Kell-e publikálni a gyilkos eredményeket?
Apokaliptikus tragédiával fenyeget a világmédia egy része... és nem meglepő módon megint őrült tudósokról és felelőtlen tudományos sajtóról írnak. Úgy tűnik azonban a „gyilkos” H5N1 receptje már jól ismert tény a világ 120 influenza-víruslaboratóriumában. A tudományos sajtó elhallgattatása azonban új jelenség, és nem is biztos, hogy jól járunk vele...
A H5N1 vírus alapvetően ritkán támadja meg az embert: csakis akkor történhet ez meg, ha a valaki fertőzött madárral érintkezik. Annak a lehetősége pedig, hogy a fertőzött ember továbbadja a vírust, teljesen csekély. Ha azonban valaki megfertőződik, a túlélési esélyei döbbenetesen alacsonyak: a vírus felfedezése óta az adatok szerint közel hatszáz embert fertőzött meg, a betegeknek közel hatvan százaléka meghalt. Természetes módon a H5N1 eddig nem mutálódott számunkra kedvezőtlen módon – azaz nem terjedt cseppfertőzéssel, avagy „légi úton” –, ha megtette volna, az olyan világméretű járványt indíthatott volna el, mint amilyen az 1918-as spanyolnátha volt, akár milliókat is elpusztítva.
A közelmúltban azonban két – egy amerikai és egy holland – kutatóhely is olyan H5N1 vírustörzset állított elő, ami a kísérletben használt menyétek között a hagyományos influenza sebességével terjedt. A kísérlet célja az volt, hogy a kutatók jobban megérthessék a vírust, annak terjedését, hogy a szükséges ellenintézkedések könnyebben kidolgozhatóak legyenek.
A H5N1 vírus, személyesen
(Forrás: iStocphoto)
Amerikai későn kapcsol
(Forrás: iStocphoto)
Csakhogy a dolog nem ennyire fekete-fehér. Az amerikai kormány – aki egyébként anyagilag is támogatta a kísérletsorozatot – olyan dolgot tett a múlt héten, amire eddig soha nem volt példa: felszólították a tudományos közösséget, hogy ne publikálják a kísérletsorozat eredményeit, attól tartva, hogy azokat könnyen biológiai fegyverként használhatják fel.
Az elemzők rámutatnak, hogy ez az eset teljesen egyedi: soha ilyen kérés még nem fogalmazódott meg tudományos eredménnyel kapcsolatban. A tudományos publikációk, az információk megosztása a modern tudományosság legfontosabb sajátossága. Két orgánum, az amerikai Science és a Nature a jelek szerint már elálltak a szuper-H5N1 „receptjének” publikálásától. Ennek ellenére a tanulmányokról ők is hírt adnak majd, azok eredményeivel egyetemben.
A tanulmány egyébként azt írja le, hogyan tették a kutatók a H5N1-törzset légi úton terjedővé a vizsgált menyétek körében. A menyétek egyébként elterjedt „kísérleti nyulak” az emberi influenza vizsgálatában.
A világ tudományos közvéleménye megosztott: egyesek szerint már maga a kutatási program is hiba volt, a publikációkat pedig egy az egyben be kell tiltani. Mások elismerik a program szükségességét, de azt javasolják, azokról csak nagyon korlátozott módon számoljanak be, hiszen a megfelelő képzettséggel sokan elő tudják állítani a gyilkos vírust.
Késő? Nem késő?
Sokan azonban szkeptikusak: véleményük szerint már nem lehet megakadályozni, hogy a legérzékenyebb információk ki ne szivárogjanak. Az eredmények már most is jól ismertek az influenzakutatók köreiben.
A rotterdami intézet már maga is jelezte, hogy ugyan ők készek önkéntesen korlátozni a témában születendő tudományos publikációkat, szinte teljességgel lehetetlen lesz a tudományos adatok titkosságának betartatása, mivel ezeket már több száz kutatóval és kormánnyal megosztották, méghozzá nyílt tudományos üléseken.
„Azok a mutációk, amelyek ezt az átalakulást lehetővé tették, nem különösebben új vagy meglepő lépések, így bárki, aki megfelelő influenzavirológiai gyakorlattal rendelkezik rájöhet a módszerre, ha nagyon akar” – nyilatkozta az angol Independentnek Wendy Barclay, az Imperial College London influenzavirológiai professzora.
„Nagyon vigyáznék azzal, hogy ezeket az adatokat visszatartsuk a tudományos közvéleménytől, mivel a fejlődéshez a tudományos eredmények megosztására van szükség. Fontos tudnunk, hogy a H5N1-hez hasonló vírusok hogyan tolerálják az olyan mutációkat, amelyek képessé tennék őket az ember-ember irányú terjedésre.”
A kutatók hangsúlyozzák: nagyon fontos, hogy képben legyenek, milyen mutációkra kell odafigyelniük. Ha nincsenek tisztában azzal, hogy melyek azok a mutációk, amelyek a vírusokat veszélyesebbé teszik, nem fogják tudni, mire figyeljenek, amikor a vírus terjedését próbálják követni.
”Ezeket a cikkeket jó okkal készítik: azért, hogy segítsenek nekünk felkészülni.” – fejezte be a professzor asszony.
Magyarán művi beavatkozással létrehoztak egy mutációt, hogy felkészülhessenek arra, hogyan terjedne egy mutáció, ami művi beavatkozással jönne létre. Áldja meg őket a gondviselés.