Mindenki másol: Licencelés az interneten
Az amerikai hadsereg által nyilvánosságra hozott fényképeket bárki jogi következmények nélkül lemásolhatja, de más szervezetek mindenféle sokszorosítást tiltanak. Van-e a kettő között középút, és mit tehet az egyszeri internet-felhasználó?
Az internet elterjedésével a szerzői jogvédett tartalmak másolása is elterjedt. Mit tegyünk, ha nem ellenezzük a másolást, de azért szeretnénk néhány jogot megtartani magunknak? Egyre több megoldás közül választhatunk, akár már Magyarországon is! Figyelem: lapunk nem végez jogi tanácsadást, a leírtakat mindenki csak saját felelősségére használja!
(Forrás: Wikimedia Commons / Corpse Reviver / CC BY 3 0)
Én is szeretnék belőle egyet
A hagyományos szerzői jogvédelem arra épül, hogy a jogtulajdonos nem szeretné, hogy a művéből mások ingyen és kérdés nélkül másolatokat készítsenek. Ez mindaddig teljesen megfelelő volt, amíg meglehetősen nehézkes volt a másolás. De ahogy a technika fejlődött, megjelentek előbb a stencilgépek, majd a fénymásolók, sőt a szkennerek. Egy digitális állományt pedig csak egy-két kattintás lemásolni, ebből adódóan aztán boldog-boldogtalan lelkesen másol mindent, amit csak tud. Tetszik egy kép? Jobb klikk a böngészőben, Kép mentése másként, és máris a gépünk merevlemezén is megtalálható egy példány belőle.
A jogtulajdonos természetesen mondhatja, hogy ő továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az ő műve csak az övé, szigorúan tilos belőle másolatot készíteni. Különböző eszközökkel meg lehet nehezíteni a digitális sokszorosítást, de teljesen megakadályozni nem lehet. Például ha valaki letiltja a weboldalán a jobbklikkes mentést, attól még bárki lementheti saját képernyője tartalmát, aztán kivághatja belőle a kívánt képet – ez kicsit macerás, de semmi esetre sem lehetetlen feladat. Ezért merült fel az ötlet: mi lenne, ha a jogi feltételek lehetővé tennék a másolás bizonyos típusait. Az például senkinek sem árt nagyon, ha valaki lement magának a webről egy szép képet – egy internetes oldalon úgyis általában kis felbontású illusztrációk vannak, ezek pedig meglehetősen igénytelenül néznének ki nyomtatásban.
(Forrás: Wikimedia Commons / Anders Sandberg / CC BY 2 0)
A másolás akár pozitív hatású is lehet. Ha valaki reklámot szeretne csinálni magának, valószínűleg még jó is neki, ha az internet-felhasználók kézről kézre adják a műveit – ez tulajdonképpen a szájhagyomány online változata. De az eredeti alkotó annak már valószínűleg nem örülne, ha mások pénzért árulnák a művét. Van-e megoldás?
Néhány jog fenntartva
A hagyományos megközelítés része, hogy a jogtulajdonos minden jogot fenntart magának. A fentebbi megfontolásból adódott az ötlet, mi lenne, ha csak néhány jog lenne fenntartva. Így születtek meg a különböző licencelési rendszerek, mint például a Creative Commons. Ez talán a legismertebb rendszer, így érdemes kicsit közelebbről is megnézni!
A licenc szó jelentése ’engedély’ és a latin licentia szóból ered. A jogtulajdonos a licenc segítségével engedélyt ad másoknak, hogy használják a művét. Jogi szakszövegekben a szó licencia formában is használatos, de a magyar köznyelvben a licenc, sőt – valószínűleg angol hatásra – licensz alakok terjedtek el.
A Creative Commons lényege, hogy az alkotó kiválaszthatja, milyen jogokhoz ragaszkodik. Létezik egy egyszerű köznyelven írott lista, amiről kiválaszthatóak a vágyott jogok, és a számítógép a jogászok által előre megírt sablonokból összeállítja a licencfeltételeket jogi szaknyelven. Innentől ez egy ugyanolyan jogi dokumentum, mint bármi más, a megszegői ellen eljárás indítható.
Mikből lehet választani? A lista időnként változik, de jelenleg a következők szerepelnek rajta.
1. Engedélyezi-e a szerző a műve kereskedelmi célú felhasználását? – Itt nem csak arról van szó, hogy más nem adhatja el a képet pénzért, hanem arról is, hogy nem építheti be a saját értékesítésre szánt művébe. Tehát ha például egy betűtípust szerzője ezzel a feltétellel licencel, akkor nem lehet ezt a betűtípust használni például egy fizetős játékprogramban. Ez meglehetősen szigorú feltétel, de fontos, hogy a jogtulajdonos saját belátása szerint egyedi esetekben elállhat tőle. Tehát ha valamire nagyon nagy szükségünk van, de a licence nem engedélyezi a kereskedelmi felhasználását, akkor írjunk az alkotónak, és állapodjunk meg vele!
2. Engedélyezi-e a szerző a műve átdolgozását, belőle járulékos művek létrehozását? – Itt nem csak igen-nem válaszra van lehetőség, hanem ha valaki igennel válaszol, azt is kikötheti, hogy az átdolgozásokat is ugyanezekkel a licencfeltételekkel kelljen továbbterjeszteni.
3. Végül pedig azt is ki lehet választani, hogy a rendszer melyik ország jogi környezetéhez alakítsa a szakszöveget. Érdemes amellett az ország mellett dönteni, ahol vitatott esetben pereskedni szeretnénk – persze kicsi az esélye annak, hogy szükségünk lesz ilyen súlyos lépésekre, de ne nehezítsük meg a saját dolgunkat! Magyarországot is kiválaszthatjuk.
Virágozzék ezer virág
A Creative Commons mellett sok más hasonló rendszer is létezik; általában mind valamilyen konkrét felhasználásra készültek. A Creative Commonst elsősorban művészeti alkotásokra tervezték, de például a GPL vagy a BSD licenccsalád kimondottan számítógépes programok forráskódjának licencelésére való. Persze ha valaki úgy szeretné, licencelhet egy festményt is GPL-lel vagy egy játékprogramot Creative Commonsszal, de itt is érvényesek a fentebb írottak: saját magunknak kedvezünk azzal, ha a kimondottan a mi céljainkra készült rendszert használjuk. Sőt akár többet is használhatunk egyszerre, ha ezek nem kerülnek egymással ellentmondásba – például a Wikimedia Commonson található képeknek rendszerint GFDL és CC licence is van, és a felhasználó választhatja ki, melyiket szeretné alkalmazni.
Honnan szerezzünk szabadon másolható tartalmakat másoktól? Egyre több nagy médiaszolgáltató használ valamilyen engedékeny licencet, főleg a Creative Commons terjedt el. Ezen kívül nagyon hasznos tudni, hogy az amerikai szövetségi hivatalok által kiadott műveket a legtöbb esetben egyáltalán nem védi a szerzői jog, tehát ezek szabadon használhatóak. Például a NASA vagy az amerikai hadsereg rengeteg remek illusztrációt hoz nyilvánosságra, amelyeket akár forrásmegjelölés nélkül is felrakhatunk a blogunkra. Mindig a public domain feliratot keressük, ez jelenti azt, hogy az adott tartalom közkincs.
(Forrás: Wikimedia Commons / NASA)
Mire kell vigyázni?
Sok weboldal automatikusan rátesz valamilyen viszonylag engedékenyebb licencet a feltöltött tartalmakra. Ha egyáltalán nem akarjuk, hogy valaki lemásolja az alkotásunkat, ne használjuk ezeket a licenceket! Nagyon fontos az is, hogy a CC licencet nem lehet visszavonni – ha egyszer már valamit licenceltünk, az onnantól fogva örök időkig úgy marad. Természetesen ha valamit letörlünk a weblapunkról, azt mások nehezebben fogják tudni beszerezni és továbbterjeszteni, de ha már van belőle régebbről másolatuk, akkor a korábbi licencfeltételek tiszteletben tartásával sokszorosíthatják.
Mi van, ha valaki megszegi az általunk kikötött feltételeket? Sajnos ez meglehetősen gyakran előfordul, de szerencsére ilyenkor a legtöbb esetben elég egy rövid e-mail. A legtöbb ember visszakozik, ha jogi lépésekkel fenyegetik, és eltávolítja a vitatott tartalmat. Ha valaki erre mégsem hajlandó, a tárhelyszolgáltatója valószínűleg lépni fog, ha értesítjük a történtekről. A legtöbb nagy tárhelyszolgáltató felhasználási feltételei kimondottan tiltják mások jogvédett tartalmainak feltöltését. A Creative Commons és hasonló licencek használata nem jelenti azt, hogy lemondunk a jogi védelemről! Az általunk létrehozott műalkotások szerzői joga továbbra is ugyanúgy a mi tulajdonunkban marad.
További hasznos weboldalak
Creative Commons Magyarország – Gyakran intézett kérdések
Creative Commons FAQ (angolul)
Az angol Wikipédia szabadszoftver-licencgyűjteménye
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (17):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Fejes László (nyest.hu): Vannak, de ezeket nem is töltheted fel a Commonsba, és a Wikipédiának is csak bizonyos nyelvű változatainál fogadják el őket (pl. a magyarban), de pl. a spanyol változatnál már eleve csak a Commonsba tölthetsz fel képet, ahol viszont nem megengedettek a jogvédett képek.
@El Mexicano: Ez így biztos nem igaz, mert vannak a wikipédián olyan képek is, melyek kopirájtosak...
Wikipédiánál az is gond, hogy hiába szerkeszted te a lapot, meg kaptál engedélyt, de ott bárki beleszerkeszthet és a Wikimédia is igazgathatja, átlinkelhetik más cikkekhez, így meg elvileg előfordulhat, hogy túllépik az eredeti engedély kereteit. Megértem őket, hogy ennyire szigorúak ilyen tekintetben, a legnagyobb szabadságot adó lincecet szerzik meg. Viszont ez a minőség rovására mehet.
@El Vaquero: A Wikipédiának az az egyik alapelve, hogy minden szabadon felhasználható bárki által, ami megjelenik rajta (a megfelelő forráshivatkozással). Éppen ezért nem fogadják el az olyan engedélyt, hogy "megengedem NEKED, hogy felhasználd", mert ez nem vonatkozik másra. És ezek sajnos mindent szó szerint értelmeznek. A blogom az más kérdés, persze.
@El Mexicano: félreérthetően írtam. Neked adta meg az engedélyt arra a LEKÖZLÉSRE, amit engedélykéréskor megjelöltél. Magyarán az olvasóid megnézhetik, de ők tovább nem hasznosíthatják és te sem használhatod fel az engedélytől eltérő célra, elejét veendő, pl. hogy az illető képet valami jó kis animal necroporn oldalra IS kitegyed.
A Wikipédiával ne foglalkozz, te nem vagy ők. Gondolom ők elvből azért szigorúbbak, mert félnek a későbbi perléstől, ők már elég nagyok, hogy sokat támadják őket, akár csak utólagos taktikázás miatt.
@El Vaquero: (Vagyis ez kb. azt jelenti, ha nagyon jogászkodni akarunk, hogy "én kaptam az engedélyt, a többi olvasó/felhasználó meg csukja be a szemét", amikor a képhez ér...)
@Fejes László (nyest.hu): "Elhiszem, hogy így van a cégeknél, csak azt mondom, hogy az ő bajuk. Ha pedig a Wikipédián – jó okkal – ez a szabály, akkor helyesen teszik, hogy veled sem kivételeznek." – Nem is akartam, hogy velem kivételezzenek, inkább én vételeztem ki magamat a Wikipédiából. ;)
@El Vaquero: "Már miért nem lenne ez szabályos engedély?"
Hát ezt nem tőlem kérdezd, a wikipédiás illetékesek szerint nem szabályos, mert nem adja meg a licenszet (amúgy te vagy a jogász ;)
"Szerintem még a felhasználás keretei is adottak egy ilyen engedélynél: csak neked adta meg a felhasználási jogot, véglegesen, csak az általad engedélykérésnél ismertetett - gondolom nonprofit - célra"
Igen, és pontosan ez a bajuk a Wikipédiában és a Commonsban is ezzel, hogy "csak nekem adta meg", és nem a Wikipédiának, ill. az azt felhasználóknak.
@El Vaquero: „A túlnyomó többség, a köznyelv tévesen ejti sz-szel a végén.” Igen, és a túlnyomó többség tévesen hagyja le a tővéghangzót a szavak végéről.
„de még magyartalan is” – amennyiben?
„Ki lehet kerülni ezt a megoldást a JavaScript tiltásával az adott oldalon, de ki lehet menteni a képet a böngésző gyorsítótárából is.” Cikk: például...
@El Mexicano: nem igazán a CC-szal van baj, hanem a túlbonyolított, nehézkes szerzői jogi rendszerrel. A CC hibája csak annyi, hogy ezt a bonyolultságot nem képes megfelelően oldani.
"vagy annyi volt csak a válasz, hogy "Persze, megengedem, hogy használd a képet" (ami ugye jogilag nem szabályos engedély és nem is lehetne elfogadni), vagy egyszerűen nem is válaszoltak"
Már miért nem lenne ez szabályos engedély? Szerintem még a felhasználás keretei is adottak egy ilyen engedélynél: csak neked adta meg a felhasználási jogot, véglegesen, csak az általad engedélykérésnél ismertetett - gondolom nonprofit - célra, ingyenesen, azzal megfejelve, hogy a név feltüntetéséhez fűződő jogáról - mivel nem teheti - nem mondott le.
"Más: "[...] a magyar köznyelvben – valószínűleg angol hatásra – a licenc, sőt licensz alakok terjedtek el" – én a kettőt megfordítanám. Szerintem a magyarok túlnyomó többsége ezt a [licensz]-nek mondja és nem [licenc]-nek (nem is értem, miért a c-s alak terjedt el írásban)."
A túlnyomó többség, a köznyelv tévesen ejti sz-szel a végén. Ahogy már írták, a magyarok a német véghangsúlyos (die) Lizenz [lɪˈʦʰɛːnʦ] szót vették át magyarosítva (hangsúly elöl, hehezet nélkül), de még él a régies, latin licentia - német kiejtési rendszerrel átvett lincencia formája is. A származékokra, ragozott alakokra is vonatkozik, licenC, licenCel, licenCcel stb...
Az egy más dolog időközben bejött az IT miatt az UK licence / US license átvétele. Ezzel nem is lenne baj, ha minimum "lájszensz"-nek ejtenék, sajnos a "láé.szönsz"-öt már nem venné be az amúgy fűszeres kajákon edződött magyar gyomrozat.
A "licensz" kiejtéssel az a baj, hogy félremagyarosított, fals forma, nem felel meg egy másik idegen nyelv kiejtési és átvételi szabályainak sem. Az létező legrosszabb megoldás: ökörség, de még magyartalan is. Nem tudom, hogy miért nem lehet helyette az "engedélyt" vagy még pontosabban "felhasználási engedélyt" használni.
Persze ezt minden mejikói tudhatná, ott szokott lenni a sombrerókhoz mellékelt tájékoztatókon, ha neked is lenne egy, akkor tudhatnád.
@cikk: "Például ha valaki letiltja a weboldalán a jobbklikkes mentést, attól még bárki lementheti saját képernyője tartalmát, aztán kivághatja belőle a kívánt képet – ez kicsit macerás, de semmi esetre sem lehetetlen feladat."
Ki lehet kerülni ezt a megoldást a JavaScript tiltásával az adott oldalon, de ki lehet menteni a képet a böngésző gyorsítótárából is. Sőt, website copier típusú programok segítségével is el lehet menteni. A képernyőtartalom megvágása a legrosszabb módszer, mert tipikusan újratömörítéssel is együtt szokott járni, tovább rontva a sokszor amúgy sem valami jó minőséget.
Akkor szokott még fogós lenni a megoldás, a jogvédett képet (nagyon ritkán) Flashbe ágyazzák be, de nem lehetetlen megoldani.
Értelmes emberek épp ezért nem szokták tiltani a kép mentését, úgy is köztudott, hogy bárki megkerülheti ezt a mesterkedést és csak a saját életüket bonyolítják túl vele a weblapgazdák.
@El Mexicano: „de én egy olyan nemzetközi szerződésben látnám a megoldást, amely a lexikonokat egyszerűen felmenti a cikkek illusztrálására használt képek szerzői jogai alól” Aha. És ezt hogy érje el a Wikipédia? És mi legyen addig? És miért a lexikonokat? Az ismeretterjesztő művekre miért nem? A sajtóra miért nem? Egy önkormányzat miért nem használhat szabadon egy, az ő területét ábrázoló képet? Vagy mindenki egy olyan képet, amin szerepel?
Elhiszem, hogy így van a cégeknél, csak azt mondom, hogy az ő bajuk. Ha pedig a Wikipédián – jó okkal – ez a szabály, akkor helyesen teszik, hogy veled sem kivételeznek.
@El Mexicano: nem tudom, szerinted don B mennyire vén, de valószínűleg én is legalább annyira vagyok az. én is licencről beszélek, ha.
@don B: Köszönöm az infót, ebből is tanultam. Ezek szerint én még nem vagyok olyan vén. :)
@Fejes László (nyest.hu): Ad 1: Lehet, hogy abszurdnak hangzik, de én egy olyan nemzetközi szerződésben látnám a megoldást, amely a lexikonokat – mint közérdekű ismeretterjesztésre szánt médiát, meghatározott feltételek mellett, természetesen – egyszerűen felmenti a cikkek illusztrálására használt képek szerzői jogai alól. (Igaz, hogy ezzel vissza lehetne élni, na de mivel nem?)
Ad 2: Hát lehet, hogy nevetséges, de hidd el, hogy így van. Több nagy és egy kisebb (egyszemélyes) lemezcégtől is beszereztem – nagynehezen, egyáltalán mire hajlandóak voltak válaszolni – engedélyt, és egyik sem értette, miről van szó, legalábbis nem adott meg semmilyen licenszet (pedig direkt így kértem). Pedig ha jól emlékszem, az egyiknél ráadásul jogász volt, aki válaszolt.
Meg aztán nem is ez a nagyobb probléma, hanem az, hogy a Commonsban lévő ráérős adminisztrátorok mindenbe megpróbálnak belekötni, még a teljesen szabályosan licenszelt képekbe is, hogy az éppen miért nem jó (én éppen ezért egy idő után fel sem töltöttem oda képet, mert csak folyamatosan szívtam vele, hogy állandóan le akarták törölni mondva csinált kifogásokat találva)...
Szóval tudnék miről mesélni még, de inkább megyek a dolgomra. :)
@El Mexicano:
1. Szerintem a magánembernek annál egyszerűbben, mint a CC, elmagyarázni nem lehet. Ja, hogy maga a CC a gond... hát, mondj egy módszert, hogyan lehetne úgy kötni egy egyszerű és szabványos szerződést, hogy bele se kelljen nézni...
2. A lemezcégekre hivatkozni nevetséges. Nehogy már ott ne legyen jogász, aki egy CC-t megért. Ha meg a cég hülye, akkor magát zárja el az ingyenreklámtól, és ez így van jól.
Egyébként meg ahhoz képest, hogy nem működik, a commonson ebben a pillanatban 13,077,484 szabadon felhasználható médiaállomány van. Ha szeretnék egy képet Madridről, csak ezen az oldalon commons.wikimedia.org/wiki/Madrid több, mint kétszáz képet találok (pontosan nem számoltam). Tényleg kár, hogy ilyen szarul működik.
@El Mexicano: Ad helyesírás. A szótárakban tanácsolt licenc alak nagyon régi, a latin szó a németen át jött a magyarba, és bizony így mondták, folyamatosan legalább bő száz éve. Mi több, nekem a vén fejemmel, akinek volt szerencsém iparjoghoz a számítástechnika honi betörése előtt, mindig így volt természetes, és most is így ejtem. (Egyébként Molnár Liliomában (1909) a hintáslegénynek is licence van.) A szónak a szocilizmus idején nyilván volt egy apálya, amikor jogi terminussá szorult vissza, és az IT angoljával jött be megint, akkor aztán tömegesen. Hallani licensz, liszensz, sőt liszenc változatban is (érdekes, lájszensz nemigen fordul elő, pedig... :)). Szóval a licenc szép konzervativizmus, én pl. foggal-körömmel ragaszkodom hozzá. (Igaz, én a sztenderdet is standardnak mondom; és a domént is doménnek írom, mert emlékszem fizikaóráról a Fischer-doménekre...)
@Fejes László (nyest.hu): "Ők pedig azért ezt alkalmazzák, mert a jog ezt teszi lehetővé."
Világos, csak sajnos ezzel gyakorlatilag nem oldódik meg semmi, mert nem értik az emberek, elolvasni pedig nincs idejük, hogy ezek mit takarnak. Ha nekem azt mondják, hogy "Idefigyelj, hülyegyerek, ha fel akarsz használni egy képet, akkor írd oda, hogy honnan vetted és ki készítette", sokkal többet jelent, mint az, hogy "CC 3.0 lincensz" (csak példaként). Aki pedig azért beperelne valakit, mert pl. egy lemezborítót felhasznált egy internetes oldalon (ami még reklám is az előadónak és a kiadónak), az szerintem nem teljesen normális. Képtelenség lenne például, hogy az összes online zeneáruház engedélyt kérjen az összes kiadótól és előadótól, akinek a lemezét forgalmazza, hogy szerepelhessen a borítójuk a honlapjukon.
S ezek mind-mind teljesen gyakorlati példák arra, hogy ez a licenszelés miért nem működik...