Engedély nélküli reklámtevékenység?
Románia vállalta, hogy a kisebbségek nyelvén is feltünteti a helyneveket: nem elégséges az utcák román megnevezése után odaírni a magyar „utca” szót.
A marosvásárhelyi bíróság alapfokon érvénytelenítette azt a bírságolási jegyzőkönyvet, amelyet a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése közben tetten ért Benedek Lehel Csabának, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) önkéntesének a nevére állított ki a helyi rendőrség – írta hétfőn a Székelyhon portál. A bíróság múlt héten kimondott ítéletéről Kincses Előd, az önkéntes ügyvédje számolt be hétfőn, egy sajtótájékoztatón. Tájékoztatása szerint a másik megbírságolt önkéntesnek, Barabás Miklósnak a pere még folyamatban van.
Kincses Előd elmondta, hogy az eljárásban a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájára hivatkozott, melynek a 2008-as ratifikálásával Románia vállalta, hogy a kisebbségek nyelvén is feltünteti a helyneveket. A charta szakértői a legutóbbi, 2012-ben készített Románia-jelentésükben kitértek arra, hogy a helynevek alatt nemcsak a településnevek értendők. Konkrét példaként említették, hogy nem elégséges az utcák román megnevezése után odaírni a magyar „utca” szót, hanem az utca nevét is ki kell írni magyarul.
A marosvásárhelyi önkormányzatnak alárendelt helyi rendőrség április közepén rótt ki egyenként ötezer lejes (350 ezer forint) bírságot a Cemo két önkéntesére, akiket március 20-án értek tetten kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése közben. A rendőrség engedély nélküli reklámtevékenységnek tekintette a kétnyelvű feliratok kihelyezését, és a reklámtörvény alapján járt el.
Romániában az önkormányzati törvény 2001 óta írja elő a többnyelvű feliratozást azokon a településeken, ahol egy kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot. A törvény azonban csak a településnevek és az intézménynevek többnyelvű kiírásának a kötelezettségét írja elő, az utcanevekről nem rendelkezik. A marosvásárhelyi magyarság 2001 óta küzd a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezéséért. A Cemo az eredménytelen önkormányzati küzdelmet megelégelve látott neki a kétnyelvű táblák kihelyezésének.
Marosvásárhelyen a kivándorlási hullámot kiváltó 1990-es etnikai konfliktusok után került kisebbségbe a magyarság, mely a 2011-es népszámláláson az összlakosság 43 százalékát tette ki.
Szerintem olyan nemzetközi törvénynek is lenni kéne, hogy azokon a helyeken, ahol a húsz százalékot meghaladja egy nyelvi közösség jelenléte, kötelező legyen az iskolákban és egyéb intézményekben is a kisebbségi nyelv megjelenítése és egyenrangú használata. A feliratokban, és minden írott (és hangos) médiában szintén biztosítani kelljen a kisebbség anyanyelvének párhuzamos használatát.
-Marosvásárhelyen az iskolákban valljon milyen nemzetközi joggal összhangban szedetik le a magyar feliratokat.. -(
Ahol zaklatják a kisebbségi nyelvhasználókat, lehessen az EU részéről "speciális retorziókat" akalmazni (pl. uniós támogatással kötelezően új nemzetiségi közösségi ház építése az adott helyen)..