Idézet vagy jogsértés?
Lehet-e műrészlettel szerzői jogot sérteni? A válasz igen. Hol is húzódik a határ az idézés és a plágium vagy engedély nélküli felhasználás között? Megtörténhet-e, hogy idézőjelben tüntetjük fel a szöveget a szakdolgozatban vagy cikkben, és mégis szerzői jogot sértünk? Alábbi néhány gondolat bemutatja: milyen határeseteknél merül fel, hogy az idézetnek hitt műrészlet mégis szerzői jogot sért.
Az idézés a szerzői jogi védelem egyik legfontosabb kivétele (más néven szabad felhasználási esete): az idézéshez nem kell sem engedélyt kérni a szerzőtől, sem jogdíjat fizetni részére. A műrészlet kizárólag nyilvánosan megjelent műből származhat, és csak saját műbe ágyazva jelenhet meg, valamifajta kapcsolatot teremtve a befogadó mű és a beemelt gondolatok között. Az idézett műrészlet arányos terjedelme, forrásának feltüntetése, változatlan tartalommal történő visszaadása, valamint az olvasó számára egyértelmű formai kiemelése a szövegben ugyancsak fontos szempontok a szerzői jogsértés elkerülése érdekében. Nézzünk meg néhány példát e feltételek (nem)teljesülésére.
Mire szolgál az idézet?
Az idézés többek által ismert eszköze a tudományos, művészeti, irodalmi alkotások létrehozásának. Mit is tesz lehetővé számunkra az idézés? Nem mást, mint egy izgalmas párbeszéd kialakítását saját gondolataink és egy másik szerző gondolatai között. Az idézés talán mindenki számára ismert, annál kevésbé azok a határesetek, amikor egy műrészlet ártatlan átvétele nem esik az idézés körébe, hanem szerzői jogsértést valósít meg.
Néhány gondolattal megvilágítjuk azokat az eseteket, amelyek mentén jól érzékelhető a két esetkör találkozása. Az idézés érdekességeinek feltárása előtt vessünk egy pillantást a szerzői jogi védelemre, kiknek a védelmét is szolgálja a sok esetben © szimbólummal jelzett oltalom? A szerzői jog az egyéni, eredeti módon alkotó kreátorok joga. Ez a védelem tehát nem a leleményesen, különböző forrásokból összeollózgató egyedi gondolatokat nélkülöző álművek „gazdáit” illeti, hanem éppen ellenük nyújt védelmet.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Milyen műveket is véd a szerzői jog? A védelem a tudomány, irodalom és művészet berkein belül született műveket védi, ha azok nem szolgai másolatai más műveknek, tehát egyéni, eredeti jelleggel rendelkeznek – ezeket nevezzük szerzői műveknek. Ez nem jelent sem mennyiségi, sem minőségi, esztétikai kritériumot, hanem a szellemi alkotásból fakadó egyéni, eredeti megnyilvánulást fedi le. Ebből következik, hogy egy megbotránkozást kiváltó vagy helytelen téziseket felállító mű is szerzői jogi védelem alá tartozik, ha egyéni, eredeti gondolatokat tartalmaz. E követelménynek a mű összhatásában kell érvényesülnie, tehát előfordulhat, hogy olvasóként a mű bizonyos részeiben nem egyéni, eredeti jelleggel megfogalmazott információval, gondolattal is találkozunk. E jelleg megjelenhet álláspontok, elképzelések formájában és egyéni, eredeti formát öltő – pl. történelmi, irodalmi, természettudományi – adatokat tartalmazó gondolatként is. Fontos megjegyezni, hogy a tények, információk, ötletek önmagukban nem védettek, hanem azok formába öntése állhat védelem alatt, amennyiben a köréjük épült gondolatiság, kifejeződés egyéni, eredeti jelleggel bír. (Ezért is születhetnek azonos tényeket, adatokat feldolgozó párhuzamos művek.) Tényeket, információkat nem csak egyéni, eredeti módon, hanem átlagos stílusban is közölhetünk.
Példát találhatunk Shakespeare életéről írt Wikipédia-bejegyzésben, amely egyéni, eredeti mondattal írja le Shakespeare személyiségét, miszerint: „Shakespeare irodalmi teljesítménye nem merül ki a költészet és a drámaírás magasfokú [sic] művelésében; írásaiban az emberi élet egyes aspektusai, és a legkülönbözőbb érzelmek árnyalt ábrázolása mellett tömören és világosan kifejezett filozófiai gondolatok is megjelennek.” E mondat tényekre fókuszáló változata, miszerint „ Shakespeare költőként, drámaíróként filozófia gondolatokat is megfogalmazott” nélkülözi a fenti példában felfedezhető egyéni, eredeti jelleget.
Fontos még megjegyezni, hogy a védelem az alkotás létrejöttének pillanatától él, tehát nincs szükség semmiféle előzetes hatósági vizsgálatra, regisztrációra.
Mik nem állnak szerzői jogi védelem alatt?
Ugyanakkor a szerzői jog területe nem minden kreatív alkotásra terjed ki, így például az újszerű műszaki megoldásokat (pl. innovatív e-könyv kifejlesztését) nem védi, ámbátor az ilyen újításról beszámoló cikket már igen. (Természetesen ilyen esetben szabadalmi oltalom, mint védelem szóba jöhet.) A védelem nem terjed ki a kiváló receptek mögött rejlő gasztronómiai ínyencségek elkészítésére sem, a recept egyéni, eredeti megfogalmazására ugyanakkor igen. Ki kell emelni, hogy olyan kreatív személyeket is kizár az alkotói körből a szabályozás, akik innovatív ötletet (pl. egyedi koncepción alapuló, társadalmi ismeretekről szóló tankönyvötletet), elvet (pl. újfajta, hatékony oktatást segítő elveket), eljárást (pl. innovatív módszert az irodalom tanítására), működési módszert (pl. újfajta plágiumdetektor alapjául szolgáló módszert) vagy matematikai műveletet találtak ki. Nem meglepő tehát, hogy születhetnek azonos ötletet, elvet, eljárást feldolgozó tudományos munkák.
Újdonsággal bíró tudományos elgondolást leíró szakirodalmi mű állhat szerzői jogi védelem alatt, azzal, hogy a védelem nem a benne közölt tudományos megállapításra terjed ki, hanem az ilyen tétel egyéni, eredeti jellegű megfogalmazására. Például Dell Hymes-féle kommunikatív kompetencia fogalma arra utal, hogy a helyes nyelvhasználatot nem csak a nyelvtani szabályok ismerete segíti, hanem a társadalmi, kulturális közeggel kapcsolatos információk is. Ez a felismerés önmagában nem esik a szerzői jogi védelem alá, ennek egyéni, eredeti megfogalmazása azonban már igen.
Mikor kell engedély, és mikor nem?
E kérdésnél jelentősége lehet a védelmi időnek, ami a szerző halálát követő 70 évet jelent. ennek leteltét követően a mű közkinccsé válik, tehát az alkotás vagy annak részlete szabadon felhasználható, így többek között kiadható, terjeszthető, digitalizálható.
A szerzői jog nem csak abban segíti az eligazodást, hogy milyen művek, milyen feltételek mellett eshetnek védelem alá, hanem abban is segítséget nyújt, hogy egy mű felhasználásánál mikor van szükség engedélyre. Általában egy mű felhasználásához (például egy fejezet bemásolásához, megjelentetéséhez) minden esetben a szerző engedélyét kell kérni. Vannak azonban olyan felhasználási módok, amikor ilyen engedélyre nincs szükség. Ez az eset áll fenn akkor is, ha valaki másik művéből idéz.
Vessünk egy pillantást az idézés szerepére! Milyen esetekben lehet egy idegen műből idézni? És milyen esetekben léphet fel jogosan a szerző a jogszerűtlen idézővel szemben?
Az idézés azon felhasználások körébe tartozó alkotói eszköz, amelyhez nem kell engedély, és jogdíjat sem kell fizetni. Az idézés általánosan elterjedt „munkaeszköze” a sajtó, a tudományos munkák alkotóinak, illetve egyre gyakrabban a különböző egyéb művészeti, kreatív projektek (pl. gasztrodizájn) képviselőinek is.
(Forrás: Wikimedia Commons / Ananian / CC BY-SA 3.0)
Figyelmet érdemel az idézés rendeltetése, miszerint az átvett szövegnek minden esetben alárendelt szerepet kell betöltenie a műben, tehát nem határozhatja meg dominánsan a mű egyéni, eredeti jellegét, csak hozzájárulhat ahhoz, azt erősítheti. Mint a cikk elején említettük az idézés rendeltetése, hogy az idegen műből átvett gondolat a befogadó, önálló mű gondolatokkal valamilyenfajta „dialógust” hozzon létre.Az idézett részlet szerepének jellege nincs korlátozva, így az idézet lehet illusztráló, figyelemfelhívó, alátámasztó vagy éppen kritizáló egyaránt.
Fontos, hogy idézni csak nyilvánosságra hozott műből lehet, tehát nyilvánosság számára nem hozzáférhető levélből, szövegből műrészletet átvenni nem lehet. Helytelenül jár el például az a művészettörténész, aki egy kortársának a magánlevelezéséből idéz. Ha a levél megjelent nyomtatásban, akkor abból természetesen szabadon lehet idézni.
Lényeges, hogy az idézett gondolatokat befogadó szöveg önmagában is mű legyen, tehát önálló egyéni, eredeti gondolatokat tartalmazzon. Nincs megkötés abból a szempontból, hogy milyen műfajba tartozik az alkotás, azaz egy szakirodalmi mű éppen úgy lehet szerzői mű, mint egy szépirodalmi szöveg, ha egyéni, eredeti jellegű gondolatokat tartalmaz. Minden esetben tehát csak önálló műben lehet idézni. Önálló, alkotói gondolatok hozzáadása nélkül nincs önálló mű. Jó példa lehet erre, ha egy kereskedő úgy dönt, hogy ajándékboltjának forgalmának fellendítését Coelho-idézetekkel teleírt fehér színű, átlagos formájú bögrék értékesítésével kívánja elérni. Ez esetben a bögre egy átlagos, egyéni, eredeti jelleget nélkülöző termék, aminek a kelendőségét éppen a frappáns idézetek biztosítják. Nem meglepő, hogy egy szövegrészlet terméken való feltüntetése nem esik az idézés körébe, hanem felhasználásnak minősül, tehát a szerző engedélyéhez kötött.
Hasonló példa, ha egy oktatási jegyzet, mint a befogadó mű innen-onnan bemásolt idézeteket tartalmaz, önálló gondolatvezetést pedig nem. A szövegrészek beemelése ez esetben sem fog idézés körébe tartozni, hanem a műrészlet felhasználásának fog minősülni, ami engedélyköteles. Ebből következik, hogy az idézetgyűjtemény létrehozása engedélyhez kötődik. Idézés esetében is azonban – a lejárt védelmi idő ellenére – a forrást fel kell tüntetni.
Egyéb kikötések
Nem mellékes kérdés az idézett műrészlet terjedelme. Egy fontos elvet le kell szögezni: teljes mű beemelése nem idézés, kizárólag a műrészlet bemásolása esetében lehet idézésről beszélni. Felmerül továbbá, hogy hány mondat, bekezdés, illetve oldal szó szerinti átemelése minősül idézésnek. Egyértelmű válasz nem adható, ugyanis mindez esetenként dönthető el. Zsinórmértékül szolgálhat többek között, hogy az idézett mű hány százalékát teszi ki az átvevő műnek. A megengedett terjedelem ugyanakkor az idézés célja által is korlátozott. Nem biztos, hogy egy kutatási eredmény alátámasztására oldalak beemelése szükséges, ugyanakkor egy adott alkotó személyiségének bemutatása akár többoldalas műrészlet beidézését is igényelheti.
A plágium elkerülése érdekében szükséges az idézett szöveg forrásának megjelölése is, ez jelenti többek között a szerzőnek, a mű címének, illetve adott esetben a kiadónak, a megjelenés évének és az oldalszámnak a feltüntetését. A forrás feltüntetése abban az esetben is szükséges, ha a főszabály szerinti – szerző halálát követő – 70 éves védelmi időtartam lejárt, azaz Goethe, Schiller, Shakespeare művekből is csak forrás megjelölésével lehet idézni. Ennek elmaradása esetében plágiumról beszélünk.
Az idézés együtt jár a változtatás tilalmával, azaz, hogy a beidézett részletet változatlan tartalommal lehet kizárólag beemelni saját művünkbe. Egy szöveg esetében a változtatás tilalma a mondanivalóra vonatkozik: számos esetben kerül sor idegen nyelvű művekből származó gondolatok magyarul történő idézésére. (Fontos, hogy a idegen nyelvű szöveg idézésére ugyanúgy vonatkoznak az idézés szabályai, nem jelentenek kivételt a fenti szabályok alól.) Az idézett szöveget nem helyezhetjük olyan környezetbe, amely által az üzenet, mondanivaló módosul. Ezért különösen óvatosan kell eljárni ideológiai, vallási jellegű szövegkörnyezetbe helyezett idézetekkel.
Az idézett szövegnek ki kell tűnnie a befogadó szövegből. Jelezni kell, hogy az érintett szövegrész idegen szerző gondolatait tükrözi. Ez azt jelenti, hogy az idézett részletnek pontosan el kell határolódnia a befogadó mű környező-gondolataitól, tehát az olvasó számára világosnak kell lennie, hol van az eleje és a vége az idézett gondolatnak. Ennek módjára nincs előírás, tehát a szöveg írójára van bízva, milyen formai megoldást választ ennek kifejezésére. Gyakori megoldás a szövegrész idézőjelben és/vagy dőlten szedett betűtípussal történő írása. Lényeg, hogy az olvasó számára egyértelmű legyen a szöveg átvett jellege. E szempont figyelmen kívül hagyása a szöveg forrását teszi beazonosíthatatlanná, ami a plágiummal azonos.
Ezen feltételek betartásának hiánya vezethet tehát jogsértéshez: engedély nélküli felhasználáshoz; vagy ha a forrás megjelölése elmarad, illetve a szöveg formai elkülönítés nélkül kerül beidézésre, plagizáláshoz. Ebből következik, hogy minden olyan esetben, ahol a forrás beazonosítható, de a feltételek valamelyike nem teljesül, engedély nélküli felhasználásról beszélünk.
Nem szokványos idézetek
Egyre gyakrabban találkozunk olyanfajta idézéssel, amikor nem hagyományos szöveges műből vagy műben történik az idézés, hanem ettől eltérő módon. Hogyan ítélhető meg például a graffitiból történő idézés, lehet-e boroscímkén idézetet feltüntetni, illetve van-e olyan műtípus, amiből nem lehet idézni?
Érdekes kérdésként merül fel a graffitik idézése, felhasználása. Nem meglepő, hogy az idézés a graffitik esetében nem igazán értelmezhető, hiszen számos esetben egy-egy szóból, esetleg rövidebb mondatokból állnak mindössze, így kizárólag teljes terjedelmük felhasználása lehetséges – ekkor pedig már nem idézésről, hanem engedélyköteles felhasználásról van szó. Nem ritka, hogy képeslapokon vagy éppen könyvalakban, gyűjteményben találkozhatunk a frappáns életbölcsességekkel, amelyek eredetileg házfalakon, metróállomásokban, elhagyott pályaudvarok falain olvashatók. Engedély kérése ez esetben igen abszurdnak tűnik: van olyan felfogás is, mely szerint a graffiti egyfajta folklóralkotásnak is tekinthető. Ez esetben viszont nem beszélhetünk szerzői jogi védelemről.
Érdekes lehet a nem szokványos idézés kérdésének a vizsgálata a befogadó műalkotás szemszögéből is. Elterjedt jelenség, hogy boroscímkéken jelennek meg idézetek. Természetesen ez esetben is feltétel az önálló alkotás megléte, azaz a címkének egyéni, eredeti alkotásnak kell lennie ahhoz, hogy a műrészlet beemelése ne felhasználásnak minősüljön. Ugyanez áll az egyéb esetekre, így a kávés-, teáscsészéken feltüntetett idézetekre, vagy akár az étlapon szereplő idézetekre.
Műfaji megkötöttség nincs a befogadó mű tekintetében, annál inkább a forrásművek esetében, amelyből az idézés történik. Nem lehet idézni képzőművészeti, fotóművészeti és iparművészeti alkotásokból. Ennek magyarázata abban áll, hogy ezeknél a műveknél a műrészlet kiragadása könnyen vezethet a mű egységéhez való jog megsértéséhez, ami a szerző személyéhez fűződő egyik legfontosabb joga. Így például Hundertwasser képeiből nem ragadhatók ki egyéni, eredeti motívumok reklámműbe történő beillesztés céljából. Ugyanígy nem lehet Robert Capa fotóiból egy részletet kiragadni és egy logóban felhasználni, vagy Kovács Margit szobrának egy műrészletét CD-borítóra tenni. Ezek esetében a szerző vagy annak jogutódjának engedélye szükséges.
Zenében és filmben a műfaji sajátosságok keretein belül mozogva kell teljesíteni ezeket a feltételeket (pl. film esetében a film végén feltüntetni a filmkockák eredetét)
Az említett eseteken kívül az idézés megengedett, tehát szakirodalmi művek, szépirodalmi művek, filmek idézhetők. Az előbbivel szinte nap mint nap találkozhatunk, az utóbbi már egy ritkábban előforduló eset. Filmben történő idézésre jó példa Bernardo Bertolucci Álmodozók című filmje, amely régi filmekből tartalmaz eredeti képsorokat. A zenében történő idézés azonban nem ritka, például Richard Strauss Feuersnot című operájában beidézett Wagner Walhall-motívum felbukkanása.
Mikor tölti be rendeltetését az idézet?
Összefoglalva: az idézésnél a fentiek alapján számos feltételnek meg kell felelni. A gyakorlatban azonban ez közel sem jelent nagy kihívást, hiszen két elv mentén kell idéző szerzőként eljárnunk: az egyik a beazonosíthatóság (így forrás feltüntetése, formai követelmények), a másik az idézés megalapozottsága (így például terjedelmi korlát, a gondolat beágyazottsága a szövegbe). E két szempont szem előtt tartásával elkerülhető a szerzői jogsértés.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (17):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@szigetva: A szolgáltatónak a szolgáltatás biztosítása kerül pénzbe, nem az, hogy a tartalmat hányan nézik meg (legfeljebb a szerverek kapacitása szintjén, de az meg biztosított, mivel a platform adott, tehát a YouTube-ot használó szolgáltatók --- feltételezem --- nem ezért fizetnek). Ha pedig erre így is, úgy is megvan a fedezet, akkor szerintem nem indokolt csupán becslések és előítéletek alapján bármilyen közönséget is kizárni. Hiszen ezeknek a felhasználóknak a száma is elhanyagolható a "nagy piacok"-éhoz képest.
@Sultanus Constantinus: A cikkben az az érv, hogy a szolgáltatónak pénzbe kerül az, hogy te őt használod. A nagy piacokon ez bejön a reklámokból, a kicsiken meg nem.
@szigetva: Igen, de a lényeg az pontosan az "épp ésszel védhető"-n van. Amit a YouTube a cikkben írtakra való hivatkozással csinál, az egyszerű önkényes diszkrimináció. Amíg abból valakinek kára nem származik, hogy a tartalmat máshol is megnézhetik, addig az ilyen korlátozás nem jogos semmilyen módon. Ez olyan, mintha nekem lenne egy weboldalam, és letiltanám pl. az USA-ból jövő látogatókat, mert az nekem nem szimpatikus, pl. arra hivatkozva, hogy "úgysem beszélik a nyelvemet"...
@Sultanus Constantinus: „valahol a szerző is egyetért a véleményemmel” Ez is egy jó kis understatement, amit olyankor lehet használni, ha egyáltalán nem ért egyet a szerző a véleményeddel. Ez a véleményed: „sincs semmilyen épp ésszel védhető indok”, az idézett cikk pedig pontosan leírja, hogy milyen indokai vannak a YouTube-nak.
@Fejes László (nyest.hu): Nem emlékeztem már erre a cikkre, de most ismét elolvasva úgy tűnik, valahol a szerző is egyetért a véleményemmel.
@Sultanus Constantinus: „arra sincs semmilyen épp ésszel védhető indok” www.nyest.hu/hirek/az-internetes-foldrajzi-korlatozasrol
@El Vaquero: De ha nem is 10 évre, akkor legalább pl. 30 évre. Ezzel a szerzői jogvédéssel szerintem is eléggé átestek a ló másik oldalára, és ez már szerintem a szerzőknek sem feltétlenül jó, hiszen így valamennyire a műveik terjedését is korlátozzák (holott nyilván nem azért alkot meg egy szerző valamilyen művet, hogy arról utána senki se tudhasson).
Amit meg az amerikaiak csinálnak a YouTube-videók letiltogatásával más országokban, az meg a legnagyobb értelmetlenség, ami létezik, arra sincs semmilyen épp ésszel védhető indok. Kinek okoz és milyen kárt az, ha nem csak amerikaiak néznek meg mondjuk egy interjút vagy videoklipet?
@Sultanus Constantinus: így van, egy ilyen pert nem nyerne meg a szerző, mert a másik peres fél a szerzői jogi szabályozás idézetes részére hivatkozna.
@Wenszky Nóra: ezt senki nem tudja megmondani. Legjobb a szerzőt megkérdezni. Ha nem elérhető, akkor pedig reménykedni, hogy nem fog követeléssel fellépni, mert akkor meg a bíróság mondja meg, de nem %-ban, hanem hogy az adott ügyben megvalósult-e jogsértés.
Én egyébként a szerzői jogi szabályozásba beemelném azt a kritériumot, hogy nem elég a szerzői jog megsértése, nem elég a hozzá kapcsolódó károkozás, a sérelemnek és a kárnak lényegesnek kell lennie. Kizárva azt az esetet, amely esetleg épp csak "átlóg" 1-2%-kal a megengedettből a jogsértésbe, azért ne leckéztessenek senkit, mert a megengedett 1 perces részlet helyett 2 percet idézett egy 187 perces filmből, vagy egy 395 oldalas könyvből 6 bekezdésnyit az 5 helyett. A védelmi időt is levehetnék 10 évre, ráadásul a mű megalkotásától vagy nyilvánosságra hozásától számítva (amelyik a szerzőre nézve kedvezőbb), mert ez az utolsó szerző halálától számított mostani 70 év védelem nagyom morbid. Ha fiatalon alkot valaki valamit, és sokáig él, vagy a szerzőtárs él sokáig, akkor akár 150 évnél is tovább védelemben részesül valami. A szerzőknek meg kell érteniük, hogy az is fontos, hogy a kultúra fejlődhessen, a nagyközönség befogadhassa a műveiket, és már nem csak akkor, mikor 100 év múlva az egész mű nem aktuális. Szép a művek védelme, helyeselhető, hogy a szerzőt részeltetni akarják anyagiakban, mind nemes dolog, de a mostani szabályozás brutálisan túlvédi a szerzőket.
Egy gyakorlati kérdés:
Térképek esetében mi a helyzet? Azt megnéztem, hogy a szerzői jogi törvény hatálya kiterjed a térképekre is. Ha 70 évnél fiatalabb térkép részletét akarom felhasználni, akkor hány százalék számít legális idézésnek (természetesen a forrás megjelölésével)? Erre térképész ismerőseim sem tudtak választ adni.
@El Vaquero: Hát igen, de elméleti síkon pl. tételezzük fel, hogy egy film készítője beperelné a Wikipédiát, mert szerinte jogosulatlanul használtak fel a filmjéből egy filmkockát (mint a műből való idézést). A bíróság valószínűleg nem a szerző javára ítélne, hiszen azt nem tilthatja meg egy szerző, hogy a művéből idézzenek (ami abból az alapvelvből következik ugye, hogy az idézéshez nem is kell senkitől engedélyt kérni). Tehát ezért is tök értelmetlen paranoiázás, amit csinálnak.
@Sultanus Constantinus: szerintem nem tudnál pert indítani, mert nincs hozzá indokod, nem ért kár, becsületed nem szenvedett csorbát, anyagi követelésed nincs a Wikipedia felé, így semmit nem tudnál támasztani velük szemben. Elméleti pert csak azért nem lehet indítani, hogy egy elvi kérdést tisztázzanak. Vagyis lehet, hogy van ilyen ország, de nálunk nem lehet.
A másik része: így van. azért vannak a művek, hogy forgassák őket és idézzenek belőlük. Ha nem ez lenne a cél, akkor a szerző meg sem írná őket. Egyik mű sem a semmiből építkezik.
@El Vaquero: Tehát végül is te mint jogász is megerősítesz abban, ha jól értem, hogy semmilyen jogalapja nincs ezeknek a korlátozásoknak, csak az önkényesség. Azaz, ha én beperlném ezért a Wikipédiát, akkor a bíróság valószínűleg az én javamra döntene.
Egyébként ez az, ami kezdettől fogva sántít az egész projektben, a tipikus saját farkába harapó kutya esete: idézni, másolni nem engednek, mert az jogsértő (szerintük), de saját kútfőből sem írhatsz cikket, mert az meg "önálló kutatómunka", amit szintén nem lehet. Tehát ha mindkét szabálynak meg akarnál felelni, akkor nem írhatnál egyáltalán cikket.
@Sultanus Constantinus: „Sőt, még tovább megyek! A megfelelő filmkocka kiválasztása már az egyéni alkotás fogalmát is részben kimeríti, hiszen azzal, hogy én kiválasztottam egy jó pillanatot a filmből, tkp. én is egyénileg alkottam valamit.... De ez már tényleg csak szőrszállhasogatás (vagy inkább gondolatébresztés?).”
Így van.
„Sőt, még tovább megyek! A megfelelő filmkocka kiválasztása már az egyéni alkotás fogalmát is részben kimeríti, hiszen azzal, hogy én kiválasztottam egy jó pillanatot a filmből, tkp. én is egyénileg alkottam valamit.... De ez már tényleg csak szőrszállhasogatás (vagy inkább gondolatébresztés?).”
Nem szőrszálhasogatás, megállja a helyét. Ennek ellenére nem csak a Wikipedia szigorú, de a YouTube is, még akkori is bevesznek egy videót, ha csak tényleg idézetnyi terjedelemben idézett valamit.
@Sultanus Constantinus: „Kérdésem, ami eddig sosem volt számomra világos, mi vagy ki dönti azt el, hogy egy megfogalmazás mennyire egyéni és eredeti?”
A bíróság dönti el mérlegeléssel, mikor perre kerül a sor. Persze bíróságonként is eltérő lehet, adott esetben más eredményre juthat az első és a másodfokon eljáró bíróság, sőt most már a harmadfok és a felülvizsgálatot végző bíróság is.
„Na ezt kellene a Wikipédiának megmagyarázni, ti. a Wikipédia Alapítvány önkényesen hozott egy határozatot, miszerint a filmből idézett képkockák jogellenesek. Ugyan semmilyen törvényt nem sértenek (és ezt a fenti cikk számomra éppen megerősíti, köszönet érte!), de ezt ők eldöntötték, sőt, még tovább menve, a "határozatot" foganatosító "szorgalmas" adminisztrátorok már azt is képesek egyénileg eldönteni, hogy ki milyen célból rakott filmkocka-idézetet bele egy cikkbe, pl. "Ez a kép innen törlendő, mert csak azért van itt, mert X.Y. szerepel rajta". Na, ehhez mit szólnak a T. Jogászok és jogértelmezők? Mennyire szabályos ez az eljárás? (Szerintem az önbíráskodás fogalmát teljesen kimeríti.)”
Ez ellen semmit nem tudsz tenni, legfeljebb kerülöd a Wikipediát. Házon belül olyan határozatot hoz, amilyet csak akar. Ha a törvényeknél, nemzetközi szerződéseknél szigorúbb szabályozással dolgoznak, akkor az az ő dolguk.
Sőt, még tovább megyek! A megfelelő filmkocka kiválasztása már az egyéni alkotás fogalmát is részben kimeríti, hiszen azzal, hogy én kiválasztottam egy jó pillanatot a filmből, tkp. én is egyénileg alkottam valamit.... De ez már tényleg csak szőrszállhasogatás (vagy inkább gondolatébresztés?).