Élvezet és agyműködés
Agykutatás és szépirodalom – úgy gondolja, nem is állhatna ennél távolabb egymástól két terület? Pedig éppen a neurológiát vonják be az irodalomelemzésbe azok a kutatók, akik kíváncsiak lettek, vajon mi zajlik le az emberi agyban, amikor belemerülünk egy szépirodalmi remekműbe.
Egy izgalmas krimi, egy jó kis újságcikk, néhány romantikus vers... ön is szeret olvasni? És elgondolkodott már rajta, hogy miért? Nos, ha eddig még nem, sebaj: megtették ezt ön helyett angol tudósok, akik arra keresik a magyarázatot, hogyan hatnak az emberi agyra a kiemelkedő irodalmi alkotások.
(Forrás: sxc.hu/gerard79)
A kutatás olyannyira friss, hogy tulajdonképpen még le sem zajlott: a brit Guardian beszámolója szerint idén folytatják majd le a megfigyeléseket 12 egyetemista bevonásával. A résztvevők agyhullámait MRI-gépek (az orvosi diagnosztikában használatos, az agyi képalkotást vizsgáló eszközök) követik majd, amíg ők irodalmi szövegeket olvasnak. Az eredményeket pedig együtt vizsgálhatják majd meg a programban dolgozó agykutatók és irodalomtudósok.
A neuro lit crit, vagyis neuro-irodalomkritika nevet kapott kutatáshoz hosszú hónapokig válogatták a megfelelő szövegeket – magyarázza Michael Holquist, a kísérlet irodalmár szakértője. Feltehetően nem ugyanúgy reagálunk tudniillik egy magazincikkre, mint a Harry Potter-regények valamelyikére vagy a kísérlethez kiválogatott Proust-, Henry James- vagy Virginia Woolf-szövegekre, hangsúlyozza a szakember.
A tudósok úgy vélik, izgalmas eredményekkel szolgálhat egy ilyen kutatás. Már csak azért is különleges egyébként a kezdeményezés, mert az irodalom természettudományos vizsgálata nemigen volt jellemző ezidáig. Ahhoz hozzá vagyunk szokva, hogy a politika, a szociológia vagy a pszichológia szemüvegén át elemezgessük az irodalom remekeit, de az agykutatás újdonságokkal szolgálhat e téren. A végső cél – mondja Holquist professzor – gyakorlati: a felsőoktatásban résztvevők olvasási készségét javíthatják majd az eredmények segítségével.
Persze megszólalnak az ellenzők is: szerintük az irodalom szubjektivitása, egyéni látásmódja sérül az efféle „tudományosítás” által. A neuro-irodalomkritika hívei azonban úgy vélik, a kettőnek aligha van köze egymáshoz. Egy irodalmi alkotás esztétikai értékét nem befolyásolja, hogy milyen agyi folyamatok zajlanak olvasás közben – még kevésbé van ez hatással az olvasás örömére, vélik. „Attól, hogy tudom, hogyan működik a világűr, nem lesz kevésbé csodálatos a csillagos éjszakai égbolt” – mondja Jonathan Gotschall, a pennsylvaniai Jefferson Főiskola tanára.