Hány magyar népdal van?
November harmadik hetében ünnepeljük a magyar népdal és népköltészet hetét. Ebből az alkalomból jártunk utána egy az interneten terjengő, meglehetősen gyanús állításnak. Tényleg sokkal több népdaluk van a magyaroknak, mint más népeknek? És ha tényleg így van, ez mit jelent?
Nem először foglalkozunk már azzal a gyűjteménnyel, mely szerint Magyarországé a világ második legrégebbi alkotmánya, a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke, a magyar írásbeliség hatezer éves, illetve hogy a magyar mesevilág páratlan, és másoknak szavuk sincs a hétfejű sárkányra, hogy a nyugat-európai „világnyelvekben” hány magánhangzó van, vagy hogy mit mondott Széchenyi a magyarságról vagy Sir John Bowring a magyar nyelvről. Ezúttal a magyar népdalokra vonatkozó állításnak jártunk utána.
Tudjuk-e , hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000-ik magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni.
Szerettünk volna pontos adatokhoz jutni, ezért megkerestük Dr. Lázár Katalint, az MTA Zenetudományi Intézetének (ZTI) tudományos főmunkatársát. (Minden bizonnyal ez az az intézet, amelyre a szöveg pontatlanul utal.) Mint Dr. Lázár Katalin elmondta, 2000-ben az intézetben őrzött felvételek mennyisége meghaladta a tízezer órát, mostanra meghaladja a tizenegyezer órát; a lejegyzéseké meghaladja a 300 ezret. A külföldi archívumokról ő sem tudott pontos adatokat mondani, de biztos benne, hogy más európai népek (bolgárok, románok, szlovákok, észtek stb.) archívumai szintén nagy mennyiségű népdalt tartalmaznak. Egyes népek archívumában több a leírt, mint a fölvett anyag, aminek oka nagyrészt az, hogy hagyományos népzenéjük a hangrögzítő eszközök megjelenése előtt nagyrészt eltűnt, ez azonban nem jelenti azt, hogy nekik kevesebb népdaluk lett volna valaha, mint a magyaroknak.
(Forrás: Wikimedia Commons / KovacsDaniel / CC BY-SA 3.0)
A mennyiségek értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a több mint tizenegyezer órányi felvétel számos esetben tartalmaz ismétléseket: a hangrögzítés olcsóvá válásával megszűntek a korlátok, és számos alkalommal előfordult, hogy ugyanazzal az adatközlővel több alkalommal is készítettek felvételeket, amikor ugyanazokat a dalokat is elénekelte. Ennek a tudományos kutatás szempontjából van értéke, mert vizsgálhatóvá válnak a variánsok, egy-egy adatközlő anyagának változásai, de az ilyen felvételek a magyar népdalok mennyiségét nem növelik.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy ZTI gyűjteményében nincsen szétválasztva a magyarországi és a határokon túli magyarok zenéje, mint ahogy a nemzetiségi és a más népek zenéje sem. A gyűjteményben éppúgy szerepel a magyarországi nemzetiségek zenéje, mint zenei felvételek a venezuelai indiánok, a finnugor nyelvű komik, udmurtok, marik, hantik, a török nyelvű csuvasok, tatárok, baskírok, az etiópok stb. népzenéjéből.
(Forrás: Wikimedia Commons)
A kutatásban a rendezés szempontjából jár élen a ZTI: a népdaloknak sehol a világon nincsen hasonló rendszere, típusrendje, mint amit Járdányi Pál, majd Dobszay László és Szendrei Janka alakított ki a bartóki A és C osztályban (régi és vegyes stílus), Bereczky János a bartóki B osztályban (új stílus). Ez azonban nem jelenti azt, hogy más népek népzenekutatói ne végeznének értékes munkát; más szempontból akár előttünk is járhatnak. A finneknél pl. hamarabb jött létre egy kadenciaalapú rendezés, Kodály Zoltán azt vette át a magyar népzenei gyűjtemény nyilvántartásához és rendezéséhez; ugyancsak a finneknél a Sibelius Akadémián lehetett népzenét tanulni, nálunk Kodály halála után a Zeneakadémián nem; csak néhány évvel ezelőtt nyílt meg újra a Népzenei Tanszék. Mindenkinek mindenkitől lehet tanulnivalója, és minden nép népzenéje egyformán értékes az adott nép számára.
(Forrás: zti.hu)
Dr. Lázár Katalin szerint nem az a fő kérdés, hogy melyik népnek hány népdala van. Ez különben sem deríthető ki pontosan: egyrészt számos esetben gondot okoz a dalok és a változatok szétválasztása, A ZTI Népzenei Osztályának és Népzenei Archívumának jelenleg kilenc népzenekutató munkatársa van. (A szerk.)másrészt a fölvett vagy lejegyzett dallamok mennyisége nagymértékben függ attól, hogy az adott országban mennyire támogatták a különböző időszakokban a népzenegyűjtést. Ha az egyik népnek van 132415 lejegyzett, illetve fölvett dala, a másiknak 6813, az nem jelenti azt, hogy az előbbi „jobb” az utóbbinál, sőt azt sem, hogy az előbbinek több népdala van vagy volt, mint az utóbbinak, csupán azt, hogy szerencsésebb volt és népzenegyűjtőit jobban támogatták, illetve ott többen gondolták úgy, hogy népzenét gyűjteni érdemes. Aki azzal pöffeszkedik, hogy a mienk több, csak azt bizonyítja, hogy fogalma sincs arról, mi az a népzene és miben rejlik annak értéke.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (17):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
Így 4 év után hadd szóljak hozzá. Teljesen egyet értek Dr. Lázár Katalinnal. Én is hallottam egy magyar(kodó) előadást arról, hogy 200000 népdalunk van, és hogy a világon senkinek nincs ennyi, a németeknek is csak 6000 van. Ugyan nem mentem el egyik nemzet tudományos akadémiájára sem érdeklődni, csupán az interneten ütöttem be a keresőbe az általam ismert nyelveken, hogy hány népdal van. Az a megállapításom, hogy nem nagyon foglalkoznak a mennyiséggel, mert tényleg nem az számít. De csak az egyik német oldalon több, mint húszezer német népdal van, úgyhogy máris megdőlt a hatezres szám, igaz ez még nem 200000. Egy nép foglalkozott csak a népdalok számával (amennyire a nyelvtudásom engedte ennek vizsgálatát), az ukrán. Büszkék arra, hogy 200000 népdaluk van és hogy senkinek a világon nincs ennyi... ("Українці створили найбільшу кількість народних пісень у світі. Разом нараховано близько 200 тисяч українських народних пісень. Ні одна нація за всю історію не має такої кількості пісень, як створив український народ самостійно.") Ismerős, nem? Nos, maga ez a jelenség, hogy azt számolgatjuk, kinek hány népdala van, meg a Varga Csaba-féle nevetséges/siralmas nyelvészkedés (remélem nem zárnak ki, mert leírtam a nevét) igazából egy szociológiai jelenség része, és általában olyan nemzetekre jellemző mostanában, akiket valamilyen nemzeti tragédia ért, valamiért frusztráltak és keresik önazonosságukat, vagy nemrégiben kaptak függetlenséget. Ide kapcsolódik a dicső múlt felidézése (gyártása) is. Megtalálható ez a jelenség rajtunk magyarokon kívül a környező népeknél, az ukránoknál, a kaukázusi kis népeknél is. Na de ez már nem a népdalok témaköre.
@istentudja: Kénytelen vagyok meghajolni jól felépített érvei előtt!
@Fejes László (nyest.hu):
Uram,méltoztasson nem kontárkodni e tárgyban!Cigánynak árul szenet.
@Bácskai: @Bácskai: @szecsenyi: Attól még, hogy háromszor, ráadásul két néven írod be, nem lesz jobban igazad.
@Bácskai: @Bácskai: @szecsenyi: @istentudja: A kisgyerek úgy képzeli, hogy az ő anyukája a legszebb, az ő apukája a legerősebb. Később attól függetlenül szereti őket, hogy tudja, hogy ezn nem igaz. (Ha meg mégsem, akkor nem amiatt, mert erre rájön.) Elég ingatagok a hazája, nemzete iránt táplált érzelmei azoknak, akiknek ilyen hazugságokra van szükségük.
@istentudja: Akkor tömören, GYK: nem lehet megmondani, hogy hány magyar népdal van, mert
a. nem annyi van/volt, amennyit felgyűjtöttek;
b. a gyűjtés darabjait sem lehet megszámolni, mert nem lehet határozottan megmondani, meddig van szó ugyanazon dal variációiról, és mettől más dalról (vö. nyelv és nyelvjárás);
c. kis fantáziával a szempontok bővíthetőek: nem lehet pl. egyértelműen elválasztani a népdalt a műdaltól, a magyar népdalt a román népdaltól stb. stb.
Nos hány magyar népdal van?
@bloggerman77: "nyugaton a néphagyomány eltűnését nem a liberalizmus, hanem az ipari forradalom, az ennek nyomában járó urbanizáció okozta"
Azért ne felejtsük el gyorsan hozzátenni, hogy miközben a konzervatívok mindkettőt ellenezték...
"the early roots of Christian democracy developed as a reaction against the industrialization and urbanization associated with laissez-faire liberalism in the 19th century"
en.wikipedia.org/wiki/Liberalism
...a liberálisok ezekhez alakították a politikájukat:
Classical liberalism...advocated a specific kind of government, public policy and society required as a result of the urbanization and industrial revolution.
www.whatisliberalism.com/
@bloggerman77:
"Mond, ti tényleg ennyire egybitesek vagytok? Mindenről AZ jut az eszetekbe, mint Mórickának?"
Kik azok ?
@menasagh:
"ha megnézzük a nyugati szomszédainkat már néphagyományuk alig van a nagy liberalizálódásukban....vagy esetleg nem is volt akkora mint nekünk ?"
**
Mond, ti tényleg ennyire egybitesek vagytok? Mindenről AZ jut az eszetekbe, mint Mórickának?
Képzeld, nyugaton a néphagyomány eltűnését nem a liberalizmus, hanem az ipari forradalom, az ennek nyomában járó urbanizáció okozta, megsemmisítve a tradicionális paraszti kultúrát, még azelőtt, hogy a néprajz tudományát, meg a népzenegyűjtést felfedezték volna.
Ezzel a liberálisozással olyan közhelyet pufogtatsz, mint amikor arról értekeznek az okosok, hogy pl. a törökök pusztították el a székesfehérvári királysírokat. Közben meg pont a székesfehérvári polgárok bontották le a székesegyház magasan fennálló falait, és feljegyzések tömege van arról, hogy pl. a püspöki palota építkezései során találtak és raboltak ki érintetlen sírokat egészen a 19. század elejéig. Nem a törökök, hanem a legkeresztényibb fehérvári bürgerek...
@menasagh: "nyugati szomszédainkat már néphagyományuk alig van a nagy liberalizálódásukban"
Ezt azért bővebben kifejtenéd?
1: Éppen a néphagyományok újjáélesztésének egyfajta reneszánsza figyelhető meg Európában, hacsak a rendezvények számát nézzük. (Ne is számoljunk azzal, hogy a városok és különféle migráns csoportok hagyományait vajh miért nem tartod néphagyománynak).
2: Mondjuk tisztázhatnád, hogy milyen értelemben használod: ha mint jogállam, akkor a): Beletartozik mindenki a gazdasági liberálisoktól a konzervatívokon át a szociáldemokratákig, akik nem rendszertagadók, b): A jogállami keretek voltak eddig az egyetlenek akik gyakorlatban is - az anarchizmus jelenleg csak elméletileg - lehetőséget biztosít a néphagyományok és szokások ápolására BIZONYOS KERETEK között. (Ez Franciaországban mondjuk a burka viselésének tilalmáig terjed. Bár igaz, hogy egy racionális és igazi konzervatív a kannibalizmust is támogatja, TÁMOGATNIA KELL, ha logikusan és ELLENTMONDÁS NÉLKÜL vallja ezt az ideológiát, ha ez az ADOTT NÉPCSOPORT KULTURÁLIS HAGYOMÁNYAI közé tartozik: amivel nekem NINCSEN SEMMI GONDom, és megértem, még ha ezzel feltétlenül egyet sem értek).
Ha mint gazdasági liberalizmus: tény, hogy a profitorientált szemlélet és a piac erősen szelektál, de a néphagyományok megtartásában szerepe vitatható (Mindenesetre más állami és nem állami szereplők hatása ebben ma már nagyobb és jelentősebb). Mindenesetre nem támogatja a fennmaradásukat, az tény (bár ezt csak az elmúlt időkre kivetíteni - különösen a piac szerepét - azért túlzott leegyszerűsítés).
3.) A társadalmi és politikai közeg mostanáig (oké: a világválságig) volt a legtoleránsabb a néphagyományokkal és a népszokásokkal szemben a történelem folyamán. T'od eddig ez egyet jelentett a vidéki - ritkán városi, városszéli - büdös bugrisok babonáival és kultúrájával az ókortól napjainkig. (Igaz, hogy a királyi udvaroknak, a nemességnek stb. is megvolt a saját kultúrája, amit akár néphagyománynak is tekinthetünk, de amíg az első pontra nem válaszolsz, úgy veszem, hogy nem rájuk gondoltál. Illetve a fenti eszméket terjesztőknél fel sem merült, hogy ezek is azok, illetve a kettő között mindig volt átjárás). Még a romantika sem hozott ebben változást: a nacionalizmusok csak - saját és ideológusaik szempontjai alapján - szelektáltak és kiemeltek belőle egy-két elemet (és ez befolyásolta - a közoktatáson általánossá válásán keresztül - a "nemzet" fogalmának és tartalmának kialakulását: Magyarországon például a matyó hímzés "hungarikummá" válását, és Erdély kiemelt szerepét).
@menasagh: "vagy esetleg nem is volt akkora mint nekünk ?"
Speciel ha ránézel egy 19. század eleji vagy végi nemzetiségi térképre és egy, néprajzi csoportokat ábrázolóra, meg is van a kérdésedre a válasz: ugyanaz, hogy Magyarországon miért tudtak a gyűjtők (pl.: Andrásfalvy Bertalan) annyiféle táncformát összegyűjteni. Mindazon nyűgünk miatt, amit azok az emberek, akik a cikkben pellengérre állított hazugságot terjesztik, olyan szívesen letagadnak: a kulturális sokszínűség miatt (vagy az ő szóhasználatuk miatt a "gyüttmentek" miatt) és Magyarország "félperifériális" (inkább úgy fogalmaznék, hogy a "kultúrák keresztútja") helyzete miatt. Nyugaton (mármint ott sem mindenhol, de többé-kevésbé) a gyűjtések kezdetére eltűntek a középkori körtánc-formák (amik meglétére korabeli írásos források utalnak), míg Magyarországon ezeket fel tudták mérni a falusi népesség körében (ez is megérne egy-két szót: "Budapesten" már a modern tudományosság hódít, míg az ország - trianoni vagy nem trianoni határok mentén - még ilyen régi szokások dívtak: EZÉRT IS tudták ezeket ennyire pontosan dokumentálni).
Kb. ez olyan, mint a 90'-es években a holdjáró-cipők helyzete miatt: tőlünk nyugatabbra már régen levetette (a többség), míg minálunk még hordták. Ha egy földönkívüli leszállt volna, azt dokumentálta volna, hogy milyen "sokszínű" a környező országokéhoz képest a magyarok cipőviselete (jóindulatúan eltekinthetünk a többi olyan országtól, amely szintén több kultúra érintkezési pontján fekszik). Sőt, ha nem figyel oda, még azt is kijelentheti, hogy innen terjedt el és igazi "ősmagyar" jellegzetesség.
@menasagh: Semmi olyat nem mondtam, hogy ne lehetnének rá büszkék az emberek. Mindenki büszke arra, amije van. De tök felesleges összehasonlításokat csinálni, hogy kié a szebb, a több vagy a jobb stb.
Először is, a népzene azért népzene, mer annak nincs hivatalos szerzője, hanem a nép, az emberek ajkán született. A szájhagyomány pedig nem szülte hanem változtatta ízlések és helységek szerint és ezért van az, hogy ugyanaz a dal csíkban előadva másképp hangzik mint ahogy marosszéken éneklik.
Az igaz, hogy nem kell nagy ügyet csinálni belőle, viszont attól még büszke lehet rá az ember, mert ha megnézzük a nyugati szomszédainkat már néphagyományuk alig van a nagy liberalizálódásukban....vagy esetleg nem is volt akkora mint nekünk ?
Mivel a népdalok azért népdalok, mert szájhagyomány útján terjednek, elvben végtelen sok lehet belőlük. Ahogy a cikk is írja, nehéz szétválasztani őket: rengeteg az ismétlődő dallam és szöveg, mert ahány közösséghez eljut, annyiszor változatnak rajta.
Az előttem lévő hozzászólóknak meg csak annyit mondanék, hogy tök felesleges ilyenekből ügyet csinálni. Semmilyen rekordot nem kell keresni, sem pozitívat, sem negatívat, pontosan ugyanolyanok vagyunk, mint bármely más nép. Miért? Egyszerűen azért, mert az ilyen mondva csinált dolgokat nem lehet bizonyítani, és ilyeneket ugyanúgy kitalálnak más nemzetek szülöttjei...
"Nem először foglalkozunk már azzal a gyűjteménnyel, mely szerint ..."
Nem,nem.Ti minden alkalmat megragadtok.Mi a lófax az,hogy kinek van több népdala?Attól lesz több egy kultúra?Hogy Kodály Zoltán a finnektöl blabla?Hát a primitivizmus?
"Aki azzal pöffeszkedik, hogy a mienk több, csak azt bizonyítja, hogy fogalma sincs arról, mi az a népzene és miben rejlik annak értéke."
Aki pedig azzal pöffeszkedik,hogy nekünk mindenböl kevesebb van,mi mindenkinél kevesebbek vagyunk csak azt bizonyítja,hogy fogalma sincs arról,hogy nem magyar.IDEGEN.
Madáchunk is csak egy van.
Jellemző.
Amint valamiről születik egy tudományos állítás, egy hozzáértő szakvélemény, rögtön jönnek az önjelölt megmondók, és igyekeznek kisebbíteni mindent, nehogy véletlenül végre kiderüljön az igazság.
Ismerjük ezt a vircsaftot, idestova több, mint két évszázada.