Csalás vagy egyszerű üzlet? - a bérírás gyakorlata
Nincs ideje megírni a szakdolgozatát, pedig sürgeti a határidő? Esetleg saját könyvet szeretne, de nem ért az íráshoz? A legegyszerűbb megoldás, ha bérírót fogad. Nem kell aggódnia, hogy lebukik: alig bizonyítható, hogy dolgozatát nem saját kezével írta, bérkönyvet kiadni pedig egyenesen divat lett manapság. Na de mennyi az az annyi?
Bérírót fogadni manapság egyszerűen lehet. A már végzett, szakdolgozatírásban gyakorlott vagy egyszerűen csak hozzáértő hallgatók egyre gyakrabban vállalják el mások diplomamunkájának vagy akár doktori disszertációjának megírását, segítenek a témaválasztásban, eljárnak megbízójuk helyett a könyvtárba – de van olyan eset is, hogy a doktori védésre is felkészítik a néha lusta, néha pedig csak túl elfoglalt diákokat. Egy érettségi bizonyítványt ma már alig százezer forintért megvásárolhatunk – az azonban sejthető, hogy a diplomaszerzés vagy egy könyv kiadatása ennél drágább mulatság. Cikkünkből többek között az is kiderül, mennyire.
(Forrás: Mohai Balázs/MTI)
„Szakdolgozatok, diplomamunkák elkészítését vállalom rövid határidővel”
Ilyen és ehhez hasonló hirdetések szép számmal vannak jelen az interneten. Miről is van szó? Egyetemi tanulmányaik végén – jelenleg harmadévben – a hallgatóknak egyéni szakdolgozat formájában kell számot adniuk kutatási képességeikről. Mivel az elkészült dolgozatok számának növekedésével a még kevésbé megbolygatott területek száma egyenes arányban fogy, a diákok egyre nagyobb kihívásnak néznek elébe. Persze nem kötelező egyedi kutatást végezni, és ez nem is várható el mindenkitől. A szakdolgozatok készülhetnek olyan témákban is, amiket már rengetegszer körbejártak mások: ezeket összeollózva, hivatkozásokkal, plagizálás nélkül is készülhet jeles munka. Baj inkább akkor van, ha a szakdolgozó nem képes megírni a dolgozatát, mert mondjuk nincs ideje rá, nem tanították meg rendesen tanulmányt írni, vagy egyszerűen csak lusta. Ilyenkor – ha megteheti – fizet érte.
Amit a béríró vállal
Miután kapcsolatba léptünk bérírónkkal, és személyesen is tudtára adtuk, hogy mi a problémánk, valami támponttal kell szolgálnunk. Annak nyilván még az elején ki kell derülnie, hogy a szakunk egyezik-e az illető kompetenciájával, mert csak ebben az esetben kezdhetünk el „együtt” dolgozni. Könnyebb dolga van a bérírónak akkor, ha a kuncsaft megfelelő témával, szakirodalommal és vázlattal is tud szolgálni – de ha ez nincs meg, az igazán profik akkor sem esnek kétségbe. Kiválasztják a témát és bevetik magukat a könyvtárba, hogy kutassanak. Mindig ügyelnek arra, hogy minőségi, egyéni munkát adjanak ki a kezükből, és kerülik a plagizálást. Mindeközben a készülő dolgozatból részleteket küldenek a hallgatónak, aki megosztja ezeket konzulensével, így még időben kiderülhet, ha valamit esetleg nem jól csinálnak.
A szakdolgozatot azonban nem elég csak beadni, meg is kell azt védeni. A tanárok könnyen kiszúrhatják, ha valaki nem maga írta a dolgozatát, és nem is készült fel belőle, de az ügyesebbek erről is gondoskodnak. Óránként néhány ezer forintért a bérírók felkészítik a hallgatót a védésre, elmondják, hogyan kutattak, milyen szakirodalmat használtak, esetleg a prezentáció elkészítésében is segítenek. Így megtörténhet, hogy a bizottság semmit sem vesz észre a csalásból. Ilyen módon akár doktori címet is szerezhetünk – a bérírás ugyanis nem illegális.
Árak
Az átlagár egy szakdolgozatért 40 és 100 ezer forint között mozog. Természetesen ez a téma nehézségétől és a dolgozat hosszúságától is függ. Ha csak azt nézzük, hogy évente hány egyetemista végez, érthetővé válik, hogyan is lett a bérírás az utóbbi időben jól jövedelmező, viszonylag biztonságos üzletté. Természetesen nem jelenthető ki, hogy jellemző a mai diákságra az efféle etikátlan tett, de lehetetlen elmenni az interneten megjelenő egyre több bérírói hirdetés mellett anélkül, hogy el ne gondolkoznánk, az évente kiadott diplomák közül vajon hányat érdemelt meg valóban a tulajdonosa? Érdemes arra is felfigyelnünk, hogy a bérírás köztudatban való elterjedése tovább ronthatja a diplomák értékének megítélését.
„Manapság már bárki írhat könyvet?” - Igen!
Bérírók nem csak a szakdolgozatokkal segítenek, hanem akár az élettörténetünket is megírják, ha van rá elég pénzünk. Egy magyar kiadó például szokatlan módon magánkönyvkiadást vállal, tehát a nem írók könyveit is kiadja, vagy busás összegért meg is íratja azt.
Ha tehát úgy érezzük, hogy kalandos élettörténetünket az egész országnak ismernie kellene, vagy esetleg támadt egy ellenállhatatlan bestseller ötletünk, megírhatjuk és körülbelül két millió forintért könyv formában meg is jelentethetjük azt, így a kötet több ezres példányszámban a boltokba kerülhet. Ha a kézirat minősége nem felel meg vagy kéziratunk sincsen, csupán ötletünk, a kiadó plusz összegért bérírót ajánl. Így máris magas irodalmi színvonalon olvashatjuk viszont saját történetünket. Ha a könyv sikeres, tehát ezer példány fölött fogy belőle, még profitunk is lehet. Az eddigi legsikeresebb ilyen könyv, az Bözsike, a szegedi masamód volt. A kiadó szerint a legnépszerűbbek a családregények, de verseket is adnak ki eddig ismeretlen szerzők ilyen módon.
Hírességek és az írás
Körülbelül hét évvel ezelőtt kezdődött nálunk az a divat, hogy a különböző hírességek leleplező kötetekkel, biográfiákkal, szakácskönyvekkel vagy akár saját regényeikkel lepték el a könyvesboltok polcait. Felmerül azonban a kérdés, hogy a színész, előadóművész vagy bármi más, írótól eltérő foglalkozású „szerzők” mennyire értenek a könyvíráshoz. Előfordulhat, hogy ezen könyvek egy része is bérírók tollából származik? Feltételezhetjük ezt – az azonban biztos, hogy a sztárok nevével kiadott könyvek sokkal nagyobb sikert aratnak, mint a közepesen ismert írók művei. Ennek oka egyértelmű: a hírnév mindig kelendő, még akkor is, ha ez a minőség rovására megy.
Ez a hullám azonban mára már apadni látszik. Okait kereshetjük a bulvársajtóban, ami napi szinten elégíti ki az olvasók tudásvágyát, de lehet baj a kötetek ára is, ami gyakran a 3000 forintot is meghaladja. Az olvasó ezért talán jobban megválogatja, milyen könyvre költ inkább.
Üzlet, siker, etika
Látjuk, hogy tudományos értekezést, irodalmi művet „írni” ma már nem akadály azoknak sem, akik nem értenek hozzá. A bérírás üzlet, foglalkozás lett, ami nem feltétlenül van jó hatással a jövő diplomáinak megítélésére vagy a könyvesboltok polcain fekvő művek minőségére. A bérírók persze értenek ahhoz, amit csinálnak, de nem biztos, hogy szükségünk van újabb életrajzokra olyan emberekről, akikre néhány év múlva már nem is fogunk emlékezni. Azt pedig, hogy etikus-e diáktársainkkal szemben a diplománkat más munkájával kiváltanunk, mindenki eldöntheti maga. Lesznek, akik etikátlannak, csalásnak minősítik a dolgot, de akadnak majd olyanok is, akik szerint a bérírás segítség, amivel ellenértékért cserébe kiválthatjuk az írás terén jelentkező hiányosságainkat.
Forrás:
Origo
Világgazdaság
Arról nem is beszélve, hogy egy szegény, mondjuk roma családból származó, erején felül teljesítő doktorandusz, aki a tanársegédség mellett még a Teszkóban is éjszakaizik hogy meglegyen a pénz a lakbérre és a gázra, nyilván nem tudja kifizetni a százezer forint "tiszteletdíjat", míg egy gazdag hülyegyerek, aki azért ment PhD-re hogy a szülei ne csesztessék hogy menjen már dolgozni, nyilván igen...
Tehát nem is igazságos, se tudományos, se emberi szempontból.
Szóval a gyakorlat egyfelől az intézmények szabályzata szerint súlyos etikai vétség és büntetést von maga után ha kiderül, másfelől pedig emberileg is meglehetősen legalja, mélymagyaros, végtelenül korrupt dolog, teljesen egyértelműen elítélhető.
@Lalika: Haha. Itt nem mellényről van szó, hanem én is írhatnék apologetikát mondjuk az idős emberek takarék pénzét kicsaló lillafüredi Bioptron-túrákról, hogy "lesznek akik szerint gátlastalan gazemberség, de mások azt fogják mondani hogy okos marketing", de nem írok.
Szerintem nem helyes a felvetésed. Egy tudományos értekezésben nem az irodalmi értéke a lényeg, és ha valaki nem képes érthetően megfogalmazni az eredményeit, akkor az nyilván híján van a képességeknek amik a diploma megszerzésére érdemessé tennék.
Ismételten, a diplomamunka, disszertáció, stb. NEM regény vagy dráma. Nem kell hozzá Shakespeare-nek vagy Jókai Mórnak lenni. A kérdés az, hogy ha van valami tudás a fejedben, meg végeztél valami kutatást, akkor képes vagy-e tiszta magyar nyelven papírra vetni úgy hogy mások megértsék miről van szó.
Ha nem vagy képes, akkor frankón nem hiányzik a neved elől hogy Dr.
Fogalmazásbeli, szerkesztésbeli dolgokban amúgy maga a konzulens is gyakran segít, tehát duplán nem áll meg az állításod.
@Sigmoid: azért annyira nem kell dagassza a büszke mellényt a tudomány szele, hékás. alapvetően bérírás és bérírás között is van különbség! ha az a doktorandusz a saját munkáját kívánja rendesen gatyába rázni, és saját eredményeit, saját kútfőből tenné közzé, de sajnos reménytelenül pocsék fogalmazó, semmiféle etikai vétséget nem követ el, ha mással íratja át/fogalmaztatja meg a dolgokat. ez nem a schmittpali-kategória, könyörgöm. szépen leül, konzultál a segéderővel, előadja, hogy ezt és ezt akarja megírni, az meg segít neki eldönteni a mű szerkezetét, mit, hova tegyen, osztán megírja neki a nyersanyag alapján.
az persze már ortopédiai kérdés (ld. gerinc), ha valakinek egy az egyben megírja más a munkáját, és ahhoz semmit nem tesz hozzá. ott a dolog egyértelmű.
ettől persze van ilyen. de ez nem a cikkíró hibája. valszeg, ha nem 2010-ben jön ki ez a cikk, itt a hangsúly is más lenne. szerintem még frissek benned az elnöki sebek.
"Azt pedig, hogy etikus-e diáktársainkkal szemben a diplománkat más munkájával kiváltanunk, mindenki eldöntheti maga. Lesznek, akik etikátlannak, csalásnak minősítik a dolgot, de akadnak majd olyanok is, akik szerint a bérírás segítség, amivel ellenértékért cserébe kiválthatjuk az írás terén jelentkező hiányosságainkat."
Khm.
NEM BAZMEG! Ez nem kérdés!
Amúgy a cikk "neutrális" hangvételét egészen abszurdnak találom, és leginkább a South Parkból a NAMBLÁs részt juttatja eszembe (ahol a pedofilek országos szervezete próbálja elmagyarázni, hogy ők csak egy félreértett szexuális kisebbség).
A "nem illegális" elég furcsa kijelentés. Fogalmazzunk úgy hogy "nem bünthetendő".
Az alap, hogy mással megíratni a szakdolgozatot súlyos etikai vétség, ami nem csak elégtelen érdemjegyet, de az egyetemről való eltanácsolást is eredményezhet.
Továbbá több egyetem szabályzata rendelkezik arról, hogy másnak meg nem engedett módon segítséget nyújtani az "önálló" munkája elvégzésében, tehát bérírni, szintén etikai vétség, tehát a béríró is a diplomájával / doktorijával játszik.
@levako05d: ha valaki rendes doktori iskolat jar akkor igy van. De doktorit lehet csak disszertaciora is adni es ez jol van igy.
amugy a szerzonek: milyen ertelemben gondolja hogy 'Ilyen módon akár doktori címet is szerezhetünk – a bérírás ugyanis nem illegális.' Ez szerintem megteveszto. Ha a beriras fel van vallalva, akkor nincs ertelme hiszen nem felel meg a sajat munka kivanalmainak. Ha nincs akkor pedig meg csalas is. Konkretan torvenyi kategoria.
bocs de ez a cikk kicsit el lett nagyolva - gondolom - a kozeleti hirre valo gyors reakcio okan.
Doktorit is? Elvileg a PhD-sokat jól ismerik az egyetemen. Nem tűnik fel, hogy nem ő írja a saját disszertációját?
nem tudom mit ért kis tanszék alatt, mi 26-an végeztünk, azért ennyit érdemben elolvasni nem kis feladat. valóban nem feltétlenül a tanszékvezető feladata, de a tanárain is maximálisan odafigyeltek a TDK és a diplomamunkák készítésére.
Még valami: nekünk az irodalmi részt úgy kellett kialakítani, hogy ahol hivatkoztunk egy forrásra, ott a mondat után jelölni kellett, hogy mire hivatkoztunk, úgyhogy elég nehéz lett volna plagizálni.
@wviki: Azért ez csak kis tanszékek esetén működik, egy nagyobb tanszék esetén fizikailag is lehetetlen. Ráadásul azért ez egy tanszékvezetőnek nem is feladata. Bőven elég lenne, ha mindig az éppen az adott dologért felelős személyek tisztességesen elvégeznék a munkájukat.
@Fejes László (nyest.hu): 30éve végeztem a főiskolát...
A tanszékvezetőnk minden diplomamunkát elolvasott és pirossal belejavított. Sőt, a tanszékvezető a TDK-munkákat is mindet átolvasta!
Amúgy pl. a magyar tanárnőm rendszeresen megmondta, ha valakinek lediktáltam egy verselemzést vagy olvasónaplót, mert megismerte a stílusomat
@wviki: Még ha feltételezzük, hogy el is olvassák a témavezetők és a bírálók a szakdolgozatokat, akkor sem egyetlen ember teszi ezt minddel, azaz nincs egy valaki, aki az összeset elolvasná, hanem minden érintett csak egyet, kettőt, ötöt (annál több is lehet, de azért elég ritka), s így azért nehezebben bukik ki a stílusbeli hasonlóság. De nem is utólag, a dolgozatok elkészültekor kellene megfogni az ilyesmit, hanem a dolgozat írása közben, a konzultációkon már ki kellene bukni az ilyesminek (már persze ha mindenki komolyan venné az amúgy kötelező konzultációkat).
@wviki: Nem tudom, mikor járt utoljára felsőoktatási intézményben, és igazán nem szeretném elkeseríteni, de meg kell jegyeznem, hogy a tanárok sokszor el sem olvassák a dolgozatot, nemhogy stilisztikailag vizsgálják, vagy éppen akár szúrópróbaszerűen ellenőrizzék a szövegét. Sőt, több olyan esetről van tudomásom, amikor egy vizsgabizottságnak külön felhívták a figyelmét arra, hogy az éppen védendő doktori értekezés szerzője plagizált, de az erre vonatkozó figyelmeztetést a bírálók egyszerűen ignorálták. (Mellesleg az értekezések egyébként is csapnivalóak voltak, de ez sem zavarta a tisztelt bírálókat és bizottsági tagokat.)
Csak egy kis idő és energia kérdése a béríró által írt dolgozatok kiszűrése. Aki gyakran ír, annak van egy jellegzetes stílusa (gyakran használt szavak, szókapcsolatok, esetleg humor). Szerintem ez még akkor is kiszűrhető, ha egy-egy évfolyamra csak egy dolgozatot ír a béríró.
Az egyetemek saját hatáskörben illegálissá nyilváníthatják a bérírást, sok helyen már meg is tették. Szintén lehetőség van a doktori cím visszavonására. A szerzői jogról pedig csak bizonyos körülmények között lehet lemondani. A bérírás tehát nem legális, csak nehéz bizonyítani a csalást, mert egyik fél sem érdekelt benne.