Kerekasztal-beszélgetés az új médiatörvényről
December 10-én az ELTE épületében és szervezésében került sor a kerekasztal-beszélgetésként bejelentett konferenciára, amely a hazai újságírók és sajtóügyvédek, illetve elméleti jogászok közvetítette segélykiáltás és helyzetrajz színterévé vált péntek délután. Megtudtuk, mi az új médiatörvény és megtudtuk, mi nem – illetve a cél valahol a meghatározás és a figyelemfelkeltés közötti homályos szakaszon leledzett.
A dr. Fleck Zoltán jogász és szociológus (ELTE ÁJK), dr. Csapó Annamária ügyvéd (Élet és Irodalom), dr. Bodolai László ügyvéd (Index), Szily László blogminiszter (Index), dr. Nehéz-Posony Márton ügyvéd, Rényi Pál Dániel, újságíró és szociológus (Magyar Narancs) és dr. Bayer Judit médiajogász részvételével zajló beszélgetésnek az egyetem I épületének Bence György terme adott otthont. A terem névadója az egykori Fiatal Demokraták Szövetségének szellemi hátteréhez köthető: Orbán Viktor tanácsadójaként 4 éven át tevékenykedő liberális személyiségként vett részt a rendszerváltás után a demokratikus alapok lefektetésében – világított rá dr. György Péter intézetigazgató. Moderátorként Dr. Pap András László (ELTE BTK) működött közre.
Az új médiatörvény-tervezet a T/1747 – A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról címet viseli. A javaslatot december huszadikán bocsátják szavazásra, s leghamarabb január elsejétől léphet érvénybe. A médiatörvény hatályát kiszélesítő tervezet az internetes médiumokat is a törvény hatálya alá vonja, illetve a privát szektorban működő kereskedelmi média kötelezettségszabását jelenti.
Az internetes média sajátossága, hogy magánszemélyek is tartalomszolgáltatóvá válhatnak (Erre a jelenségre használják a web 2.0 fogalmát: az internet korai korszakában még elkülönültek a tartalom szolgáltatói és fogyasztói.) Az új törvény érintheti a blogokat, az internetes újságokat, illetve ahogy az Index képviselői is rámutattak, őket a bloghivatkozások miatt is felelősségre vonhatja a médiahatóság. Nem definiált azonban, mi minősül majd jogsértésnek.
Egy néző fel is tette Csapó Annamáriának a kérdést: vajon meddig képes kitartani az Élet és Irodalom, hány jogsértés miatti befizetés után adhatja fel a harcot az ÉS? Az ÉS ügyvédje ellenben nem készül ilyesmire, kitérő választ adott – pontosabban a megfelelő, amíg kell utalást.
Az viszont nyilvánvaló, hogy ezeket pénzbírsággal fogják szankcionálni: elektronikus és papírformátumú sajtótermékek esetében 10-25 millió forintot, audiovizuális médiumoknál 50-200 millió forintot szabhatnak ki pénzbírság gyanánt. A kiszabható díjak a piaci részesedés arányában változhatnak, és külön sorolják a heti- és napilapokat, az eltérő vonzáskörű televíziókat és rádióadókat.
Magyarországi viszonylatban ez azt jelenti, hogy egy tartalomszolgáltató egy-két bírság után csődöt is jelenthet: az internetes sajtó esetében fennáll a teljes „kikapcsolás” veszélye is.
Mit jelent az ORTT-karika?
„Olyan műsorszám, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása.”
A Csapó Annamária által „175 oldalas kis glosszának” titulált törvény semmilyen sejtést, eligazítást nem ad a gyakorlatra nézve. Pap András László szerint a törvény megfogalmazásai az ORTT „karikás” korhatárbesorolásaira emlékeztetnek: absztrakt módon határozzák meg piktogramjaik jelentését, mégis szakértői, szakpszichológusi véleményeknek kellene rá épülniük. Jelen esetben az értelmezés még kevésbé objektív lesz, hiszen a médiahatóság önállóan dönthet a jogsértéssel kapcsolatban, sőt, nyomozati jogkört is kap. Az új jogszabály hiteles, gyors, elfogulatlan és kötelező tájékoztatást vár el, miközben ezek kizárólag szubjektíven megítélhető kritériumok.
Az új médiatörvény nem terjed ki a külföldi szervereken elhelyezett anyagokra, anonim közzététel esetén pedig a törvény semmit nem tehet. Ez azt a megoldást vetít elő, hogy – az internet ingyenességmítoszával ellentétben magától értetődően valódi gazdasági szektort alkotó – elektronikus hírszolgáltatások külföldi szerverekre tolódnak, ami hátrányosan érinti a gazdaságot: a munkanélküliséget közvetlenül is növeli. A meghívottak közül többen is hiányolták azt a szolidaritási gyűrűt, mely a hatalmat önmérsékletre késztethetné.
Bayer Judit beszélt az európai iránnyal való szembehelyezkedésről is, a miénktől immár merőben eltérő nyugati médiaszabályzati és besorolási mintákról. A közszolgálati televíziók „kis munkacsoportokká alakulására” hívta fel továbbá a figyelmet.
Rényi Pál Dániel és Fleck Zoltán szerint nem kell attól tartani, hogy a médiahatóság a teljes médiát át fogja fésülni, inkább szúrópróbaszerű vizsgálatokat várhatunk. Ahogy Szily László fogalmazott, ez az, amitől minden újságíró tart: attól a pillanattól, mikor „bejönnek és meglátják az íróasztalát”. A cenzúra tehát nem folyamatos, csupán a lecsapás lehetősége lebeg az újságíró feje felett. Nem múltidéző egypártrendszerről van szó, hanem egystábrendszerről; azonos anyagokkal dolgozó médiumokról.
Egyetértés volt abban, hogy a vitában képviselt sajtóorgánumok egyike sem tervez hangnembeli, személyi, szerkesztőségi, strukturális, sem tartalombéli változtatást. György Péter intézetigazgató úgy fogalmazott, nem érdemes a következő újságírói, bölcsészettudományi értelmiségi réteg számára retorikát, stilisztikát oktatni, amennyiben annak nem teljesedhet ki gyakorlati alkalmazása a tárgyilagos tájékoztatásban, az egyéni gondolatmenetek változatos kifejtésében. Az oktatási és publicisztikai elv nem változik a jelenlegi állásfoglalások alapján.
Szily László szerint a blogok megszűnésével a kommentálók kerülhetnek előtérbe mint anonim véleménynyilvánítók. akik megjelenése után „rá fognak jönni, hogy mennyivel rosszabb egy kommentelő, mint egy újságíró”. Utóbbi adta az Index videó-összefoglalójának címét is.