Hogyan mutassa be a sajtó az öngyilkosságokat?
Az öngyilkosságok sajtóbemutatásakor kerülni kell a módszer leírását, a helyszín részletes bemutatását, az okok találgatását, és minden esetben fel kell hívni a figyelmet a segítő szervezetekre, a segélyvonalakra – fogalmazta meg ajánlásában a média- és hírközlési biztos.
Bodonovich Jenő szerdán mutatta be tizenhat pontból álló ajánlását a sajtó képviselőinek azt követően, hogy az Egészségügyi Világszervezet tanácsait is figyelembe vevő ajánlástervezetét szakemberek és újságírók egyaránt véleményezték. Célja, hogy a sajtó tevékenysége is hozzájáruljon az öngyilkosságok számának csökkenéséhez, amely 2008 óta ismét emelkedik Magyarországon. Évente mintegy 2200 ember követ el öngyilkosságot.
A tanácsok között szerepel, hogy nem ajánlott olyan kifejezések használata, mint a „sikertelen öngyilkosság”, ennek értelmében ugyanis a halál lenne a kívánt eredmény. Az öngyilkosságot nem szabad ésszerű választásként, megoldásként bemutatni.
Bodonovich Jenő szerint a segélynyújtó szervezetek elérhetőségének feltüntetése a tudósítások, cikkek végén azt sugallja a szuicid hajlamú embereknek, hogy nincsenek egyedül. Ilyen például a 116-123-as ingyen hívható szám.
Elhangzott az is, hogy az önpusztításra buzdító oldalak eltávolításában tud segítséget nyújtani a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) által működtetett Internet Hotline, ahol bárki bejelentést tehet az ilyen tartalmú honlapokról. Az ajánlások a médiabiztos honlapján is megtalálhatók.
A médiabiztos arról is beszámolt, hogy javaslatára az NMHH Médiatanácsa felkérte a hatóság médiaelemző főosztályát, kövesse nyomon az öngyilkosságok médiaszerepeltetését, hogy a tudósítások elemezhetők legyenek. Bodonovich Jenő ezek elemzésekor számos visszásságra bukkant, többször előfordult például az, hogy a cselekmény helyszínének részletes bemutatásakor közölték: ott már számos alkalommal végeztek magukkal emberek.
A tájékoztatón három pszichiáter – Az öngyilkosság orvosi szemmel című kötet szerkesztői – hangsúlyozták: különösen a fiatalok szempontjából fontos az öngyilkosság megelőzésére való törekvés. Ehhez hozzájárulhat az is, ha a média nem hangsúlyozza ki az ilyen eseteket.
Németh Attila pozitív példaként említette két, a közelmúltban elhunyt világhírű popsztár halálának bemutatását, ahol mindkét esetben a gyógyszer-túladagolást határozta meg a média a halál okaként. Rihmer Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy az öngyilkosságot elkövetők 90 százaléka pszichiátriai beteg. Kalmár Sándor azt emelte ki, hogy a hajléktalanok körében egyre növekszik az öngyilkosságok száma, de különösen veszélyeztetettek azok, akik már egyszer megkíséreltek önkezűleg véget vetni az életüknek, valamint azok, akiknek a családjában előfordult már ilyen eset.
Elhangzott az is, hogy a férfiak háromszor veszélyeztetettebbek, mint a nők. A kötet elsősorban a háziorvosok és pszichiáterek számára nyújt segítséget azon jelek felismeréséhez, amelyek az önpusztítás előzményei lehetnek.