„Megtiszteltetés, hogy nálam akarnak tanulni”
Talán még emlékeznek az olvasók nem olyan régen futott játékunkra, melyben 2010 legjobb óravázlatát kerestük. A pályázatra számos színes és ötletes munka érkezett. Közülük végül Kovácsné Kereső Andrea volt az, aki kiérdemelte az első helyezést, és ezzel megnyerte a Tinta Kiadó ötvenezer forint értékű könyvcsomagját. Kíváncsiak voltunk, nyertesünk vajon mivel foglalkozik a mindennapokban, ezért megkértük, meséljen nekünk.
Kereső Andrea, aki MeinbesterUnterrichtsplan.doc című munkájával megnyerte a Legjobb óravázlat 2010 című pályázatot, 13 éve van a némettanári pályán. Azóta legnagyobbrészt felnőttoktatással foglalkozik. Jelenleg főként nyelviskolák és cégek felkérésére tanít Székesfehérváron. Mint mondja, mindig motiválja, ha valami új feladatot kap, amire készülhet, ami lelkesítheti, ezért most arra vállalkozott, főiskolai diplomája mellé az egyetemi képesítést is megszerzi. Most van a finisben: már készül a diplomamunka.
A kérdésre, hogy mivel lehet leginkább motiválni a felnőtt „nebulókat”, több tényezőt is említ. A legfontosabb – mondja –, hogy azonnal használható tudást adjon az emberek kezébe. A felnőtteknek fontos a tudat, hogy a mindennapi életben is hasznos ismereteket sajátítanak el. Emellett úgy tapasztalja, ösztönzőleg hat a játék is. Hiszen nem csak a gyerekek szeretnek játszani; a játékos feladatok a felnőtteket is ugyanúgy kikapcsolják, ellazítják, feldobják. Ezen kívül Andreának fontos tanítási elve az is, hogy mindent az órán tanít meg, és nem terheli tanítványait házi feladatokkal. „Úgy érzem, ki vagyok tüntetve azáltal, hogy az emberek a család, a munka és az esetleges túlórák mellett is úgy döntenek, hogy tanulni akarnak, és ráadásul nálam akarnak tanulni”. Ezért igyekszik felrázni a 8-10 órás napi munka után megfáradt tanulókat a lehető legváltozatosabb, legszínesebb feladatokkal. Ebbe beletartozik az is, hogy fizikailag is megmozgatja őket: nem egy helyben ülnek az emberek, hanem felállhatnak, odamehetnek a másikhoz. Erre jó alkalmat ad a csoportmunka, a páros feladatok. És ilyenkor nem úgy sorolja őket párba, hogy kijelöl számukra valakit, hanem színes cukorkákat visz be, és akik ugyanazt a színt húzzák, azok lehetnek együtt. „Hálásak ezekért a trükkökért, feloldódik bennük a napi feszültség, és ha ők fel vannak dobva, akkor én is lelkes és jókedvű tudok lenni, és jó ötletek jutnak az eszembe” – emeli ki a tanárnő.
A bevett játékok közé tartozik az activity is: vagyis az új szó kitaláltatása minden lehető eszközzel a rajztól kezdve a mutogatáson át a körülírásig. Hiszen külföldön sem sétálgat mindenki szótárral a hóna alatt, ott is hozzávetőleg ugyanezek az eszközök állnak rendelkezésre. És egy nyelvvizsgán is azt nézik elsősorban, ki hogyan találja fel magát, nem a szókincset mindenek felett – ezt Andrea már csak vizsgáztatói tapasztalatai alapján is tudja. És míg bizonyos típusú feladatokban megtartja a megfigyelői-segítői szerepet, egy jó activitybe ő sem rest bekapcsolódni.
S amit az órán szinte a legfontosabbnak tart, az az úgynevezett „beugrás a témába”. Ez azt jelenti: nem csak szimplán előveszik a könyvet, és elkezdenek megoldani egy feladatot, hanem minden egyes új anyagot megfelelően felvezetnek. „A magnóhallgatástól például általában nagyon félnek a diákok. De ha előtte beszélgetünk a témáról, sokkal nagyobb sikerélményük lesz, és megszűnnek a gátlásaik. A jó felvezetésnek az a lényege, hogy általa az ember bevonódik az órába, és a küszöbön hagyja a gondjait”.
Andrea nagyon fontosnak tartja a folyamatos szakmai fejlődést. Bármilyen szintre is készít fel – legyen szó akár felsőfokról –, tanítványai tudását überelnie kell. Ezért találkozik hetente egyszer egy német anyanyelvű ismerősével, akivel mindig megbeszélik a világ éppen aktuális dolgait. A lényeg, hogy németül folyjon a diskurzus.