Egy talicskatolvaj változtathatja meg a történelem menetét
A 2006-os alapítású Magyar Kétfarkú Kutyapárt az első olyan hazai viccpárt, mely komoly visszhangot kapott a médiában. Interjúnkban Kovács Gergely, a párt elnöke elmondta, hogy ez elsősorban a gondolatolvasó nyálkagombájuknak köszönhető, ami végig segítette őket a kampány során. Sajátos kommunikációs eszközök, fura ígéretek, intergalaktikus kapcsolatok. A viccpártok rendhagyó módon mutatnak görbe tükröt a politikusoknak.
A kétfarkú kutya legendája
A hivatalos történet szerint a szegedi vár feltárása során találtak egy a múlt századból származó fafaragványt, mely egy két farokkal rendelkező kutyát ábrázolt. A vizsgálatok szerint a fafaragvány egy Szegeden bebörtönzött olasz szekta, és az eretnekség elleni küzdelem jelképe volt. 2006-tól azonban a szegedi alapítású Magyar Kétfarkú Kutyapárt szimbóluma lett, Nagy István (a kutya) „személyében”; az ő „arca” lepte el a szegedi és budapesti villanyoszlopokat a párt 2006-os és 2010-es választási kampánya során. Bár cikkünk csak a politikai színtérre lépett viccpárt kommunikációját részletezi, fontos kiemelni, hogy a mozgalom alapvetően művészeti-kulturális céllal született, és ezt a jellegét máig meg is őrizte.
A „nagy volumenű” kampány ellenére az összesen háromezer körüli begyűjtött kopogtatócédula (állításuk szerint volt még száztízezer egy talicskában) idén kevésnek bizonyult; az sem segített a párton, hogy már 2005-ben bevezették az eurót. Kovács Gergely (nem kutya) és csapata vélhetőleg mégsem búsul annyira. „Egyáltalán nem keseredtünk el. A lényeg igazából a kampány volt, ami kvázi- sikeresnek mondható.” - árulta el a párt elnöke. Igaz, az eltulajdonított talicskát azóta is siratják, és még az sem biztos, hogy elismerik a választási eredményeket.
(Forrás: MKKP)
„Mi vagyunk a legdemagógabbak”
A mozgalom főbb kommunikációs eszközei kezdetben a matrica és a stencil voltak. A 2006-os választások óta az utcai terjesztés óriásplakát-átírásokkal bővült, de továbbra is meghatározó maradt a villanyoszlopokat uraló street art jelleg. A másik platform, ahol egy ilyen mozgalom felhívhatja magára a figyelmet, az természetesen az Internet. „A weboldal látogatottsága az utolsó napokban húszezer felett volt” – mondja az elnök, és hozzáteszi, hogy ehhez képest azért viszonylag kevés a háromezer körüli kopogtató. A másik fontos színtér a neten a Facebook volt, ahol mára majdnem negyvenezer felhasználó fejezte ki szimpátiáját (lájkolta) a párt iránt. „Az volt a furcsa az egészben, hogy eddig nagyjából az egészet egyedül csináltam, és most lett száz-százötven ember, aki beszállt ebbe segíteni így-úgy.” – mondja a párt elnöke a mozgalom növekedésével kapcsolatban. Ezeken kívül a párt vezetőivel személyesen is kapcsolatba lehetett lépni az „Általános Tüntetés” vagy a „Nagyonnagygyűlés” keretein belül.
A nyelv, melyen az emberekhez fordulnak, mindenekelőtt nagyon is populáris nyelv, olykor persze demagóg is. Ennek elsősorban az az egyszerű oka, hogy ha nincs elegendő tőke több száz óriásplakát legyártására (amit nem tudnak nem észrevenni az emberek), és matricákkal kell harcba szállni, akkor nagyon könnyen érthető hangot kell megütni, amit meghallhatnak az emberek. A populáris nyelvet humorral párosítani, úgy látszik nyerő döntés volt; a párt azóta komoly médianyilvánosságot kapott, mind a televízióban, mind az írott és online sajtóban. Azzal kapcsolatban, hogy mire építették a párt kommunikációs gépezetét, Kovács Gergely a következőket válaszolta: „Eleve van nekünk ez a gondolatolvasó nyálkagomba tanácsadónk a Ganümédeszről. Ez alapvetően megváltoztatta a helyzetet, hiszen tőle tudjuk, mi az, amit az emberek hallani akarnak. Így mi megtehettük azt, hogy nem kellett egyéb megokolásokkal hihetővé tenni az ígéreteinket.”
Izlandon bejött
A Kétfarkú Kutya Párt megalakulása óta kimondottan testvériséget vállal az Izlandon hatalmas meglepetésre választási győztes Legjobb Párttal. Bár a politikai ambícióikat illetően alulmaradnak az északi viccpárttal szemben, alapeszméjük és kommunikációjuk nagyban hasonlít egymáshoz. Ahogy az összes viccpárt Európában és az Egyesül Államokban, az MKKP is azzal az egyértelmű céllal jött létre, hogy görbe tükröt mutasson a domináns politikai pártok kiüresedett ígéreteinek, és a politikai szakzsargonnak. A hasonló politikai kérdések miatt nagy az átfedés a különböző országok viccpártjainak ígéretei között is; gyakran előforduló témák az adócsökkentés, a korrupció, a nyugdíj vagy a boldogság. Kovács Gergelyék hegyet ígérnek Szegedre, Jón Gnarr pálmafákat a fjordokra. Az MKKP ingyen sört, a Legjobb Párt ingyen törölközőket a fürdőkbe. Amiben pedig igazán egyetértenek, az az, hogy egyikőjük sem szándékozik betartani az ígéreteit. Az üzenetek egy jelentős része tehát valós társadalmi problémákra (és azok kommunikációjára) reagál, a másik része pedig inkább csak poén. Ez a dualitás igaz egyébként a mozgalomhoz csatlakozó emberek motivációira is. „Az aktivisták között is voltak, akik azért csinálták, mert tényleg tök jó beszólni a politikának, a másik oldal pedig a poént látta benne, és szeretett volna egy jót röhögni.” – mondja az elnök azzal kapcsolatban, hogy ki, mit lát bele az ígéretekbe.
(Forrás: Kétfarkú Kutya)
A kutya magyar hangja
A fenti hasonlóságok mellett a legtöbb üzenet elsősorban a magyar választók szívéhez kíván szólni. Az egyik ilyen ígéret – még 2006-ból – a „Kisebb Magyarországot!” című plakát, mely egyértelműen a szélsőjobboldali politikai szárny kommunikációját fordítja ki (ugyanehhez kapcsolódik a „Visszacsatoljuk Trianont” szlogen). Bizonyos szempontból a fenti példa kakukktojás, mivel a kampány során egyáltalán nem szenteltek külön figyelmet konkrét pártoknak, mint ahogy programjukban is a politikai élet egészétől határolódnak el (kivételt képez ez alól a Negyedik út nevű párt, melynek vezetője két madár). Sokkal inkább választják előszeretettel a legáltalánosabb témákat, és tálalják őket nagyon is közérthető formában. Ilyenek a „93 %, hogy nem fogunk lopni” és a „Kötelező lesz a Országgyűlésben hazudni” szlogenek, melyek az utóbbi években igen felkapott témákra reflektálnak (az előbbi üzenetet lovagolta meg a párt a Szabadság téri Ismeretlen Nokiás Doboz szobor állításán is). Mindezek mellett találunk olyan nyelvészetileg is izgalmas mondatokat, mint a „Több mindent, kevesebb semmit!”, ami inkább csak egyfajta „nyelvi humor”. Az „Örök élet”, az „Ingyen sör” vagy a „Boldogok lesztek!” feliratok mind a politikai ígéretek és az emberek vágyai közti szakadékot érzékeltetik, és azt, ahogy a népszerű szlogenek mögött eltűnnek a valódi lehetőségek. Emiatt fordulhat elő az, hogy a választó kissé keserűen, vagy kínjában nevet az egyébként frappáns poénokon.
Az örök élet biztosítását a következőképp képzelik el a párt vezetői: „A Ganümédeszen vannak olyan kapcsolataink, akiknek ez gyerekjáték. Ezzel persze járnak problémák, a népességet valahova el kell helyezni. Kirajzunk a környező bolygókra, amihez nyilván rengeteg pénz kell, de ezt majd az adócsökkentésből tudjuk finanszírozni.” Elsőre ránézésre az MKKP üzenetei jópofa viccek, amiken röhögünk egy jót és el is felejthetjük. Az igazság azonban az, hogy ennél többről van szó; a Kétfarkú Kutyapárt egy jó adag humor, politikai ellenállás, és művészeti mozgalom egyben. Kovács Gergely szerint pedig az a legjobb benne, hogy „mindenki mást lát bele”. Az izlandi bravúr ugyan nem jött össze, de a történetnek feltehetőleg még nincs vége. „Ne legyetek csalódottak, mert mi sem vagyunk azok. A reklám után esetleg még visszajövünk.”
Források
http://index.hu/belfold/2010/08/02/a_ketfarku_kutyapart_indul_a_szegedi_polgarmestersegert/
http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_K%C3%A9tfark%C3%BA_Kutya_P%C3%A1rt
és télleg visszajött :P