Francia tudósok genetikai bizonyítékot találtak a neolitikumi népvándorlásra
Közel-Keletről származó emberek éltek a dél-franciaországi Aveyron megyében az időszámítás előtti IV. évezredben francia tudósok szerint, akik genetikai bizonyítékot találtak a neolitikum korának népvándorlására.
A kutatók a csiszolt kőkorszakban élt emberek maradványaiból vett DNS-minták alapján jutottak erre a következtetésre, amelyet egy szerdán megjelent amerikai folyóiratban ismertettek.
Az aveyroni Treilles barlangjaiban talált koponyák fogaiból származó DNS-minta elemzése kimutatta, hogy az ott eltemetett emberek többsége egy és ugyanazon őstől származott, aki a Közel-Keletről, feltehetően Anatóliából érkezett – közölte Francis Duranthon, a toulouse-i Természettudományi Múzeum igazgatója.
A treilles-i temetkezési helyet az 1930-as években fedezték fel: legalább 149 (63 gyermek és fiatal, valamint 86 felnőtt) ötezer éves maradványai nyugszanak itt. A temetkezések egy-két évszázadon át zajlottak.
Huszonnégy ember fogain elvégzett genetikai vizsgálatok segítségével 22 férfit/fiút azonosítottak, akik közül hárman igen közeli rokonok voltak, tizenhatan pedig apai ágon voltak rokonok. A tudósok ebből arra következtettek, hogy egy klánról lehet szó.
„A Közel-Keletről származó, a neolitikum elején itt élt népességről beszélhetünk” – hangsúlyozta a DNS-vizsgálatot elvégző Eric Crubézy és Marie Lacan.
A férfiak közel-keleti származásának felfedezése megerősíti, hogy „mennyire jelentős volt népvándorlás a csiszolt kőkorszakban a Földközi-tenger partjai mentén – fejtette ki a munkálatokat irányító Duranthon. – Eddig is voltak olyan tárgyi bizonyítékok, például kerámiák, amelyek alapján feltételezhettük, hogy népvándorlás zajlott ebben a korszakban. Itt azonban már genetikai bizonyítékok állnak a rendelkezésünkre közel ötezer éves genomokkal.”
A treilles-i férfiak idegen származását a tej emésztéséhez szükséges gén hiánya is megerősíti. A térségben az adott időben élők ugyanis képesek voltak tej fogyasztására.
Crubézy elemzéséhez elsőként alkalmazta az i.e. 3500 előttről származó csontok sejtmagjában lévő DNS-molekulák génmarkereit. Ezek segítségével meg lehet állapítani egy egyed apai és anyai vérvonalát, míg az eddig használt módszer, a mitokondriumban (energia előállításában és raktározásában szerepet játszó sejtszervecske) lévő DNS vizsgálata csak az anyai ágon történő leszármazással kapcsolatban nyújtott utalásokat.