketrec feltérképezésekor voltak aktívak, és ezzel egy időben elektromos áramütésnek tették ki az állat lábát. Végül az állatot visszahelyezték az első ketrecbe, azaz abba, amelyiket korábban félelem nélkül térképezte fel, és amelyhez nem kapcsolódott sokkélmény. Az egér ebben a ketrecben másodjára behúzódott a sarokba, és egyértelműen a félelem jeleit mutatta. Ha azonban a harmadik – az állat számára még ismeretlen – ketrecbe helyezték át, akkor nem mutatta a félelem jeleit.
A kontrollcsoportba tartozó állatok esetében mindent ugyanúgy csináltak, kivéve, hogy náluk az elektromos sokkal párhuzamosan nem aktiválták az első ketrec emlékét. A kontrollcsoportba tartozó állatok esetében nem kapcsolódott félelem az első ketrechez. A kísérleti állatoknak tehát – úgy tűnik – valóban az első ketrechez kapcsolódó emlékeit sikerült módosítani.
A kutatók azt találták, hogy a hippokampusz bizonyos agytekervényeinek a neuronjai voltak felelősek az emlékekért. Ez egybevág a memória működésével kapcsolatos korábbi kutatási eredményekkel.
Forrás