„Itt senki vagyok”: az orosz kisebbség panaszai Észtországban
Észtország, ez a kicsi állam a Balti-tenger partján, hosszú ideje megszabadult a szovjet igától. Egy örökséggel azonban még mindig meg kell küzdenie: azzal a nehéz kérdéssel, hogy vajon hogyan kezelje azt a sok ezernyi oroszt, aki a szovjet időkben települt az országba.
A konfliktus még ma is felkavarja az érzelmeket: vajon kinek van igaza, egy kis nemzetnek, amely meg akarja őrizni kulturális örökségét, és le akarja zárni a sötét múltját, vagy egy kisebbségnek, amely egyenlő jogokért és életesélyekért harcol?
Észtország 1,4 millió lakosának ma egynegyede orosz származású. Akárcsak a szomszédos Lettország, Észtország is nehéz időszakon ment keresztül, amikor kikiáltották a függetlenséget, és megtagadták az állampolgárságot a legtöbb orosz családtól, amelyik a szovjet megszállás idejében települt az országba. Az 1991-ben megalakult észt kormány visszaadta a földeket az észteknek, és szabad választójogot és demokráciát biztosított a népnek.
(Forrás: Wikipedia)
„Övék volt a föld, övék volt a pénz, nagyon jó körülményekkel születtek újjá” – fogalmaz Andrej Zarenkov, az észtországi orosz kisebbség egyik legtöbbet szereplő hangja, a Tallinn melletti orosz kulturális központ igazgatója. „Az oroszoknak nem maradt semmijük. Ez nem volt fair. Mi is itt éltünk ebben az országban, és egyszer csak idegenekké váltunk”.
Ez a helyzet nem sokban változott az utóbbi két évtizedben – világít rá az NPR hírportál riportja. A feszültségeket jól mutatja az a 2007-es incidens, amikor az észt kormány úgy döntött, áthelyezi a vörös katonát ábrázoló bronz szobrot a főváros egyik főteréről egy kevésbé frekventált helyre. Az észteknek a szobor emlékeztető volt a sötét időkre, az oroszok viszont úgy értékelték az eseményt, hogy az észtek félreteszik és lebecsülik a szovjetek nácik elleni küzdelmének szimbólumát. A konfliktusban több mint 100 ember megsérült, és egy orosz tiltakozót halálra tapostak – feltehetően a saját társai.
„Ez egyszerűen túl sok lenne”
Észtországban ma az állampolgárság észt nyelvvizsgához van kötve. Akinek nincs ilyen, az kaphat egy szürke útlevelet: vagyis munkát ugyan vállalhat, de nem állampolgár, és nem is szavazhat a választásokon. A munkakeresés pedig nehéz egy ilyen útlevéllel. A 26 éves Szergej Zavjalov például úgy érzi: „Én egy senki vagyok ebben az országban”. A nyelvvizsgát nem tudja letenni, orosz nyelvű iskolájában sosem tanították neki az észt nyelvet. Mivel nem boldogul, el is akarja hagyni az országot: azt mondja, azért, mert itt még mindig „megszállóként” tekintenek rá. „Nem szeretjük túlságosan egymást” – utal az észtekhez fűződő viszonyára. A 68 éves Roza Ivanovát pedig, aki 25 éven keresztül vezetett egy orosz iskolát, leváltották, mert nincs nyelvvizsgája. Négyszer próbálta meg letenni, állítása szerint keményen tanult, mégsem ment át. „Ha 20 évvel fiatalabb lennék, biztosan elhagynám ezt az országot. Higgyen nekem. Elmennék az én Oroszországomba” – bizonygatja.
„Én nem értem, miért panaszkodnak az orosz emberek” – mondja válaszul az észt elnök, Toomas Hendrik Ilves. „Úgy értem, a németeket évekig megverték az utcán a háború után, nálunk ilyesmi nem volt.” A nyelvvizsga-követelményt, mint magyarázza, a Cambridge Egyetemen tervezték meg igen gondosan, hogy biztosan fair legyen. A szürke útlevél pedig szerinte nemes gesztus, amivel munkavállalási lehetőséget biztosítanak a nem állampolgár oroszoknak. Hangsúlyozza: az orosz kisebbség nagy része megszerezte a nyelvvizsgát, és ezzel az állampolgárságot is – de van egy kisebbség, amely még mindig inkább Oroszországhoz kötődik, és nem sok hajlandóságot mutat, hogy megtanuljon észtül. Megengedni, hogy az orosz is hivatalos nyelv legyen az országban, olyan lenne, mintha elismernék a szovjet megszállás legalitását.
@eija:
azért nem tanulnak meg, amiért Oroszország sem tagadja meg a véres szovjet örökséget, sőt síkra száll a kommunista „ereklyékért" az utódállamokban - beleértve Magyarországot is, lásd a Moszkva tér átnevezését, vagy a még kordonnal is megvédett sarló-kallapácsos betonfallosz szégyenteljes esetét. A nagyhatalmi státusznak köszönhetően nagy ívben tehetnek és tesznek is mindenre, mint ahogy az USA vagy Kína is.
Mindig érdeklődve olvasom az ezzel a témával kapcsolatos cikkeket, de igazából mindig ugyanazt a következtetést vonom le belőlük. Tényleg nem értem miért nem képesek az oroszok megtanulni észtül. Ott él, ott van munkája, stb. Ha pedig erre az apró gesztusra nem képes a befogadó országgal szemben, ( különösen a történelmi tények ismeretében) akkor költözzön csak vissza nyugodt szívvel Oroszországba.
@Galócza: Hozzászólásának köszönhetően felfigyeltem erre a régebbi cikkre. Sajnos igazat kell adnom önnek, valóban több súlyos hiba volt benne. Nem csupán az észt elnök neve szerepelt hibásan, de az orosz nevek is rossz átírásban szerepeltek. (Sajnos mentségként meg kell említenem, hogy Tallinn legalább két n-nel szerepelt: a mai magyar sajtóban ez bizony érdem!) Személy szerint már azt is aggályosnak tartom, hogy egy Baltikumról szóló cikk oroszországi forrásokra támaszkodik...
Abban is igazat kell adnom Önnek, hogy az állampolgárságra vonatkozó mondat téves, hiszen az Észtországban születettek már automatikusan megkapják az állampolgárságot.
Nem igazán tudok azonban egyetérteni a Wikipédiával kapcsolatban írottakkal. A Wikipédiában természetesen nem lehet vakon megbízni, ahogy más forrásokban sem, de kellő kritikával jól használható (különösen az angol változat). Végképp nem értem azonban, hogy mi a probléma a fényképekkel. Csak kevés sajtóorgánum engedheti meg magának, hogy mindenhova fotóriportereket küldjön, vagy hogy folyamatosan sajtófotókat vásároljon. Meggyőződésem, hogy a cikket illusztráló fotó sem minőségében, sem tényszerűségében nem kifogásolható, nem értem tehát, mire vonatkozik a megjegyzése.
A cikkért egyébként a teljes szerkesztőség vállalja a felelősséget, függetlenül attól, hogy ennek éppen ki volt a szerzője. Névsor az impresszumban.
@chumpitaz:
Hihetetlenül gagyi cikk ez, nem pedig érdekes. Arra sem volt képes az elkövetője, hogy megnézze pontosan, mi a neve az észt elnöknek. Az még csak hagyján, hogy a Wikipedia a kép forrása, ennek esetleg valóban betudható lenne, hogy rossz a képaláírásban a név (bár, mint tudjuk, a Wikipedia forrásként említve inkább Cikipédia ...), de ez nem mentség, tekintve, hogy az angol nyelvű Wikipedia-cikk képaláírásában stimmel a név. De mindegy, mert sajnos a szövegben is rosszul szerepel a név.
Ilyen apróságokról ne is beszéljünk, hogy "Észtországban ma az állampolgárság észt nyelvvizsgához van kötve" – ha így lenne, nagyon sok észt állampolgár ismerősöm már csecsemő korában sikeresen nyelvvizsgázott volna...
Talán a "szerző" is érzi munkája színvonalát, mivel nem adta nevét a cikkhez...
Én köszönöm,hogy odafigyelnek a reakciókra!
Köszönjük a kiegészítést, az elírást természetesen már korrigáltuk.
Nagyon érdekes a cikk.Különösen az keltette fel a figyelmemet,hogy Litvánia,Észtország szomszédja.És Lettország,az micsoda?Könyörgöm,ha valaki ír valamiről,legyen szíves az alapokkal tisztában lenni.Egyébként meg,nem kell az oroszokat sajnálni,mindent megtettek,hogy kiirtsák a balti népeket a saját országaikból.Talán jobb lenne,ha visszamennének Oroszországba,vagy próbáljanak beilleszkedni.De ha egyiket sem akarják,akkor ne csodálkozzanak,ha utálják őket.