Látványosan lopott a miniszter
Korábban már többször beszámoltunk Karl-Theodor zu Guttenberg német védelmi miniszter plágiumáról – most látványosan demonstráljuk, milyen mértékű volt a lopás!
Gyakran jóval többet mond egy kép, mint egy statisztika – ezt igazolja a Guttemberg plágiumának vizsgálatára létrejött online közösség munkájának köszönhető ábra, mely azt mutatja, mennyi plágium van a miniszter értekezésében.
Az ábra a skálán a dolgozat oldalait mutatja. A kékkel jelölt oldalak a dolgozat tartalomjegyzékét, illetve függelékét jelölik, ezeket a közösség nem vizsgálta. Fekete színnel jelölték azokat az oldalakat, melyeken forrásmegjelölés nélkül átvett szöveget találtak, pirossal azokat, amelyeken több forrásból átvett jelöletlen szöveg is található. Fehérrel jelölték azokat az oldalakat, amelyeken nem sikerült lopás nyomait felfedezni.
A vizsgált 393 oldal közül 371-en találtak plágiumot, azaz a dolgozat közel 95%-ában. Ha a plagizált sorokat vizsgáljuk, jobb az arány: összesen 10421 sor, azaz „csak” a dolgozat 63,8%-a plagizált. Eddig 1218 plagizált részletet sikerült azonosítani: ezek 135 különböző forrásból származnak.
Egy másik ábrán megnézhetjük azt is, hogy miként vannak elszórva az értkezésben a lopott részletek.
Források
@Máthé Elek: Azt nem értem, hogy ha a bizottságot át tudta verni, akkor miért nem bízhatott abban, hogy a szélesebb közönséget is átveri. Egyébként lehet, hogy tévedek, de úgy tudom, Németországban meg kell jelennie a disszertációnak ahhoz, hogy meg lehessen védeni.
@Fejes László (nyest.hu): Szerintem nem enyhíti és nem súlyosbítja a megítélését, ha igaz a feltételezésem. Nyilván elfogadhatatlan, amit csinált, akármelyik verzió is a valós. Gondolom, a saját munkájaként beadott dolgozatot azért csak olvasta, mert hát meg is kellett azt védenie (csak nem akarjuk azt feltételezni, hogy egy minisztert máshogy kezelnek egy védésen, ugye... hm...) Viszont hiába olvasta, nyilván annyira kiesett a szakmájából az utóbbi években, hogy nem ismerte fel a máshonnan átemelt részeket (ez egyébként mások számára is csak akkor derült ki, amikor kiadta könyvben, ami egyben a vizsgabizottság súlyos kritikája is!). Szóval csak annyi akart lenni a hozzáfűzésem lényege, hogy szerintem nem életszerű, ahogy a híradások alapján történt az eset, és helyette próbáltam egy szerintem valószínűbb megoldást adni. És ironikus, amikor a csalót becsapják, bár ez nem enyhíti vagy súlyosbítja a tettét.
@Máthé Elek: Namármost ez Guttenberg mellett szól, vagy inkább ellene? Másrészt ha ennyire át lehet verni, akkor negyon nemtörődöm volt. Ha az ember olvas egy szöveget, akkor tudhatja, hogy származhat-e a szerzőtől, vagy az adatot valahonnan vennie kellett. Nyilván van egy eset, amikor egyértelmű, hogy az utóbbi, forrás még sincs jelölve. Nem is kell tudni, honnan lopott, nyilvánvaló, hogy lopott. Persze lehet, hogy a „saját munkáját” sem olvasta...
Biztos mondták már ezt máshol is, mert annyira nyilvánvaló: kizárt dolog, hogy ezt ő maga követte volna el. Értelmes emberről van szó, ezt ellenfelei is elismerik, tehát ekkora plágiumot nyilván nem követ el, mert ez biztos bukás. És főleg nem adatja ki utána könyvben is, ha tudja, hogy ennyire gázos az anyag. Ha tényleg ő "írta" volna, elemi érdeke lett volna, hogy minél kisebb feltűnést keltsen a dolgozat, aztán felejtsék is el. Egyetlen magyarázatot tudok elképzelni: nagyon gazdag emberről van szó, tehát nem lehetett neki gond bérírót alkalmazni. A béríró nyilván vállalta, hogy eredeti anyagot szállít, jól meg is kérhette az árát - csak aztán egyszerűbb volt összeollózni. A következménytől neki nem kellett tartania, mert a pénzt aligha próbálja visszaperelni tőle a megbízó. Szóval, szerintem itt átverték a csalót.
Ehhez hasonlót Magyarországról tudnék mondani, de csak kisebb regionális szinten: Szentgotthárdon a korábbi polgármester Viniczay Tibor és sokan plágiummal vádolják az új polgármestert Huszár Gábort, mivel szószerinti szövegek vannak az ő városfejlesztési programjában Viniczay programjából. A vitát kis nyelvészeti, stilisztikai felvetések is kísérték a Vas Népében.