Költségtérítés vagy részösztöndíj?
2012-től megváltozik a felsőoktatás finanszírozása. A hallgatók nem állami és költségtérítéses, hanem ösztöndíjas és részösztöndíjas képzésekre pályázhatnak. Utánajártunk annak, miben állnak és mit kommunikálnak a különböző elnevezések.
Egy átlagos magyar egyetemistának vagy főiskolásnak nem sok fogalma van arról, hogy a képzése mennyibe kerül. Az sem számít túl elterjedt gondolatnak, hogy a felsőoktatás – ellentétben a közoktatással – nem jár alanyi jogon, ingyenesen mindenkinek. Ha a felsőoktatás finanszírozásáról van szó, sötét rémként kerül néha elő a tandíj kifejezés – „Csak nehogy bevezessék!”. De hogy valójában ma ki fizet a felsőfokú tanulmányokért, és főleg mennyit, nem teljesen világos. Ráadásul újabban állami ösztöndíjas helyekről is hallani...
Most, hogy megváltoztak a felsőoktatásba felvehető hallgatók számát meghatározó úgynevezett keretszámok, ideje áttekintenünk az új felsőoktatási törvény nyelvi vonatkozásait. Ugyanis a strukturális átalakítások mellett igenis voltak csupán nyelvi jellegű változtatások is. Olyan ez, mint a közterületek átnevezése: hiába hívják a Moszkva teret lassan egy éve Széll Kálmán térnek, a tér kinézete, jellege, közlekedése nem változott meg ettől. Lássuk, mi a helyzet a felsőoktatás finanszírozásával!
Amellett, hogy a keretszámok csökkentek, további radikális változásnak tűnik, hogy az idei évtől más finanszírozási formák közül lehet választani. Háromféle lehetőség van: lehetünk állami ösztöndíjas hallgatók, állami részösztöndíjasok vagy önköltségesek. Mit jelent ez? Ha állami ösztöndíjasok vagyunk, akkor az állam állja az oktatásunk, képzésünk költségeit. Ha állami részösztöndíjban részesülünk, akkor az állam felerészben finanszírozza tanulmányainkat. Ha pedig önköltségesek leszünk, akkor saját magunknak kell állnunk a továbbtanulásunk költségeit. Az, hogy ki melyik kategóriába kerül, függ attól, hogy melyik képzési formára jelentkezik, illetve hogy hány pontot gyűjt össze a felvételi eljárás során.
Eddig világos. Akkor most révedjünk a múltba, és nézzük meg, hogy egészen a tavalyi évig hogyan működött a felsőoktatás finanszírozása! Voltak államilag finanszírozott képzésre járó hallgatók, akiknek nem kellett fizetniük a képzésükért, oktatásukért; őket röviden államisoknak is nevezték. Aki nem államis volt, az pedig költséges, azaz költségtérítéses képzésre járt: neki magának kellett megfizetnie – legalábbis részben – a képzésének a költségeit. Talán kevesebben tudják, hogy a költségtérítés összege nem egyezett meg a hallgató képzésére fordítandó összeggel. A 2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról a következőképp rendelkezett a költségtérítés kiszámításáról:
(2) A költségtérítés összegét a felsőoktatási intézmény – a képzéssel kapcsolatos valamennyi ráfordításra tekintettel – határozza meg, azzal a megkötéssel, hogy annak összege nem lehet kevesebb, mint a szakmai feladatra számított folyó kiadások egy hallgatóra jutó hányadának ötven százaléka.
Mi következik mindebből? Miben különbözik a régi és az új finanszírozási rendszer? A fenti összehasonlításból kiderül, hogy jórészt az elnevezésekben. Az államilag finanszírozott képzésnek ma az állami ösztöndíjas képzés felel meg, a költségtérítéses képzésnek pedig az állami részösztöndíjas képzés. (Az önköltséges képzést eddig is, ezután is így hívják.)
(Forrás: Wikimedia Commons / 2bgr8 / CC BY 3.0)
Végül vizsgáljuk meg azt, hogy mit sugallanak a régi és az új elnevezések! Az államilag finanszírozott terminus azt jelenti, hogy az állam finanszírozza a tanulmányokat. Annyit azonban hozzá kell tenni a korrekt értelmezéshez, hogy csak az állam finanszíroz, a hallgató nem. Mit jelent a költségtérítés? Azt, hogy a költségeket (részben!) a hallgatónak kell megtérítenie. Ezek a szakszavak a képzés költségeinek elosztásáról szólnak. Volt azonban a régi típusú képzésben is ösztöndíj. Mit jelentett? Azt az összeget, amit a hallgató valamilyen alapon (pl. a teljesítményéért vagy szociális alapon) rendszeresen (havonta) megkapott a felsőoktatási intézménytől.
Ma a hallgató, ha államilag finanszírozott, akkor azt mondjuk, állami ösztöndíjas. Mit sugall ez az elnevezés? Hogy valamilyen alapon a hallgató rendszeres támogatást kap az államtól arra, hogy a képzésének a költségeit finanszírozza. Csakhogy vigyázat: ez az összeg sose kerül a hallgatóhoz, ez ugyanúgy az állam zsebéből vándorol az egyetem zsebébe „fejpénzként”, ahogyan eddig. Azaz a hallgatónak továbbra sincs lövése se arról, milyen hatalmas összegeket költ az állam az ő taníttatására. Népnevelő célzat tehát kilőve.
Az ösztöndíj szó hétköznapi jelentése alapján azonban feltételez valamilyen előzetes teljesítményt: pályázaton szokás az ösztöndíjat elnyerni. Az ösztöndíj valamilyen értelemben jutalom, a nevében az is benne van, hogy ösztönzőnek kell lennie. Valóban sugalmazza ez az elnevezés azt, hogy a hallgató, aki megkapja, az valamilyen értelemben kitüntetett, jutalmazott személy. Azaz, hogy az állami finanszírozás nem default, nem az a normális, hogy az állam fizeti a felsőfokú tanulmányokat. (Tehát mégis van némi népnevelő hatása is az elnevezésnek.)
Sugalmazás szempontjából azonban az igazi telitalálat a költségtérítés helyetti részösztöndíj elnevezés! Mit sugalmaz ez az elnevezés? – Hogy ugyan nem volt olyan jó a pályázatod, kedves hallgató, de azért mi mégis támogatunk téged. Eleve nyereség, hogy az elnevezés azt hangsúlyozza, amit az állam ad, és nem azt, amit a hallgatónak fizetnie kell. És így, hogy ez is ösztöndíjnak neveztetik, csak egy másik fajtájúnak, egészen kellemes érzés lehet felvételt nyerni költségtérítéses képzésre.