Két kritikus periódust azonosítottak a hallás fejlődésében
Kutatók egereken végzett kísérletekkel két kritikus periódust is azonosítottak a hallás fejlődésében.
A rövid ideig tartó gyerekkori hallásvesztés maradandó hallássérülésekhez vezethet jóval a felépülés után is. A hangzó ingerek agyi feldolgozása ugyanis a korai ingerektől függ. Egy új kutatásban tudósok a hallás kialakulása után nem sokkal két kritikus periódust is azonosítottak, amelyek a fülek felől érkező hallási ingerek koherens agyi képének kialakulásáért felelősek. A vizsgálatok eredményeit a Nature Communicationsben publikálták; a kutatásról a Science Daily is beszámolt.
Daniel Polley halláskutató és munkatársai rövid és visszafordítható hallásvesztést indukáltak az agykéreg fejlődésének fontos szakaszaiban, így azonosították a két kritikus periódust, amelyek szabályozzák a két fülből jövő hangok egységes agyi reprezentációját. Felfedezésük a jövőben hozzájárulhat annak jobb megismeréséhez, hogy a gyerek fejlődése során mely szakaszok kulcsfontosságúak a hallás fenntartásában.
Ha egy kritikus periódusban szegényesebb tapasztalatok állnak a gyerek rendelkezésére, annak hátrányos agyi és viselkedésbeli következményei lesznek. Így van ez a nyelvfejlődésben is, illetve ez okozza az úgynevezett tompalátást (amblyopiát) is. Utóbbi esetében a két szem felől érkező vizuális ingerek nem továbbítódnak az agy felé a kritikus periódusban, ezért egy olyan látászavar (vagy akár vakság) alakul ki, amelynek esetében szervi problémák nem indokolják a látáscsökkenés mértékét. A kutatók most a hallással kapcsolatosan találtak hasonló jelenséget.
A vizsgálat célja az volt, hogy fejlődésben lévő egereken megfigyeljék, hogy milyen következményei vannak a gyerekkorban, fertőzések nyomán kialakuló, rövid ideig tartó hallásvesztésnek. Az agy „beállítása” hasonlóan történik ahhoz, mint ahogyan a számítógép bekapcsolás után bootol: először alapvető folyamatok indulnak el, mígnem be nem töltődnek a bonyolultabb alkalmazások. Abban azonban nem hasonlít az agy a számítógéphez, hogy neki szüksége van az észlelésből származó ingerekre ahhoz, hogy a saját „alkalmazásai” jól működjenek. Ráadásul az ingerek nem érkezhetnek bármikor: ha az egyedfejlődés korai szakaszaiban, a kritikus periódusokban nem érkezik meg a megfelelő inger, akkor annak hosszú távú következményei lesznek. A látás esetében egy hályog, a hallás esetében a fül valamilyen gyulladása akár hosszabb időre is ronthatja a beérkező ingerek minőségét. És ha ez a kritikus periódusban történik, akkor hiába gyógyul meg az alapbetegség (a hályog, a gyulladás), a szem, illetve a fül „csökkent üzemmódban” marad.
A vizsgálatban egereknek okoztak az egyedfejlődés különböző időpontjaiban ideiglenes hallásvesztést. Azt tapasztalták, hogy ha egy nappal a hallás kialakulása után volt a hallásvesztés, akkor az a hangfrekvencia megkülönböztetésére volt hatással. Míg ha a hallásvesztés még pár nappal később alakult ki, akkor a hangerő megkülönböztetési képessége sérült.
„Sikerült tehát kimutatnunk, hogy ha aszimmetrikus hallásvesztés történik ezekben a kritikus periódusokban, annak maradandó hatása van bizonyos agyi működésekre, amelyek a hallás integritásáért felelősek” – mondta el Polly. Ilyen eredetű hallásprobléma az USA-ban a gyerekek 12 százalékát, körülbelül 2,6 millió főt érint. A mostani vizsgálatot ugyan állatokon végezték, az eredmények mégis segíthetnek abban, hogy a fenti arány csökkenthető legyen.
Forrás