Jobban szeretjük az antropomorfizált állatokat
Az állatokat jobban szeretjük, ha magunkhoz hasonlóaknak képzeljük őket. Ezt ki lehet használni az állatvédelmi kampányokban, de a módszernek megvannak a veszélyei.
Egy új kutatás szerint az emberek inkább hajlamosak odafigyelni az olyan állatok védelmére, amelyek antropomorfak, azaz valamilyen szempont szerint hasonlítanak az emberre. Az új felfedezésre akár új állatvédelmi kampányok is épülhetnek. Ugyanakkor nem árt óvatosan bánni az emberhez való hasonlóság hangsúlyozásával, ugyanis ez akár tévhitekhez is vezethet – írja a Science Daily.
Nem mindig egyformán könnyű megnyerni az embereket az állatvédelmi projektek támogatására – derült ki egy amerikai és egy ausztráliai egyetem kutatásából. Úgy tűnik, hogy az emberek hajlamosabbak részt vállalni azon fajok védelmében, amelyek antropomorfak. Ez azt is jelenti, hogy bizonyos veszélyeztetett állatok védelmében indítandó kampányok fel tudják használni ezt az eszközt, hogy hatékonyabbak lehessenek.
Az állatvédelemben mindmáig az emberhez való hasonlítás csupán a szociális intelligenciával rendelkező állatok esetében volt elterjedt. Így a csimpánzok, a jegesmedvék vagy a delfinek mint antropomorf lények számunkra „értékesebbnek” tűnhetnek, azaz érdemesebbek a kihalástól való védelemre.
Éppen ezért érdemes az emberek figyelmét felhívni arra, hogy hogyan alkotják meg az állatok antropomorf képét magukban, és hogy ez milyen hatással van az alapvető érzelmeikre ezekkel a fajokkal kapcsolatosan. Nem ritka például, hogy az emberek azoknak az állatoknak, amelyekkel nap mint nap találkoznak, foglalkoznak, személyiséget és egyéb emberi vonásokat tulajdonítanak – gondolhatunk a különböző házikedvencekre, de akár a haszonállatokra is. Egy állatvédelmi kampányban mindezeket a tudattalan működéseket tudatosítani lehet.
Az új tanulmány egyik szerzője, Diogo Verissimo szerint „az állatvédelemben az antropomorfizálást eddig nem használták eléggé, pedig ez az egyik legelterjedtebb módja annak, hogy az állatokat kapcsolatba hozzuk az emberekkel – így az állatvédelemnek is kiváló eszköze lehet”. Természetesen ennek az eszköznek is megvannak a maga korlátai, veszélyei: például könnyen lehet ezáltal nem reális elvárásokat kelteni bizonyos fajok egyedeivel szemben, de akár az is előfordulhat, hogy az emberek bizonyos állatcsoportokat negatív emberi sztereotípiákkal kötik össze az antropomorfizálás következtében. Az eszköz kampánycélokra való használata előtt tehát nem árt mérlegelni a lehetséges negatív következményeket, elsősorban azt, hogy az emberek fejében akár a tudományos állásponttal ellenkező kép is elterjedhet az állatokról.
Forrás