Hmong lányok az egyetemeken
A hmong közösség tagjai szerint ma már sok nő kérdőjelezi meg a régi normákat, halasztja a korábban megszokottnál későbbre a házasságot, és szül kevesebb gyereket. Vannak köztük ügyvédek, orvosok és újságírók. Vannak férfiak, akik elfogadják a változást, másoknak azonban ez nem sikerül: depresszióssá, visszahúzódóvá válnak, vagy örökké dühösek.
Hosszú évekkel ezelőtt, egy zsúfolt thaiföldi menekülttáborban Misty Her gyakran elszökött a számukra kijelölt sátorból, az iskolaépülethez lopózott, és egy lyukon keresztül hallgatózott. Tudta, hogy sose járhat iskolába, mert hmong – és mert lány. A hegyi falvakban élő hmongok körében évszázadokon keresztül érvényesült a nemek szerinti szigorú szerepmegosztás. A fiúkat sokra tartották és dédelgették. A lányokat a férfiak jegyajándékért eladható tulajdonának tekinteték, és megtiltották nekik, hogy tanuljanak. A zord szabályok abban a kaliforniai völgyben is érvényesültek, ahová később Her családja más hmong családokkal együtt menekült, miután részt vettek az Egyesült Államok titkos laoszi háborújában. Ő azonban elhatározta, hogy segít megtörni ezt a hagyományt. Harminchat évesen, az ellenállást legyőzve egyetemi diplomát is szerzett, és hozzálátott a karrierépítéshez. Az idei tanévtől a fresnói egyesített iskolakörzet főfelügyelőjének a helyettese.
A hmong közösség tagjai szerint ma már sok nő kérdőjelezi meg a régi normákat, halasztja a korábban megszokottnál későbbre a házasságot, és szül kevesebb gyereket. Vannak köztük ügyvédek, orvosok és újságírók. „Ma több hmong lány jár egyetemre és vállal munkát. Ez óriási előrelépés számunkra. És kihívás is: fiatalon, egyedül úgy csinálni a dolgot, hogy továbbra is tiszteljenek” – fogalmazott Her az AP hírügynökségnek.
„Egész más lenne a dolog, ha fiú volnál”
Az új női szerepek családon belül is ellentéteket szülnek. Az idősek szerint a változás felzaklatja a férfiakat, akik úgy érzik, hogy elveszítik az ellenőrzést családjuk fölött, és szakadást idéz elő az idős és a fiatal hmongok között is. Mások attól tartanak, hogy a hmong nők lemondanak kulturális identitásukról. A hmongok évszázadokon keresztül küzdöttek a változások ellen. A kínaiaktól, laóktól és másoktól üldözötten, asszimilálódásra kényszerítve rizst és ópiumot termeltek a magas hegyek között, és elszigetelt helyzetükben változatlan formában őrizték meg hagyományaikat.
Miután az amerikai hírszerző szervezet, a CIA hmong katonákból titkos gerillahadsereget hozott létre, hogy harcoljon az észak-vietnámi hadsereg ellen, a hmongok kénytelenek voltak elhagyni ősi lakóhelyüket, és menekülttáborokba kényszerültek. Az 1970-es évek közepétől aztán tömegével költöztek Kaliforniába és más amerikai államokba. Népességösszeírási adatok szerint jelenleg mintegy 32 ezer hmong él csupán Fresno megyében – ez az egyik legnagyobb hmong közösség az Egyesült Államokban, ahol összesen mintegy 260 ezer hmong él.
(Forrás: Wikimedia Commons / prayitno / CC BY-SA 2.0)
Az áttelepültek továbbra is elvárták lányaiktól, hogy tizenévesen férjhez menjenek, nyolc-kilenc gyerekük legyen, és kiszolgálják férjük családját. Ugyanannál az asztalnál enniük, ahol a férfiak ettek, tilos volt számukra. „Tilos házasságon kívül teherbe esni, ami szégyent hozna a családra. Tilos visszabeszélni is. Kötelező engedelmeskedni a férjnek és a férj szüleinek. A kulturális normák még ma is nagyon erősen hatnak” – mondta a 43 éves Maiya Yang ügyvéd, a Fresno megyei oktatási hivatal munkatársa.
Her, aki ötévesen érkezett az Egyesült Államokba, a középiskola elvégzése után ment csak férjhez, és felvették Los Angelesbe a Kaliforniai Egyetemre. Mivel családja megtiltotta, hogy ott végezze tanulmányait, a Fresnói Állami Egyetemre iratkozott be. Tanár lett, majd később iskolaigazgató. Amikor tavaly júliusban kinevezték a tanügyi főfelügyelő helyettesévé, az apja dühös volt, és azt kiabálta: „Egész más lenne a dolog, ha fiú volnál!”. Férje, Phong Yang azonban támogatta, amiért többektől bírálatot kapott. „Azt mondták, vigyázz, a feleséged férfiakkal fog együtt dolgozni, és felügyelet nélkül jár majd különböző helyekre” – mesélte a Fresnói Állami Egyetemen hmongot tanító férfi.
Férje tulajdona
Más hmong nők naponta kénytelenek küzdeni a családjukkal.
„Harcolnom kellett azért, hogy eljussak idáig – vallotta be Vicky Xiong, a 39 éves, 16 évesen férjhez adott tanítónő, aki másodikosokat tanít a clovisi egyesített iskolai körzetben. – A férjem és a család azt akarja, hogy otthon maradjak, de ellenállok.” Xiong közreműködött abban, hogy fresnói hmong nőkből futballcsapat alakuljon, megtörve ezzel a nők sportolását tiltó kulturális tabut. Ma már a kídzs nevű, korábban kizárólag férfiaknak fenntartott szent hangszeren is játszanak.
(Forrás: Wikimedia Commons / Oliver Spalt / CC BY-SA 2.5)
Az idős Bee Yang, aki a hmong esküvők és temetések hagyományait igyekszik továbbadni a tanfolyamait látogatóknak, mindazonáltal szóvá tette, hogy nők még mindig nem vezethetik ezeket a ceremóniákat. „Eljön majd az az idő, amikor elfogadnak minket is. Egyelőre azonban nem, mert szégyenletesnek tartanák” – mondta.
A hmongok rendezvényein az egyetemen hmong tanulmányokat is folytató Her a hagyományoknak megfelelően Phong feleségeként – vagy szó szerinti fordításban „Phong tulajdonaként” – mutatkozik be, mivel tiszteli a férjét. Szavai szerint el kellett fogadnia, hogy a közösségén belül soha nem lesz olyan pozíciója, mint egy férfinak. „Küzdelmes dolog hmong amerikainak lenni. Az embernek folyton döntenie kell, hogy merre menjen, melyik irányba, mit tegyen, hogy a nap végére is önmaga maradjon” – magyarázta a munkába rendszerint nadrágkosztümben és magas sarkú cipőben járó asszony.
Depresszióssá vagy dühössé váltak
Sok hmong férfinak is küzdenie kell az alkalmazkodásért. „Laoszban az van, amit a férfi mond. Itt viszont hirtelen minden a feje tetejére állt – vélekedett Paly Yang, Her apósa tolmács segítségével. – Olyan ez, mint egy szüntelenül tomboló vihar, amelyben a férfinak meg kell találnia a nyugalmát.” Állítása szerint Paly Yang elfogadta a változást, más férfiaknak azonban ez nem sikerült: depresszióssá, visszahúzódóvá váltak, vagy örökké dühösek.
(Forrás: Wikimedia Commons / Luisah)
Wa Tu Xiongnak, egy klán vezetőjének az a véleménye, hogy a hmong-amerikai közösségben végbement változások negatívan hatottak a nőkre is. „Mivel nem emlékeznek rá, hogy kicsodák, több a válás. Egyesek kábítószert fogyasztanak, mások dohányoznak vagy isznak” – sorolta a kártételeket.
A Wikipédia szerint a paj ntaub szó szerint ’virágruha, virágtextil’ jelentésű, és tipikusan geometriai ábrákat tartalmaz, nem pedig jeleneteket ábrázol. A történeteket megelevenítő stílus csupán a nyugati kultúra hatására, a laoszi háború után jelent meg.
(A szerk.)
A szülők is aggódnak, hogy a fiatal hmong nők nem értékelik ősi kultúrájukat, többen letagadják közülük, hogy hmongok, sőt olyanok is akadnak, akik szőkére festik a hajukat. A szemükre vetik, hogy sokukat már nem érdekli a paj ntaub elnevezésű hímzési mód, amely a hmong történelmet és mindennapi életet jeleníti meg textilanyagra varrt színes képekben. Xiong azonban elszántan tanítja hímezni 12 éves lányát, Rachel Lort, aki divattervező akar lenni, ha felnő. „Abban reménykedünk, hogy lányaink rá fognak jönni: egyszerre lehetnek sikeresek és maradhatnak hmongok” – hangsúlyozta a tanítónő.
Na. Hát én kéremszépen ezért nem hiszek a kulturális relativizmusban.
A nyugati kultúra felsőbbrendű, mert itt a nők nem pénzért adott-vett rabszolgák.
Az Eastwood-féle Gran Torino c. filmben is szerepet kap a hmong kisebbség. Azelőtt nem is hallottam róluk.