Küzdjünk-e a globális felmelegedés ellen?
Egy videón valaki amellett érvel, hogy akkor is meg kell próbálni felvenni a harcot a globális felmelegedés ellen, ha azt nem ember okozza. De vajon meggyőzőek-e az érvei?
Egy fiatalember még 2007-ben tett fel egy videót a YouTube-ra. Amellett érvel, hogy akár igaz, hogy van globális felmelegedés, és az emberi tevékenység az okozója, akár nem, az az ésszerű, ha úgy viselkedünk, mintha ez igaz volna. Lássuk, mik az érvei!
Az előadó táblázatba foglalja, hogy mik a lehetőségek. A vízszintes sorok azt a két lehetőséget mutatják, hogy feltételezésünk – miszerint emberi tevékenység vezet a globális felmelegedéshez – igaz-e vagy sem. A függőleges két oszlop azt mutatja, hogy mi történik, ha a feltételezésünknek megfelelően cselekszünk, illetve nem cselekszünk. A videóban a férfi úgy tölti ki a táblázatot, hogy mindig a lehető legrosszabb eshetőséggel számol.
Úgy véli, ha nem az ember okozza a globális felmelegedést, de megtesszük azokat a lépéseket, amelyeket akkor kellene megtennünk, ha a az ember okozná, akkor a legrosszabb esetben kidobunk az ablakon egy halom pénzt, és ismét válságba kerül a világgazdaság. Ha viszont nem az ember okozza a felmelegedést, és nem teszünk semmit, akkor nem történik semmi, és boldogok leszünk.
Ezzel szemben ha az ember okozza a felmelegedést, és megtesszük a megfelelő lépéseket, akkor jól fektettük be a pénzünket, és jöhet a boldogság. Viszont ha az ember okozza a felmelegedést, és így folytatjuk tovább, az katasztrófához vezet: gazdasági, politikai, szociális, környezetvédelmi és egészségügyi válsághoz egyszerre.
Az ember okozza
a felmelegedést
Cselekszünk Nem cselekszünk Hamis Kiadások $
Világgazdasági válság
:) Igaz Kiadások $
:)
Katasztrófa:
gazdasági, politikai,
szociális, környezetvédelmi
és egészségügyi válság
A fiatalember úgy érvel, hogy sokan a vízszintes sorok között között próbálnak választani, holott ez nem a mi választásunk: a feltételezés vagy igaz, vagy nem, ezen a tudósok vitatkozhatnak, de senki nem választhat közülük. Választásunk abban van, hogy cselekszünk-e vagy sem. Az érvelés szerint ha nem cselekszünk, két szélsőséges következménye lehet: vagy minden nagyon jó lesz, vagy minden összeomlik. Ha cselekszünk, lehet, hogy rosszul járunk, de semmiképpen sem annyira, mint amennyire rosszul járhatunk, ha nem cselekszünk – igaz, nem is járhatunk annyira jól, mint ha nem cselekszünk. Azért célszerű a cselekvést választani, mert ezáltal megóvjuk magunkat a szélsőséges lehetőségektől – elsősorban persze a szélsőséges rossztól.
(Forrás: Wikimedia Commons / Jackl / GNU-FDL 1.2)
Bár az érvelés tetszetős, természetesen felfedezhetjük buktatóit is. Ezek szerint a felesleges pénzkidobással legfeljebb gazdasági válságot idézhetünk elő. Ez nem igaz: a gazdasági válság tovább gyűrűzhet szociális és politikai válságba, melynek egészségügyi következményei is lehetnek stb. Egyáltalán nem biztos, hogy a környezeti katasztrófák által előidézett válság sokkal súlyosabb lenne, mint egy gazdasági összeomlás.
A környezetvédelmi programok sikerei sokkal összetettebb változásokat indíthatnának el, mint gondolnánk. Ha például sikerülne olyan megújuló energiaforrásokat találni, melyek teljes egészében kiválthatnák a fosszilis energiahordozókat (kőolajat, földgázt, szenet stb.), az kétségkívül nem csupán a környezet számára lenne hasznos, hanem gazdaságilag is – legalábbis az energiafüggő gazdaságok számára. Ugyanakkor vannak a világnak olyan államai (pl. Oroszország, a közel-keleti arab országok vagy egyes latin-amerikai országok), melyeknek fő bevételi forrását a fosszilis energiahordozók exportja jelenti. Ezen országok gazdasága kártyavárként omlana össze, és a szociális katasztrófa – pl. a menekülteken keresztül – más államokat is érintene.
Természetesen semmiképpen sem szeretnénk amellett érvelni, hogy felesleges küzdeni a globális felmelegedés ellen. Ez a kérdés sokkal összetettebb, mint hogy egy rövid cikkben elintézhetnénk – ráadásul kétségtelen, hogy az energiakibocsátás csökkentése energiatakarékoskodást is jelent, amely a fogyasztók szempontjából mindenképpen hasznos. Arra azonban mindenképpen fel szeretnénk hívni a figyelmet, hogy a leegyszerűsített érvelés, bármilyen meggyőzőnek is tűnik, gyakran torz, és olyan lényegi problémákat hagy figyelmen kívül, melyek nélkül nem értékelhetjük objektíven a helyzetet.