Magyarok Hungáriában
Mit jelent angolul a Hungarian, és pontosabb-e ha angol szövegben Magyarnak nevezzük magunkat? Házi szakértőnk újabb olvasói kérdésre válaszol.
Magyarországon a Hungária szó inkább csak márkanévként használatos, de mindenki tudja, hogy Magyarországra utal, és latinos hangzása miatt mindenki sejti, hogy ez az ország latin elnevezésével lehet kapcsolatban. Persze nem a rómaiaktól származik, mert akkor itt még magyaroknak nyomuk sem volt. A legtöbb magyar azt is sejti, hogy a rómaiak csak a Pannónia szót használták, de a tájékozottabbak tudják, hogy a Római Birodalomban a Pannónia nevű országrésznek a Dunánál volt a határa, tehát csak a Dunántúl tartozott oda.
De akkor mi az a Hungária? A Honfoglalás után a magyarokat különböző neveken nevezték az idegen források. A népvándorlás nagy kavarodásában még az is előfordult, hogy „hunoknak” vagy „avaroknak” titulálták őket, és ezek a téves elnevezések később sok félreértéshez vezettek. (Néha még magyarok is elhiszik, hogy a magyar népnek köze van a hunokhoz és a hun Attila fejedelemhez.) Ez egyébként nemcsak a magyarokkal fordult elő: nehéz volt megkülönböztetni a különböző ismeretlen nyelveken beszélő, gyakran helyet változtató és keveredő törzseket. Sokszor a viselkedésük többet számított, mint a származásuk, például egész Eurázsiában gyakran nevezték „hunnak” a különböző vándorló népeket csak azon az alapon, hogy kifosztották és felégették a falvakat, amerre jártak. A magyarban is ismert a vandál szó ilyen használata, pedig ha precízen használták volna, csak egy keleti germán törzs tagjait neveztek volna így.
Nos, a Hungária elnevezés a magyarok sok külső (mások által használt) nevének egyikéből származik. A középkori latin iratokban Ungri, Hungri, Ungari, Hungari alakban is előfordul a magyarok neve. Ezek valószínűleg mind a legkorábbi bizánci forrásokban előforduló ungroi szóból származnak. Ez az elnevezés ugyanolyan tévedésből ered, mint a magyarok „hun” vagy „avar” elnevezése, ti. az on-ogur elnevezésből, amely egy bolgár-török törzsszövetség neve volt. Az on-ogurok (vagy onogurok) az avarok után (és a Honfoglalás előtt) a Kárpát-medencében lakó legnagyobb népcsoport lehettek. A Hungari szó elején a h hang már annak a keveredésnek a következménye, hogy a magyarokat a hunok rokonainak hitték, és az ungari elnevezés elejébe belelátták a hun szót.
A Hungária-problémával Krisztián nevű olvasónk kérésére foglalkozunk:
Egy portálon részt vettem egy beszélgetésben, és érdekességként szerettem volna elmagyarázni, hogy bár az angol nyelvben Hungarian-nak neveznek bennünket és a nyelvünket, valójában a mi népnevünk a Magyar, és a nyelvünk is magyar nyelv, ami csak egy a hungáriai nyelvek közül. És azt is írtam, hogy valójában nem hunok élnek itt, hanem magyarok és a többi, bár kisebb lélekszámban lévő népek.
Ekkor alaposan nekem támadtak az angol nyelvet használó tagok, hogy mi az, hogy magyar, ez nevetséges, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia is tisztán leírja az angol nyelvű könyveiben és anyagaiban, hogy „Hungary”-ban „Hungarian” emberek élnek, és a nyelvük a „Hungarian” – és meg sem említi azt a szót, hogy magyar.
Befészkelte magát az agyamba a kérdés, hogy az MTA ennyire könyen elsiklik az ilyen fontos kérdések mellett, és eszébe sem jut kitérni arra, hogy a külföldiek ránk vonatkozó elnevezéseit megjegyzésekel, magyarázatokkal látná el a nekik szóló anyagokban??
Álljunk itt meg egy szóra. Azt, hogy „a Magyar Tudományos Akadémia is tisztán leírja”, nem tudom értelmezni. Hol írja le? Az Akadémián belül kicsoda írja le? Az állam nyilván megállapodott az ENSZ-szel és az EU-val, tehát azokkal a nemzetközi szervezetekkel, amelyeknek a tagja, hogy mi legyen a megnevezése a hivatalos iratokban. De az Akadémiának, ami nem is állami hivatal, ebbe semmilyen beleszólása nincs.
Krisztián voltaképpeni kérdése ez:
Ne is próbáljam elmagyarázni más nyelvet használó ismerőseimnek, hogy én magyar vagyok, és nem egyszerűen hungáriai?
A fentiekből kiderül, hogy Krisztián tudja: Magyarországot angolul Hungarynak nevezik, a magyar nyelvet és a magyar embereket pedig Hungariannek. Nemcsak az MTA írja így, hanem minden angolul tudó. Egyébként az is elég közismert az angolul tudók körében, hogy a magyarok magukat nem hungároknak vagy hungáriaiaknak nevezik, hanem magyaroknak. Ezen nem is csodálkozik senki, hiszen ez nagyon gyakori. Például a németek magukra nem úgy utalnak, hogy Germanen, pedig angolul German a nevük. A Germane szó ugyanis, ahogy magyarul is a germán, nem a német népre utal, hanem az egész régi germán népcsoportra, és a mai germán nyelvcsaládra.
(Forrás: Wikimedia Commons / Peter de Ru / GNU-FDL 1.2)
Azzal, hogy „nem egyszerűen hungáriai”, Krisztián nyilvánvalóan azt akarja kifejezni, hogy ő nem pusztán Magyarország lakója és polgára (tehát nem pusztán magyarországi), hanem ezen belül a magyar népcsoporthoz tartozik. Nem nyelvészeti kérdés, hogy mit jelent ez. Úgy szoktuk érteni, hogy (csak) magyarnak vallja magát, és a felmenőinek nagy része is így volt ezzel. Persze a besorolás nem kizárólagos. Például az én német és szlovák nemzetiségű ismerőseim egyöntetűen magyarnak is tekintik magukat, tehát ha megkérdezné őket valaki, azt mondanák, hogy németek (szlovákok) és magyarok, nem pedig azt, hogy magyarországi németek (szlovákok). Ha nagyon fontos a különbségtétel, például egy Magyarországon letelepedett külföldi nem érzi még magát magyarnak, akkor azt fogja válaszolni, hogy ő Magyarországon élő brazil vagy kongói.
Mindez nem változtat azon, hogy az angol Hungary, Hungarian tökéletesen megfelel a magyar Magyarország, magyar szavaknak. Az, ha angol beszédben elkezdenénk a Magyar szót használni (ami a Hungarian szinonimájaként néha előfordul egyébként), azzal semmivel sem sikerülne jobban megkülönböztetnünk az itt élőket a „tősgyökeres” magyaroktól. Ha mindenképpen szükséges a megkülönböztetés, akkor mondjuk angolul is így: Hungarian ’magyar’, és from Hungary ’magyarországi’ vagy living in Hungary ’Magyarországon élő’.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (84):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Untermensch4:
"ki kelene választani az összes beolvadó közül az "elsőt""
Megvan a mitikus első: a Turul, vagy konkrétabban Emese gyermeke, erről vélelmezni lehet a közép-ázsiai származást, ennek minden attribútumával. A beolvadó mellék folyók, patakok, erek meg bármely nép lehet.
De mi van, ha az (közép-)európai folyamba torkollik az a Közép-Ázsiából eredő patak?
De szerintem nem jó ez a folyós hasonlat.
@tenegri:
"az "ősmagyarok" antropológiailag és genetikailag egységesebbek voltak a maiaknál vagy akár csak azt, hogy feltűnően különböztek a maiaktól"
Törzsszövetség lévén tuti, hogy különbözőek voltak, de pl. a nyugat-európaiaktól jobban különböztek, mint egymástól. A mai magyarországi népesség nagyobb részétől meg tutira különböztek, szerintem.
"nagyjából ugyanazt az értelmetlen játékot játszod mint hun, csak másik csapatot választottál magadnak mint ő."
Másik csapatba születtem! :-) Nem tekintem ellenségnek a másik csapatot, de inkább én győznék, mintsem legyőzzenek. Más szövetségi rendszerben képzelném a Hazámat.
@Austro Slav: Nem világos miért gondolod, hogy az "ősmagyarok" antropológiailag és genetikailag egységesebbek voltak a maiaknál vagy akár csak azt, hogy feltűnően különböztek a maiaktól és egyáltalán az itt a környéken élőktől. Igazából továbbra is úgy látom, hogy nagyjából ugyanazt az értelmetlen játékot játszod mint hun, csak másik csapatot választottál magadnak mint ő.
@Austro Slav: amennyire én tudom egy sztyeppei nép fejedelme attól volt nagyobb uralkodó minél több népe volt. nem létszámra hanem "etnikum-darabszámra". ez az egyik kulturális különbségünk a "rohadéknyugatiakhoz" képest ahol inkább a homogén lakosság minél nagyobb létszáma adott okot az elégedettségre. eme logika alapján annak hogy te magyarul vagy nem magyar, a "nagyonmagyaroknak" örülniük kellene. a jellemzően/kizárólag genetikai megközelítés buktatója az hogy az időben visszafelé ki kelene választani az összes beolvadó közül az "elsőt" - innen származunk mint a folyó aminek önkényesen kijelölik a forrását a patakok közül. ezt még az adatvesztés elkenheti de akkor is van egy nagy szlovák költőnk, petrovics :) , egy(több) nagy horvát hadvezérünk, zrin tájékáról, meg majd valakinek szét kellene válogatni az aradi vértanúkat... aztán jön egy észt sün aki épp csak azt nem mondja hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is :)
@tenegri:
"Amint viszont szaporodnak az ilyen jellemzővel bíró egyének, megszokottá válik és megszűnik kizáró tényező lenni"
Ez történt az európai, nem középázsiai rasszjegyű asszimilánsok esetében.
Tehát szlovák, német, horvát nagyszülők esetén semmi gond visszamenőlegesen is ősmagyarrá válni, afro, kínai nagyszülőkkel még várni kell a kritikus tömegre! :-)
@Austro Slav: "A(z ős)magyarok Közép-Ázsiából származnak, eleurópaiasodott középázsiaiak."
Úgy tűnik, mintha romantikusan egyszerű elképzeléseid lennének.
@Austro Slav: A konkrét terminus lényegtelen. A lényeg, hogy csupán megszokás kérdése, hogy egy olyan kategóriába bekerülhet vki, aki onnan korábban ki lett volna zárva. Az African American és tsai pedig nem nemzetiségi kategóriák.
@tenegri:
"hogy "elmagyarosodott fehér", legfeljebb is vmi etnikai kategória (svéd, francia, stb.)."
A(z ős)magyarok Közép-Ázsiából származnak, eleurópaiasodott középázsiaiak. Vagy ezt nem illik tudni?
@tenegri:
"Angliában is mindenki által elismerten vallhatja magát angolnak egy afrikai vagy indiai külsejű ember"
Tudomáson szerint valami miatt mégis inkább "brit"-nek vallják magukat. :-)
Amerikában meg African American, East Indian American, megkülönböztetve a Native American Indian-tól.
@Austro Slav: Hogy valakit saját maga és mások milyen nemzetiségűnek tartanak, az sok szempont alapján szokott eldőlni. Lehetnek jellemzők, amik pro számítanak (szoktak-e az adott nemzetiség tagjai többnyire ilyenek lenni), s olyanok, amik contra (az adott nemzetiség tagja többnyire vagy egyáltalán nem szoktak ilyenek lenni), s hogy mik ezek, az leginkább megszokás és közmegegyezés kérdése, de nem egy precízen leírható valami. Vannak még kevésbé leírható határterületek, s kivételesen lehetnek olyan szokatlan, ám feltűnő jellemzői egy egyénnek (a szokatlanok, de nem feltűnők simán nem számítanak), amik ilyen egyének előfordulásának hiányában szinte vagy egyáltalán nem szoktak felmerülni az adott nemzetiséghez tartozás meghatározásakor, így nem nagyon tudnak az emberek hogy viszonyulni hozzá, nincs bevett, megszokott véleményük róla. Ilyen pl. az itt megszokottól nagyon eltérő bőrszín is akár. Igen, ilyenkor többnyire valószínűleg ezek a contra szempontok közé kerülnek a legtöbbeknél. Amint viszont szaporodnak az ilyen jellemzővel bíró egyének, megszokottá válik és megszűnik kizáró tényező lenni. Ahogy pl. Angliában is mindenki által elismerten vallhatja magát angolnak egy afrikai vagy indiai külsejű ember, vagy persze Amerikában amerikainak tkp. bármilyen fizimiskájú (mert megszokták őket). Talán jobb, ha ilyenkor elfogadjuk az adott egyén véleményét, s akkor nem kerülünk olyan kényelmetlen helyzetbe, hogy mondjuk egy magyar apa és egy kínai anya Magyarországon született és felnőtt, magát magyarnak tartó két gyermeke közül az egyiket csupán azon az alapon fogadjuk el szívfájdalom nélkül magyarnak, hogy nem feltűnőek rajta az ázsiai rasszjegyek, míg a másikat meg nem tekintjük magyarnak, mert látványosan ázsiai kinézete van. Mellesleg az "elmagyarosodott négernél" is feltűnő, hogy a "néger" nem etnikai kategória - egy távolról örökbefogadott fehér gyereknél nem merülne fel, hogy "elmagyarosodott fehér", legfeljebb is vmi etnikai kategória (svéd, francia, stb.).
@Austro Slav: „hisz a "nemzet" és a "nemzetiség" szavak is a "nemz" kifejezésből származnak” Az ilyen etimologizáló érvelés komolytalan, nem bizonyít semmit.
@tenegri:
"nincsenek etnikai gének, gének alapján nem lehet eldönteni ki milyen nemzetiségű (esetenként is max. valószínűsíteni lehet, ami vagy bejön, vagy nem)"
Szerintem vannak, hisz a "nemzet" és a "nemzetiség" szavak is a "nemz" kifejezésből származnak. Az etnogenezis is lebontható egyéni szintre, persze árnyalt a kép, kétségtelen.
@tenegri:
"Hogy tud valaki másmilyen nemzetiségű lenni valójában, mint aminek tartja magát?"
Jó kérdés!
Szerintem nagyon mást értünk bizonyos fogalmak alatt.
Lehet magyar egy Afrikából örökbe fogadott csecsemő, akit Magyarországon (vagy akár Székelyföldön) echte magyar (vagy akár székely) nevelő szülők, magyar/székely környezetben nevelnek fel?
Kulturális értelemben kétségtelenül lehet, de gyakorlatilag egy elmagyarosodott néger lesz. (Ezt nem pejoratívnak szántam.)
@Austro Slav: "Szerintem az egy külön dolog, hogy minek tartotta magát, meg az is, hogy valójában mi is volt."
Hogy tud valaki másmilyen nemzetiségű lenni valójában, mint aminek tartja magát? Ha felboncoljuk kiesik belőle egy cetli, amire rá van írva valójában micsoda? Mint írtam, az etnikai hovatartozás kulturális kérdés, nincsenek etnikai gének, gének alapján nem lehet eldönteni ki milyen nemzetiségű (esetenként is max. valószínűsíteni lehet, ami vagy bejön, vagy nem) nem öröklött, hanem tanult és tapasztalt információk alapján dönt mindenki, hogy milyen etnikumúnak tartja magát. Azaz csak olyan etnikumú tud lenni, amilyennek tartja magát (más kérdés, hogy mások erről mit gondolnak), másmilyen nem. Természetesen a felmenők véleménye magukról is egy figyelembe vett szempont, s addig, amíg a két közvetlen felmenő önmeghatározása egyezik, addig elég jó eséllyel követik is az emberek őket (bár számos példa van rá, hogy mégsem), legalábbis ha a környező többséggel is egyezik mindez. De amint a felmenők véleménye eltérő (vagy pl. a többségi környezet eltérő), máris elég könnyen különbözhet a leszármazott önmeghatározása a felmenőiétől. És ezzel nincs semmi baj.
@tenegri:
"a felmenők minek tartották magukat"
Mi volt az akkori kor elvárása, mi volt "divatos", "menő". Vagy mit vertek bele az állami iskolában.
Szerintem az egy külön dolog, hogy minek tartotta magát, meg az is, hogy valójában mi is volt. Az ősöket nem lehet visszamenőlegesen lecserélni, csak figyelmen kívül hagyni. Ez mindenki joga.
"szívesen megmondanátok ki milyen nemzetiségűnek tartsa vagy épp ne tartsa magát - hadd döntse el ezt mindenki maga."
Ebben igazad van, de akkor is a genetikai származás tény marad. Petőfi is szlovák származású volt ez tény, hogy ezzel mit lehet kezdeni, azt meg mindenki maga dönti el.
Jelenleg az a korszellem, hogy (csak) magyarnak lenni a menő, mintha tényleg csak vállalás és kultúra dolga lenne.
Szerintem (és gondolom hun szerint is, bár ő helyette inkább nem nyilatkozom) ez ennél árnyaltabb kérdés.
Tény: egyik magyarországi nemzetiség sem érte el 2014-ben a parlamenti képviselethez szükséges szavazat számot. Ennek számos oka lehet.