Elavuló szótárak
Olvasónk szerint a magyar etimológiai szótárak elavultak – mi rámutatunk, hogy leghamarabb az az etimológiai szótár fog elavulni, amelyik még csak most készül. Közben az is kiderül, miért nem jó az értelmező-etimológiai szótár.
Az etimológia a szófejtés tudománya: a szavak eredetével foglalkozik. Olvasónk elégedetlen mindazzal, amit a magyar nyelvtudomány ezen a területen elért, hiszen ezt írja:
A magyar etimológia nagyon gyerekcipőben jár. Van gyakorlatilag egyetlen mű (ami már szintén elavult), és azt tekinti mindenki szentírásnak. Más, nagyobb nyelveknél már egy komolyabb értelmező szótár is tartalmazza a szavak etimológiáját és komoly kutatások vannak mögöttük.
Korábban egy cikkben már tisztáztuk, hogy olvasónk téved: a magyar etimológiai kutatások igenis fejlettek. Most a megjegyzésben szereplő további tévedéseket tisztázzuk.
Értelmező szótár és etimológiai szótár
A szótárakat is több „műfajba” szokás sorolni. vannak egy- és kétnyelvű szótárak (meg persze többnyelvűek is). Az egynyelvű szótárak között is vannak értelmező szótárak, melyek a szavak jelentését magyarázzák el; nyelvtörténeti szótárak, melyek a szavak történeti adatait mutatják be; etimológiai szótárak, melyek a szavak eredetét tárgyalják; tájszótárak, melyek egy vagy több régió teljes vagy az irodalmi nyelvtől különböző szókincsét tartalmazzák, szakszótárak, melyek egy-egy szakma, tudományterület szókincsét dolgozzák fel stb. Ezeket a műfajokat lehet kombinálni is: például A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára egyszerre nyelvtörténeti és etimológiai szótár is – s mivel a szavak főbb jelentéseit is megadja, kicsit értelmező szótár is.
(Forrás: Wikimedia Commons / M338)
A szótárak munkaeszközök: olyanok, mint a szerszámok. Amikor szerszámokat alakítunk ki, azt tartjuk szem előtt, hogy minél jobban lehessen használni őket. A nagy kérdés mindig az, hogy mire is szeretnénk használni a szerszámot. Időnként az a jó, ha a szerszám sokoldalú – máskor az, ha egy bizonyos feladatot képesek vagyunk elvégezni vele, de azt nagyon hatékonyan. Van, amikor különböző feladatokra egy szerszámot látszik célszerűnek használni, van, amikor jobb, ha mindegyikre külön szerszámot használunk.
Így van ez a szótárakkal is. Megtehetjük, hogy egy szótárba a lehető legtöbb információt belesűrítünk. Ennek eredménye egy rendkívül vaskos, többkötetes szótár lesz. Súlyát vagy úgy csökkenthetjük, hogy vékonyabb papírt használunk (ekkor sérülékenyebb lesz), vagy hogy kisebb betűkkel szedjük (nehezebben lesz olvasható). A szótár mindegyik esetben nehezen, kényelmetlenül lesz használható. Persze lehetőség van arra is hogy kevesebb szócikket tegyünk bele, vagy kevesebb példával illusztráljuk – de ezzel megint csak az információ mennyiségét csökkentjük.
(Forrás: Wikimedia Commons / Jmb / CC BY 3.0)
A szótárkészítőknek tehát dönteniük kell, hogyan optimalizálják a szótárba kerülő anyag mennyiségét: a szótár minél több adatot tartalmazzon, de úgy, hogy még kezelhető legyen. A magyar értelmező szótárak készítői úgy látták, nem érdemes etimológiai információkat a szótárakba tenni, mert aki a jelentésekre kíváncsi, azt ez nem feltétlenül érdekli, ezzel tehát a szótárat nem érdemes terhelni. Ez tehát lexikográfusi és kiadói döntés, semmi köze ahhoz, hogy az etimológiai kutatások milyen szinten állnak.
Elavultak-e a magyar etimológiai szótárak?
Bár olvasónk szerint csak egy szótár magyar etimológiai szótárunk van, korábbi cikkünkben már rámutattunk, hogy ez sem igaz. Valószínűleg a legújabbra, az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (A magyar nyelv etimológiai szótára) címűre, vagy ennek előzményére A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárára gondol. Tény, hogy a kettő anyaga nem sok különbséget mutat (legalábbis ami a szavak ilyen vagy olyan eredete melletti állásfoglalást illeti). Mivel ezek a besorolások nagyrészt mintegy fél évszázaddal ezelőtt születtek, olvasónknak könnyen igaza lehet abban, hogy már elavultak. De vajon tényleg elavultak-e, és ha igen, milyen értelemben?
Az elavulás egyik formája lehet, ha új adatok állnak a tudomány rendelkezésére: új nyelvemlékek kerülnek elő, rokon vagy érintkező nyelvekről újabb adatokat publikálnak stb. Ha a kutatók ezeket nem dolgozzák fel, nem vetik össze őket a korábbi eredményekkel, akkor az etimológiai kutatások kétségtelenül elmaradnak a korábbi szinttől. Ez közvetlenül nem érinti a szótárakat, ettől azok még nem lesznek elavultak, hiszen azok a kutatások eredményeit foglalják össze – kétségtelen azonban, hogy azok a kutatások, amelyeket tükröznek, elavulnak.
Az elavulás egy másik formája lehet, ha akár új adatokra támaszkodva, akár új módszereket felhasználva, vagy akár csak a régi adatokat a régi módon újragondolva születnek új elképzelések. Ha ezek olyanok, amelyeket a kutatók közössége elfogad, támogat, de legalábbis megfontolásra érdemesnek tart, akkor ezeknek kétségtelenül helyük van a szótárakban, a szócikkekben tükröződniük kell. Minél több ilyen eredmény születik, a régi szótárak annál inkább elavulnak.
(Forrás: Wikimedia Commons / Liam Quin)
Az utóbbi fél évszázadban az etimológiai kutatások forrásanyaga nem nőtt jelentősen, legalábbis nem kerültek elő nagy mennyiségben olyan adatok, melyek a korábbi vélemények jelentős átértékelését indokolnák. A kutatások ugyan folytak, és bizonyos kérdésekben változtak a vélemények, ezek azonban általában olyan részletkérdések, melyek a szó származtatását nem befolyásolják. Ilyen lehet például az átvétel időpontja, egyes hangváltozások végbemenetelének oka, ideje vagy sorrendje. Már a komolyabb viták körébe tartozik, hogy egy-egy ótörök jövevényszó még az ugor alapnyelvbe került be, és onnan öröklődött a mai magyarba (ebben az esetben ősi örökségnek minősül), vagy már az ugor nyelvek felbomlásakor, külön-külön került-e be az obi-ugor nyelvekben és a magyarba (ebben az esetben a magyar nyelv szempontjából jövevényszó).
Ha tehát szigorúan szakmai szemmel nézzük, etimológiai szótáraink tekinthetőek elavultnak. Ha viszont a laikus szemével nézzük, ahhoz, hogy egy-egy szó eredetéről tájékozódjunk remekül megfelelnek. Szó sincs arról, hogy mára már megbízhatatlanná váltak volna.
Kinek szentírás?
Óriási tévedésben van olvasónk abban a tekintetben is, hogy a létező szótárakat bárki is szentírásnak tekintené. Nyilvánvaló, hogy azok a kutatók, aki etimológiával foglalkoznak, bármikor hajlandóak vitatni a szótárakban foglaltakat, ha olyan adatot találnak, melyek állításaiknak ellentmondanak. Ha ez nem így lenne, az egyenesen azt jelentené, hogy e szótárak megjelenése óta megszűntek a magyar etimológiai kutatások. (Vagy olyan szavakra szorítkoznak, melyek a szótárakban nem szerepelnek.)
(Forrás: Wikimedia Commons / მალ დავითის ძე)
Abban, hogy olvasónk ennyire félreérti a helyzetet, talán nekünk is szerepünk van. Mi ugyanis a nyestnél valóban A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárához szoktunk fordulni, ha egy-egy szó eredetét tisztázni szeretnénk, és az ott írottakat csak ritkán vitatjuk. Ennek az az oka, hogy nem vagyunk szakértők, és főként nem állnak rendelkezésünkre azok az adatok, amelyek alapján megkérdőjelezhetnénk a leírtakat. Csak akkor teszünk ilyet, ha a leírt magyarázatban logikai buktatót vélünk felfedezni, vagy ha véletlenül ismerünk (esetleg újabban előkerült) ellentmondó adatot. Tény, hogy ezzel nem csak mi vagyunk így, hanem sok nyelvész is: akinek ugyanis nem szakterülete a magyar etimológia, az nem igazán tehet mást, mint hogy hisz a szakembereknek, akik kifejezetten ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak. Éppen a dilettánsokra – köztük nem egy rendszeres kommentelőnkre – jellemző, hogy hajlamosak saját megérzéseikre támaszkodva és a véletlenszerűen rendelkezésükre álló adatok (például az általuk ismert nyelvek szavai) alapján azonnal megfejteni is vélni az adott szó eredetét. A szakmai etika azonban azt mondja, hogy ne akarjunk olyan dolgokban okoskodni, melyekhez nem értünk – pláne ne próbáljunk meg szakértőként fellépni, és a valódi szakembereket kioktatni.
Mi avul el gyorsan?
Végül térjünk ki egy másik olvasónk kommentjére. Ő a készülő online etimológiai szótárral kapcsolatban a következőket írja:
ne hamarosan legyen, már tegnapra kellett volna.
Természetesen örömmel látjuk, hogy olvasóink ennyire várják már az új szótárat. Ettől függetlenül a megjegyzéssel nehéz egyetérteni. Képzeljük el, hogy mi lett volna, ha közvetlenül az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen megjelenése után, azaz már 1995-ben úgy döntenek, hogy elkészítenek egy elektronikus etimológiai szótárat! Minden okunk meglett volna az örömre. Természetesen Windows 95-re fejlesztették volna, és CD-ROMon jelent volna meg valamikor 1998 körül. Mára már több, mint 15 éves lenne! De ki használ ma 15 évvel ezelőtt készült programokat? Az akkor készült CD-ROMok mai szemmel már nevetségesen elavultnak tűnnek, korszerűtlenebbnek, mint a nyomtatott szótárak!
(Forrás: download.chip.eu)
A kétezres évek elején bizonyára felmerülhetett volna már az online etimológiai szótár igénye, de egy öt-hat évvel ezelőtt készült változat mai szemmel már könnyen korszerűtlennek tűnhetne. Az új online etimológiai szótárnál sem az lesz a legfontosabb kérdés, hogy tudományos, hanem hogy technikai értelemben milyen gyorsan fog elavulni. Erre a problémára csak egyetlen megoldást látunk: a folyamatos megújulást. Ellenkező esetben egy évtizeden belül olyan lesz, mintha sosem lett volna.
Valamennyire idekapcsolódó téma (pl. erről is írhatott volna a nyest, hiszen elég ritkán történik meg, hogy egy tudományos intézmény a 300 éves évfordulóját ünnepli, és éppen napjainkban legyen): elmexicano2010.blogspot.com/2014/02/ujra-kiadta-rae-diccionario-de.h
@Janika írta: ...az esetleges véletlenszerűen előfoirduló dolgokat megkülönböztessék a valódi kapcsolatoktól."
Szó nincs esetlegességről, amikor tucatnyi nagy nyelvben ugyanúgy funkcionál (azonos mássalhangzó vázú és hasonló jelentésű a szótár ragozatlan szavainak az 50-60%-a.
Ezt csak úgy lehetett elmismásolni, hogy a magánhangzókat is "származtatják", holott azok elente jelentés-árnyalást okoztak, majd nyelvtani funkciókat láttak el, tehát KÖZÜK NINCS a szavak százezreinek kozmopolita értelméhez. S a magánhangzók csűrcsavarása már nemcsak dilettáns nyelvészkedés...
Janika: "Attól, hogy valami hasonlóan van leírva, vagy hasonlóan hangzik, még nem következik hogy van bármi közük egymáshoz. Be kell bizonyítani. A statisztika is segíthet ebben".
Írásos anyag nem kell, ha megvannak a nyelvek. A nyelveknél hitelesebb csak egy dolog létezik: a gyöknyelvek.
Mert azok sokszázas szóbokrai miatt a máss.vázaik egyáltalán nem is képesek változni. Korlátlan ideig sem változnak.
A statisztika a lényeg: ami sokszáz-sokezer, ami 50-60 nyelvben ugyanúgy működik (mert velünk született), az nem véletlen. Amelyik (ál)tudomány azzal takarózik, hogy ennyi véletlen is létezhet, az már nemcsak dilettáns...
Ha a hivatalos nyelvtudomány önkényesen kihagyja a földgömbről a sémi nyelvek (Közel-Kelet és Észak-Afrika) területét,
a tudományából kihagyja a nyelveit,
a megezőző mezopotámiai nagykultúra nyelvét "rokontalannak" titulálja, az CSAL Nyíltan és tudatosan csal.
Mert a kérdésre, hogy miért nem hasonlítja össze Eurázsia nyelveit azokkal, amikből legalább 50%-ban származnak, soha semmilyen választ nem ad.
@mondoga: "Mert minden csak pénz kérdése - ha nem is egészen úgy, mint az eredeti jelentésében..." Nem bizony - fizetésből élő magyartalan "nyelvtudományos" bértollnokok!
Na, akkor egy példa: Nincs elég pénzem mindahhoz, amit akarok. Például a saját könyveimet saját magam kiadni: Túlélés Kiadó.
Ezért elmegyek kertészkedni. Hova megyek? Ahol nemcsak jól fizetnek, hanem még aznap. A D vitamin (napfény), cipelés (erőnlét) és a rengeteg gyümi a kertekből ingyér van.
A franc, aki megvenné (átlagember, ki vásárolná meg?) a 2 kötetes 1000 oldalaimat héber-magyar / orosz-héber-magyar - a német-héber-magyar ezután jön - összehasonlító nyelvészetből. Huszan se vennék meg. Nem is azért vannak kiadva néhány tucat példányban könyvalakban is. Hanem azért, hogy az illető országok nemzeti könyvtárainak, plusz az érdeklődőknek postán el tudjam küldeni.
De a cél valójában az internetre felrakás: ingyen. A copyright az interneten is bebiztosít, pénz meg úgyse volna belőle, még annyi sem, amibe nekem került.
Az internet honlapjait, amik "felvesznek" már nem kell nekem megszerveznem sem, mert a maroknyi, de lelkes támogatóim ezt maguktól is megteszik.
Ennyi ész már 10 évvel ezelőtt is lehetett volna: hogy a tudományos sokezer oldalak nem a könyvpiacra, hanem az internetre valók.
Majd ott szétcincáljuk.
@Fejes László (nyest.hu): @Sultanus Constantinus: Ez elsősorban pénz kérdése. Vesd össze a spanyol nyelvű piacot a magyarral...
Miféle piac?! Ez teljes félreértés. Az ilyen kiadványok nem piacra készülnek, mert piaci igény nincs rájuk, a nyelvtől gyakorlatilag függetlenül. A piac a nyomtatott formában megjelenő szótáraknál működött, a szóban forgó szótáraknál ingyenes internetes hozzáférés van, és éppen ez a lényeg. Talán abban az értelemben is ez a lényeg, hogy ezért nem készülnek - EU támogatások igénybe vételének a lehetősége ellenére! - hasonló kiadványok. Mert minden csak pénz kérdése - ha nem is egészen úgy, mint az eredeti jelentésében...
@szigetva: Nem tudom, hogyan fogalmazzam óvatosan, hogy sértő ne legyen, de Fejes úr ilyen (költői) kérdést szinte bizonyosan nem tett volna fel a cikkében, ha előzetesen azt informatikus szakemberrel ellenőriztette volna.
Feltűnő, hogy amíg nyelvészeti kérdésekben erős visszafogottságot tükröz az írás: "...ha egy-egy szó eredetét tisztázni szeretnénk, és az ott írottakat csak ritkán vitatjuk. Ennek az az oka, hogy nem vagyunk szakértők, és főként nem állnak rendelkezésünkre azok az adatok, amelyek alapján megkérdőjelezhetnénk a leírtakat...", addig más szakterületeken ugyanolyan (?!) magabiztossággal hirdet tévtanokat, mint az itt is ostorozott dilettánsok. :-)
@Krizsa: Szerintem nem ilyen egyszerű a képlet. Alapvetően igazad van abban, hogy a nyelvek eredete sokkal régebbi, nem csupán néhányezer éves mint ahogy említetted.
Viszont meg kell különböztetnünk a vizsgálatokban azt hogy mit tudunk vizsgálni, mit tudunk bizonyatani, attól amiről sokan úgy gondoljuk hogy igaz, ám mégsem bizonyatható. Ezek az "elméletek" csak feltételezések. Ettől még lehetnek igazak, azonban egészen addig nem lépheti a tudományos dolgok küszöbét, amíg az a tudomány módszereivel nem bizonytható.
A nyelvészet nyilván nem tudja vizsgálni, milyen volt az emberiség beszéde 10.000 éveel ezelőtt, miert nem maradt meg semmilyen nyom amin lehetne vizsgálódni. Amit nem tud vizsgálni, az meg nem tekinthető tudományos elméletnek. Csakis abban a körben hozhat megállapításokat, amik vizsgálhatók.
Nagy kihívás, hogy az esetleges véletlenszerűen előfoirduló dolgokat megkülönböztessék a valódi kapcsolatoktól. Attól, hogy valami hasonlóan van leírva, vagy hasonlóan hangzik, még nem következik hogy van bármi közük egymáshoz. Be kell bizonyítani. A statisztika is segíthet ebben, ha más mankó nincs.
Persze a nyelvészet, (az irodalom, de még a történelem is) nem egy egzakt tudomány, mint pl a matematika vagy a fizika.
Ezért lenne nehezebb pl egy matematikával foglalkozó lapon vitatkozni laikusoknak, hogy ez meg az elmélet így meg úgy van és nem úgy ahogy a "dilettáns" matematikusok gondolják. Mivel ha valamit a matekban bebizonytanak, az be van bizonyítva, nincs apelláta.
A nyelvészet viszont nem ilyen, ezért a tudományos nyelvészetnek nagyon észnél kell lennie, hogy mit fogad el bizonyítéknak és mit nem. Emiatt talán túl szigorú is, de attól még nem tekinthető dilettánsnak.
Ismétlem: attól persze még lehet igaz egy elmélet, hogy nem tudományos.
A "dilettáns" probléma:
1. A hivatalos nyelvtudomány max. 6000 évre vezeti vissza a nyelvek kialakulását. A mai is élő nyelvek egy része azonban biztosan SOKKAL régebbi (legkevesebb 12.000 éves) Innentől a hivatalos nyelvészet a dilettáns.
2. A nyelvek szerintük csak "szomszédolásból" vehettek fel újabb(-nak nyilvánított, azt is mivégre?) szavakat. Az átvételeket szerintük mindig a 2-4000 éve környező (-nek vélt) más nyelvekből KELL származtatni. Akkor is, ha sokezer km-rel odébb megvannak ugyanazok a szavak, hasonló értelemmel. Ha tömegesen, ezrével is megvannak. Konklúzió: a hivatalos nyelvészet a dilattáns.
3. Az újlatin nyelvek olyan népmozgások nyelveiből származnak, amelyek (többször is) bejárták, sőt belakták a Földközi-tenger térségét (kelta, gót). Mégsem hasonlítják össze SOHA semmiilyen módon a sumér, akkád nyelvekkel az európai nyelveket. Ez még megérthető, mert mindenki tudja, hogy máig sincsenek rendesen megfejtve).
De a héberrel és az arámmal sem hasonlítanak össze semmit, amik Itália szomszédjai voltak. Bizonyítottan igen magas - Mezopotámiából származó - kultúrával és sok könyvtárnyi, az élet minden területét feldolgozó tudománnyal. Konklúzió: a hivatalos nyelvtudomány a dilettáns, vagyis alkémia. Úgy értektelen, ahogy van.
"éppen a dilettánsokra [...] jellemző, hogy hajlamosak saját megérzéseikre és a véletlenszerűen rendelkezésükre álló adatok [...] alapján azonnal megfejteni is vélik az adott szó eredetét."
Ezen kárhoztatott dilettánsok ellenében vannak olyan szaktudósok is, akik valamilyen oknál fogva elhallgatják más szaktudósok kutatási eredményeit, főleg akkor, ha azok nincsenek összhangban az ő elképzeléseikkel, magyarázataikkal.
Többek között azért is érdemes bele lapozni a régi, 'elavult' szótárakba, hogy konfrontálni lehessen egy-egy mai szaktudós álláspontját kortársai vagy elődei magyarázataival. Ezt a feladatot szerintem akár egy dilletáns is elvégezheti, mégpedig anélkül, hogy egy új magyarázatot kínálna elfogadásra, elég, ha rámutat az általa vizsgált magyarázat bizonyos ellentmondásaira. És itt legfőképp ismét csak az elhallgatásokra gondolok. Arra a gyakorlatra, amikor egy tudós szándékosan nem ismerteti szaktársa nézetét (magyarázatát), amennyiben az eltér az ő nézetétől (magyarázatától).
Sajnos, így is lehet a tudományt művelni, és erre ügyelni kell.
@Fejes László (nyest.hu): azért más titkosított szótárakat is kiexportáltak már, Cambridge, Oxford, Longman, Duden szótárakat, meg egy rakat más szótárat, közöttük A Mexikói kedvencét a DRAE-t is. A GIB-et csak azért nem töri senki, mert magyar csotrogány, és a külhoniakat rohadtul nem érdekli. Nyilván, a készítők nem fogják kiexportálni, hogy aztán mindenki kényelmesen lenyúlja, átemelje, és kinyomtatgassa. Majd hülyék lennének maguk ellen dolgozni.
@szigetva: Persze, meg a Praat felülete sem igazán modern. De ezek nem is az átlagfelhasználónak készültek, nem is ők használják őket. Egy szótár egészen más eset.
@Sultanus Constantinus: Ez elsősorban pénz kérdése. Vesd össze a spanyol nyelvű piacot a magyarral...
@ocs: Azért ez sem ilyen egyszerű. Pl. tíz-tizenöt éve még az xml használata sem lett volna kézenfekvő, ráadásul ebben is folyamatos a változás. Másfelől a felhasználó szempontjából nagyon is fontos a felület, és nem csupán a megjelenés miatt. Pl. a tíz évvel ezelőtt megjelent CD-ROMoknál szokott lenni keresési funkció, de csak szóalakokra keres, tövesítés nincs, ami sok szempontból lehetetlenné teszi a keresést.
@El Vaquero: „ Technikailag ritkán avul el egy szótár, és talán akkor is ki lehet exportálni” Persze, az alkotók megtehetik, de a felhasználó nem. A webes szótáraknál eleve nem férnek hozzá ahhoz, amit át lehetne alakítani, a CD-ROMokon pedig kódolva vannak az anyagok, éppen azért, hogy másképp, mint az adott felülettel, ne férhess hozzájuk. A GIB sem véletlenül titkosította a cuccot...
@szigetva: lassan a Windows XP is majdnem 15 éves, jó, még csak 13, mégis használják egy páran. Jelenleg még én is, a gépem nem valami combos, de pár hónap múlva nem úszom meg a váltást. Én sem értek egyet a cikkel. Technikailag ritkán avul el egy szótár, és talán akkor is ki lehet exportálni XML-be, Goldendictbe, és valami modernebb keresőfelület alá passzintani. Az meg, hogy egyszerű, csicsamentes a programja, még előny is, kevesebb erőforrással is beéri.
Részemről csak egy elterjedt szótárt tartok elavultnak technikailag, a GIB-eseket. Valami hihetetlen béna a felületük, és kiexportálni sem lehet a szótáranyagot, azok a DAT, IDX, REF fájlok elég misztikusak, senki nem fejtette még meg őket, de a TDO fájlokkal sem sokkal jobb a helyzet, pedig ilyesmit használ más szótár is. Ennél az is jobb lenne, ha csak egy szövegfájl lenne az egész, aztán keresgetnék benne egy akármilyen szövegszerkesztőben szabályos kifejezésekkel.
Az avulásos részben kicsit félrementél. Egy szótár 'elektronikusságának' lényege ugyanis nem a megjelenítésben illetve az ahhoz használt keretszoftverben van, hanem a szótárban hordozott információ rögzítésének módjában. Ha ezt jól csinálják (elvileg 95-ben már lehetett volna még ma is jól használható szabványos formátumban lekódolni egy szótárat), akkor az avulás kérdése mégiscsak a tudományos és nem a technikai szempontból lesz releváns. Ennek a kódolási folyamatnak az eredményeként létrehozott 'géppel olvasható/értelmezhető szótár' (machine readable/interpretable dictionary) aztán már akárhogy prezentálható (nyomtatni is lehet pl., ha éppen valakinek annyia kell).
A cikk mindenképpen hasznos, ugyanakkor az utolsó bekezdésben foglaltakkal nem tudok azonosulni. Más nyelveknél miért tudják ezt a problémát (is) áthidalni? Ha megnézitek a Spanyol Királyi Akadémia honlapját (www.rae.es) , a létező összes történeti szótár, korpusz, szövegtár fent van digitális és digitalizált formában is a 18. század elejétől kezdve, ingyen elérhetőek. Egyedül az egyetlen kifejezetten történeti-etimológiai szótár (Joan Coromines) nem elérhető, ugyanakkor az akadémiai értelmező szótárak szócikkei tartalmaznak etimológiai magyarázatokat. Ezeket a szótárakat nagyából 10 évente frissítik. Gondolom hasonló a helyzet az angolnál és a többi nagyobb nyelvnél is. Ez egyszerűenn elhatározás, szakembergárda és pénz kérdése, gondolom. Ezek a közül a szakemberek bizonyára megvannak (meglennének), a többibe nem látok bele. Azt viszont nem tudnám elhinni, hogy a 21. században ennek ne merült volna fel az igénye.
„De ki használ ma 15 évvel ezelőtt készült programokat?” TeX/LaTeX, emacs, Vi ☺