Kisebbségi státuszt a jelnyelvnek!
A jelelést úgy kellene felfogni, mint egy őshonos kisebbségi nyelvet – ezt kívánja elérni egy brit nyelvész.
Az első utalások a jelnyelv használatára Nagy-Britannia területén több, mint négyszáz évesek – nyilatkozta a BBC-nek Graham Turner professzor. A szigetországban nagyjából ötvenezer ember használja a jelnyelvet első nyelvként – azaz kevesebben, mint ahányan skót vagy walesi nyelven beszélnek.
A jelnyelv nem mesterségesen létrehozott nyelv, hanem helyben, fokozatosan fejlődött ki. Már csak ezért is illene rá az őshonos jelző. Az első írásos bizonyítékok a jelnyelv használatára 1575-ből valók, amikor egy házassági ceremónia keretében egy nem halló férfi jeleket használt házastársi esküje letételéhez. „Számos jel, amit ő akkor használt, megegyezik a jelenleg használatos jelekkel, vagy nagyon hasonló azokhoz” – magyarázta.
A skót kormány adatai szerint napjainkban 69 és félezer három éves vagy idősebb ember beszél skótul. Ez a szám a skót lakosság 1,4 százalékát teszi ki. Walesben a walesi nyelvet beszélők aránya jóval nagyobb, több, mint 20 százalék. A szigetország harmadik kisebbségi nyelvét, a cornwallit mindösszesen 400 fő beszéli.
A jelelés elfogadása kisebbségi nyelvként azt jelentené, hogy a kutatására, a nyelvjárások feltérképezésére és dokumentálására is figyelmet kellene fordítani.
A skót és a walesi nyelv veszélyeztetettnek számít, és sok kutató szerint könnyen a cornwalli sorsára juthatnak, ami gyakorlatilag a teljes megszűnés útján van.