Lehetséges-e a gondolatolvasás?
A kaliforniai Berkeley Egyetem kutatói egy számítógépes program segítségével megszólaltatták azokat a szavakat, amelyekre a betegek gondoltak. Az új kísérleti eredmények nagy előrelépést jelenthetnek annak megértésében, hogy miként működik az agyunk beszéd közben.
Döbbenetes, már-már tudományos-fantasztikus regényekbe illő eredményeket publikáltak a kaliforniai Berkeley Egyetem kutatói a PLoS Biology című internetes folyóiratban. A kísérlet célja az volt, hogy megtudják, hogyan működik beszéd közben az agy, és hogy ennek segítségével olyan számítógépes modellt készítsenek a kutatók, amely képes „lefordítani“ az agyhullámokat nyelvi jelekre. De milyen módon lehetséges a ki nem mondott gondolatok, képek kihangosítása, a „gondolatolvasás”?
A kísérlet két nagyobb lépésből állt. Elsőként a betegeknek felnyitották a koponyáját, és az agyukba közvetlenül elektródákat vezettek. Az elektródákon keresztül képesek voltak folyamatosan monitorozni a kísérleti alanyok agyi tevékenységét, amíg azok különböző szavakat hallottak. Az agyhullámok képét egy számítógépes program rögzítette. A kísérletben vizsgált agyterület a felső halántéklebenyi agytekervény, az STG (Superior Temporal Gyrus). Ez a nagyobb agyterület általában felelős a hallásért, és ide köthetők a nyelvi észleléssel kapcsolatos magasabb rendű funkciók is. A vizsgálat kiértékeléséből az derült ki, hogy az agy a hallott hangokat kisebb összetevőkre bontja aszerint, hogy azok milyen frekvenciájúak. A nyelvi szempontból legfontosabb tartomány 1000-8000 Hertzig terjed.
(Forrás: Wikimedia Commons / Borsook D, Moulton EA, Schmidt KF, Becerra L)
A kísérlet második lépésében pedig az elektródákkal felszerelt betegeknek szavakra kellett gondolniuk. Olyan angol szavak szerepeltek a kísérletben, mint Waldo (Vili, egy népszerű gyerekkönyv hőse), structure ’szerkezet’, doubt ’kétség’ and property ’tulajdon’. A betegek gondolatait, azaz agyhullámképeit a számítógépes program visszafordította hangokra, és kiejtette őket. (Az eredményeket meg lehet hallgatni a The Guardian által közölt ismertetésben.)
A kísérletből tehát az látszik, hogy a számítógépes program segítségével a későbbiekben olyan betegek is képesek lehetnek kommunikálni, akik valamilyen oknál fogva (például stroke, baleset vagy agydaganat miatt) elvesztették beszédkészségüket. Nagy előrelépést jelenthet egy ilyen agyi implantátum használata például a kómás betegekkel való kommunikációban is.
Ugyanakkor ezek a kísérletek etikai problémákat is felvetnek: Az agyi implantátumok elterjedésével sérülhet a diszkréció, a gondolatok titkossága. Felmerülhet az a kérdés is, hogy alkalmazhatók-e majd ezek az implantátumok rendőrségi vizsgálatoknál, vallatásokon. A kísérletet egyelőre tizenöt önként vállalkozó betegen végezték el, akik epilepszia vagy agytumor miatt agyműtéten estek át.
Forrás
Nem is kedvelik maguk a sérültek ezt a kommunikációs módot. De a legsúlyosabbak majd úgyis megkapják, akik máshogy nem tudnának kommunikálni.